1911.II.19. Corinthian dí­j, FTC – Törekvés 5:0

A Ferencvárosi Torna Klub-nak és a Törekvés Sport Egyesület-nek az üllői-uti uj sporttelepen döntésre kerülő Korintián-vándordij mérkőzésében a F. T. K. győzelme nem kétséges. Az érdeklődés itt főképpen a Törekvés iránt fog megnyilvánulni, a mennyiben a munkás csapatnak ez lesz tavaszi debut-je. A délután 3 órakor kezdődő mérkőzés bí­rója Szüsz Hugó lesz.

Az Üllöi-uti pályán a F. T. K.—Törekvés mérkőzését megelőzően barátságos meccs lesz a Nemzeti Sport Klub és a F. T. K. tartalék-csapata között. Biró: Szüsz Hugó. lesz. A ferencvárosi rezerv csapatban főképpen azok a játékosok fognak szerepelni. a kik a M. A. F. K.-ból és a Lipótvárosi Torna- Klubból léptek át.

(Budapesti Hí­rlap, 1911. február 18-19.)

1911. február 19., 15:00, Üllői út, FTC – Törekvés 5:0 (1:0)
vezette: Szüsz Hugó
nézőszám: 3 000
FTC: Fritz – Rumbold, Manglitz – Weinber, ?, Payer – Szeitler, Weisz, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Törekvés: Dürr – Szentey, Horváth – ?, ?, Takács –  Hauswald, Ging, Beke, ?, ?
Gól: Koródy (28.), Schlosser (47., 56., 68.), Weisz (63.)
Kiállí­tva: Hauswald (25.)

Corinthián-dij mérkőzés. FTC Törekvés 5:0 (1:0). 3000 főnyi közönség nézte végig a FTC. nagyarányú győzelmével végződött mérkőzést. A mats csak az első félidőben nyújtott érdekes sportot. A Törekvés hosszú ideig ellent tudott állani ellenfele támadásainak, sőt maga is gyakran hozta komoly veszedelembe a ferencvárosi kaput. A második félidőben azonban az FTC az időközben keletkezett szelet hátba kapván óriási fölénybe jutott s teljesen beszorí­totta a mindjobban visszaeső Törekvést. Az FTC játéka ma már sokkal határozottabnak és élénkebbnek tünt föl, mint a mult vasárnap. Főképp a jobb oldalra áll ez amely folyvást javul. Weisz tőle szokatlanul bátran és szorgalmasan dolgozott. Szeitlerrel való öszszmunkája is napról-napra kifogástalanabb lesz. Schlosser csak a második félidőben volt az igazi félelmetes összekötő. Borbás keveset dolgozott, de amit csinált az jó volt. Korody ernyedetlenül működött. A védelem is egyre jobban formába kerül, csak Fritz bizonytalan labdafogása keltett rossz benyomást. A Törekvés csapatában Dürr ismét a régi brilliáns kapus. Számtalan kritikus helyzetben hárí­totta el a gólt kapujáról. A védelemben Szentey és Horváth csak az első félidőben állotta az ellenfél ostromát. A fedezetsorban Takács kiváló volt, a center Ging és a II. csapatból Beke, még nincs formában. A csatársorban a baloldal kifogástalan, ellenben Kiss és a beteg Nyilas helyett beállí­tott Hauswald erőszakos játéka visszatetszést keltett. Hauswaldot a biró már az első felidő 25-ik percében ki is állí­totta.

Az első gólt Korody lőtte (28. p ) A második félidő 2-ik percében Schlosser kettőre szaporí­totta a gólokat. A 11-ik percben Schlosser, majd Weisz (18. p.) és befejezésül 23-ik p-ben megint Schlosser lövése jutatta be a labdát Dürr kapujába. — Biró Szüsz Hugó.

Corinthian dí­j. FTC—Törekvés 5:0. Hungária-körut. Biró: Szüsz.

*

Barátságos mérkőzések. FTC kombinált—NSC 4:0 (1:0) Üllői-uti pálya. — Az NSC csapata egyelőre nem sok szépet mutatott Burián, Kanyaurek és Bodnár helyén szembeöltő a csapat gyöngülése. Faragó helyén a balösszekötőben Gyárfás játszott. Ő az egyedüli újonc, aki a próbát sikerrel kiállotta. Az FTC. 1/b. csapata első szereplésével fényes sikert aratott.

A csapat összeállí­tása ez volt: Ungár — Cseh, Steiner — Krizsán, Haupt, Blum — Wurfer I., Varga, Wurfer II, Pápai, Mandl.

A NSC igy állt föl: Tanner — Feldmann, Krumpholtz — Reich, Hlavay, Fábry — Feuerstein, Kovács, Rometh, Gyárfás, Tóth.

Az első gólt Haupt lőtte gyönyörű, éles lövéssel. A második félidő goaljain a feltűnő formát mutató Wurfer I. Wurfer II. és Mandl osztozott. Az NSC támadásainak legnagyobb részét Tóth vezette. Kovács a második félidőben kiállt.

Barátságos. FTC komb.—NSC 4:0. Hungária-körut. Biró: Szüsz.

(Nemzeti Sport, 1911. február 26.)

