1911.IV.20. FTC, MTK, BAK, NSC, Postás kombinált – English Wanderers 0:2

Husvét. Már szinte szokássá, sőt szükségletté vált, hogy a húsvéti ünnepek alatt Budapesten angol labdarugók mesteri játékában gyönyörködhessünk. Régente kizárólag amatőr, később professzionista, angolok látogattak a húsvéti ünnepekre hozzánk. Előbb azért, hogy őket megcsodáljuk, később, hogy tőlük tanuljunk s most már azért, hogy velük versenyszerűen megküzdjünk. Az üzletről most ne essék szó. Ezen angol mérkőzéseknek elvitázhatlanul nagy része van abban, hogy nálunk a labdarúgás oly igen előnyösen elterjedt s hogy a közönség oly — magyar viszonyokhoz, ménen — nagy számban szokott ki a footbalpalyákra. Nem csak a jog- és reformpárt viaskodásának eredménye, hanem az idők jele, hogy az idei húsvéti ünnepeinkre nemcsak angol csapatot, hanem egy német csapatot is merünk egy időben elhozni. Az idők jele, labdarugó-sportunk fejlettségének fokmérője, hogy a nagy millenáris pálya mellett még egy sok pénzbe került másik pálya mert létesülni s egy hasonló nagy harmadik van munkában s a labdarugó-sport nagy közkedveltségét fogja bizonyí­tani, hogy a húsvéti ünnepek alatt mindkét pálya meg fog telleni érdeklődőkkel.

Az idei húsvéti vendégeink előnyösen kimagaslanak egynéhány előző húsvéti vendégszereplőkkel szemben. Néhányszor csalatkoztunk — s bár jóhiszemű volt a reklám — a vendégek nem feleltek meg várakozásainknak. Az idén előreláthatólag nem fogunk csalatkozni. Az angol csapat, az „Englisch Wanderers F. C.”, mely az Üllői úti pályán nagyszombaton a BAK, husvétvasárnap az MTK és húsvéthétfőn a FTC ellen fog játszani, csupa jó és ismertnevü játékosokból áll, kik odahaza már számtalan kitűnő eredményeket értek el. Ha tehát a kilátásba helyezett, sőt bejelentett játékosokkal jön a Wanderers, amiben kételkedni nincs okunk, szép mesteri játékot fogunk látni. Hir szerint az „Englisch Wanderers F C.” következő játékosokkal jön: Proud, Boardmann, Scothern, Healy, Charmann, Symons, Bell, Awen, Steer, Fitchie, Springthorpe, Wrigth és Berry. Ez minden szónál többet beszél.

Az Üllő-úti mérkőzéseket Izsó, Fehéry és Herczogh fogják vezetni.

(Sport-Világ, 1911. április 15.)

Az Englisch Wanderers F. K. utolsó mérkőzése. Hétköznapinak szokatlan csemege lesz a mai délutáni mérkőzés. A mérkőzés létrejöttének előzményei ismeretesek. A hétfői banketen az angol csapat kapitánya A. H. Bell revansot kért a Ferencvárosi TK.-tól. A revansmérkőzés ugyan nem jött létre, hanem e helyett egy kombinált magyar csapat log kiállani.

A magyar csapat a következőképpen fog fölállni: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTK), Szendrő (BTK) — Weinber (FTK), Bródi (FTK), Biró (MTK) — Sebestyén (MTK), Károly (BAK), Korody, Schlosser és Borbás (FTK).

A magyar csapat felállí­tása nagy játékerőre mutat. Kevés kivétellel magyar reprezentatí­v csapatnak is el lehetne fogadni.

Az angol csapat felállí­tása lényegesen különbözik az eddigiektől. Mikor e sorokat irjuk ugyanis, már értesí­tést nyertünk, hogy A. Berry és E. G. D. Wright, a két formája tetőpontján lévő reprezentativ csatár már Budapestre érkezett. Ezzel az angolok megcsinálhatják azt, amit az eddigi mérkőzésen sohasem tudtak, nevezetesen azt, hogy a csatársorba öt vérbeli csatárt állí­thatnak. Az angol csapat eddigi legnagyob hibája csatársorának gyengesége volt, ami a goalképtelenségben nyilvánult. Ez azonban természetes folyománya volt annak, hogy a csatársorban három igazi csatárnál sohasem volt több. Az angol csapat a következőképpen fog felállani: Proud — Boardman, Bell — Scothern, Chapman, Healy — Marshall, Berry, Springthorpe, Fitchie, Wright.