Az FTC és a Törekvés a Corinthián-dijért mérkőzött múlt vasárnap az Üllői-uti uj pályán. A Corinthián-dijért való versenyzők közül kibukott a Törekvés, mely 5:0 arányban vereséget szenvedett a zöld-fehérektől, kik az első félidőben csak 1:0 arányban vezettek. Az Üllői-uti pálya második versenynapja volt a múlt vasárnap és a nézőközönség nem várt nagyszámban kereste fel az uj pályát és örömmel konstatálhattuk, hogy ezen uj pálya létesí­tésével megszaporodott a rendes matcheket látogató nézőközönség is. Kevésbbé örvendetes, hogy megismétlődött, amit a megnyitáskor csak a megnyitási munka sürgés-forgásában volt némileg elnézhető. A közönség egy része — az elenyésző kisebbség — elhozta már az uj pályára is egy pár csúnya szokását és a házigazda-egyesület a legjobb akarat mellett sem tud védekezni néhány mocskos szájú pártfogójának a kéretlenül kí­nált „pártfogása“ ellen. Vannak, akik szavazás nélkül drágálják a belépő dijat és 30 krajcárjukért legalább is egy hibás játékos kiállí­tását vagy egy kedvencük ki nem állí­tását követelik ráadásul. Természetes, hogy a nézők úri része nem vesz részt az ilyenben, de passzí­v rezisztenciája mellett ví­gan gyökeret ver a „hecc“. Arról pedig, hogy a rikkancselem a bemászásnál eltépett nadrágját lent a pályán vagy közelében szünetközben és néha játék alatt is fitogtassa az uj pályán, arról tenni kell.

A második versenynapon kevésbbé vált be maga a pályatest, mint az elsőn. Múltkor betonkeménységüre volt fagyva a pálya némely agyagos keverékü része, most ugyanezek a helyek bokáig érő kátyúkká olvadtak, amelyekben alig lehetett valamire való játékot produkálni s a nézők sem élvezhették a jó talajon lehetséges jó játék szépségeit. Az FTC vezetősége felismerve a pályatalaj kérdésének elsőrangú fontosságát, most azon buzgólkodik, hogy pályájának talaja mielőbb a „legjobb budapesti billiárdasztal” legyen akkor is, ha az időjárás kegyetlenkedik.

Körülbelöl 3000 néző volt jelen, mikor Szüsz Hugó biró megadja a jelt a kezdésre. Váltakozó támadásokkal folyik egy ideig a játék, melynek addigi képéből alig lehet sejteni a végeredményt. Hauswald, kit a beteg Nyilas helyébe hátvédpoziciójából összekötőcsatárnak küldenek, sehogyse találja fel magát e munkában. Már az eslő negyedórában kézzel taszitja ellenfeleit, később gáncsol s végül rá is rúg a partnerre. A biró alkalmazhatná a szabályokat, melyek az ilyen faultokra büntetőrugásokat í­rnak elő — de a közönségnél ugylátszik régi rovása van Hauswaldnak; mert zúgó követelését a biró honorálni látszik és nagy kárörömriadalban a pályából kivonulhat a touch-vonalra nézőnek a szabálysértő.

A Törekvés csapata ezelőtt sem, de azután még kevésbbé tudott ellentállni a zöld-fehérek szépen kibontakozó fölényének. Az első félidőben mindössze egy gól esett a FTC javára, Schlossernek 50-ik gólja a mostani footballesztendőben.

A második félidőben teljesen beszorult a Törekvés csapata a saját térfelébe. Szeitler és Weisz a jobbszélen, balról pedig Schlosser és Borbás igen szép akciókkal érkeznek Dürr góludvara felé, ahol aztán szinte elajándékozzák a szebbnél-szebb helyzeteket, a veszélyes lövéseket pedig Dürr oly önfeláldozással és bravúrral védi, hogy a gól előtti állandó támadásokból csak négy, igazán védhetlen helyezés szaporí­tja ötre a győztes góljait. Feltűnő volt a játék vége felé, hogy a Ferencváros csatársora hatra, hétre, sőt nyolcra is szaporodott, Rumbold és Weinber elől kalandoztak kényük-kedvük szerint és keserves munkát okoztak a Törekvés védőinek, kik közül Takácsot külön ki kell emelnünk Ez a játékos, ki valaha „csúnya“ faulter hí­rében állott, ezen a mérkőzésen az utolsó pillanatig nem lankadó fair védelmet produkált. Kedvét nem szegte az sem, hogy minden igyekezete hiábavaló volt a FTC csatársoraival szemben, kik szokásuk ellenére, a nagyszámban javukra esett kornereket is a legjobb angol mintára emlékeztető erős stylusban játszották.

A FTC csapatában Payert aznapi friss játéka Gorszky méltó ideiglenes örökösévé avatta és a csatársor jó formáján kivül feltűnt Manglitznak legjobb idejére emlékeztető routinus játéka. A Törekvés csapatában Takáts mellett Dürrt illeti a legteljesebb elismerés. Szentey Horváttal csak az első félidőt állotta, később erőt vett rajtuk is és csapat többi tagjain is a leveretésbe beletörődő apáthia.

Szüsz Hugó bí­ráskodása annyira kifogástalan volt, hogy még a Hauswald fejét követelő párt sem kifogásolhatta; mert azt hitte, hogy az ő követelésére következett be a kegyelem nélkül való kiállí­tás.

A vasárnapi barátságos mérkőzések között az FTC kombinált csapatának a Nemzeti-val való mérkőzése volt a legérdekesebb. A Nemzeti meggyöngült csapata 4:0-ra vesztette a matchet, 1:0 volt a félidő. A Nemzetiből Burrián és Kanyaurek hiányzott, a boldogult vándort Bodnárt pedig Feuerstein helyettesí­tette. A Ferencvárosiaknál többen szerepeltek az újon átlépett „Lipótvárosiak“ közül, kik régi routinos játékosok lévén, a Nemzetivel szemben szépen beváltak ugyan, de még elég messze vannak attól, hogy az FTC I. csapatának klasszisában emlegethessük őket.

(Sport-Világ, 1911. február 25.)