(…) A mérkőzés délután fél 5 órakor kezdődik. A páholy, korzó és számozott helyek elővételben csak a FTK. klubhelyiségében (Széchényi-kávéház; telefon 69—29 és 165—98) kaphatók 3, illetve 2 koronáért. Sportjegy 1 korona, II. hely 60 fillér.

(Pesti Napló, 1911. április 20.)

1911. április 20., *17:00, Üllői út, FTC, MTK, BAK, NSC, Postás kombinált – English Wanderers 0:2 (0:1)
vezette: Yolland Artur (Gorszky, ?)
nézőszám: 10 000
FTC, MTK, BAK, NSC, Postás kombinált: Domonkos (MTK) – Rumbold (FTC), Csüdör (Postás) – Weinber (FTC), Károly (BAK), Biró (MTK) – Sebestyén (MTK), Hlavay (NSC), Koródy (FTC), Schlosser (FTC), Borbás dr. (FTC)
English Wanderers: ***Proud – ***Boardman, ***Bell – ***Scothern, *Chapman, ***Healy – Draper, Springthorpe, Berry, Fitchie, Wright
Gól: Springthorpe vagy Fitchie (**41.), Fitchie (**74.)

Győztek az angolok.

A húsvéti nagy angol attrakció utolsó akkordja volt a csütörtöki mérkőzés. A külső kép most is, a hétköznap ellenére ünnepi volt. Körülbelül tí­zezer ember kereste fel az Üllői-uti pályát, őszintén szólva az angoloktól többet vártunk. Bár győztek, ez a győzelem nem volt reális és legkevésbbé megérdemelt. Csatársoruk most sem mutatott kombinációs összjátékot. Egész játékuk kitöréseken alapult, amit a két uj csatár, Berry és Wright vezetett. Ez a két játékos kimagasló egyéni játékot produkált, de minden igyekezetük hiábavalónak mutatkozott, abban az irányban, hogy csatártársaikat rendes kombinációs munkába bevonják. Fitchie most is csak fényes dribbling-játékosnak mutatkozott, de a csatársor támadásai éppen azért majdnem mindig rajta törtek meg.

A magyar csapatban a csatársor munkája nem volt kielégí­tő. Hlavay már nem való csatárnak és ily irányú kí­sérletezések meddőnek bizonyultak. Borbás a halszélen, messze elmaradt hétfői formájától. Általában a ferencvárosi csatárokból most hiányzott a lelkesedés és munkakedvnek az a foka, amely játékukat máskülönben annyira eredményessé teszi. Kiváló volt ellenben a halfsor és a védelem. Károly játszva bizonyí­totta be, hogy hozzája fogható középfedezet alig van még Angliában is.

A magyar csapat eltért a hirdetett összeállí­tástól és igy állt fel: Domonkos—Rumbold és Csüdör—Weinber, Károly és Bí­ró—Sebestyén, Hlavay, Koródy, Schlosser, dr. Borbás.

English Wanderers—Magyar kombinált csapat 2:0. Félidő 1:0.

Az English Wanderers kapitánya által kért reváns csütörtökön délután folyt le az Üllői-uti versenypályán.

Az eredmény nem fejezi ki hí­ven a két csapat erőviszonyát. A balszélső Wright s center-csatár Berry által megerősí­tett angol csapat nem produkált oly szép játékot, hogy ezt a 2:0-ás győzelmet megérdemelte volna. Különösen nem akkor, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a magyar csapat védelme szebb játékot produkált, mint angol ellenese.

Ha a magyar csapatról nyilatkozunk, mindenekelőtt a két hátvéd és Károly játékát kell kiemelnünk. E három ember oly első klasszisu játékot produkált, hogy ha a támadás csak némileg közel az ő klasszisukhoz játszik, akkor minden bizonynyal ma ismét magyar győzelemről kellene beszámolnunk.

A magyar csatársornak ma igazán nem volt napja. A három FTK csatár sehogy sem tudta jobboldal játékát megérteni s ennek a meg nem értésnek az eredménye lett az, hogy csatársorunk úgy az első, de különösen a második főidőben, amikor állandó fölényben voltunk, számtalan sok kí­nálkozó alkalmat szalasztott el. Hiába ment előre Károly a második félidőben csatárnak, ezen a konzekvens meg nem értésen ő sem tudott segí­teni.

Az angol csapatban kivált a fürge Berry-nek a játéka. Nagy teknikája és csodálatosan gyors játéka ideális középcsatárnak predesztinálják. Lövőképességéről elég alkalmunk volt meggyőződni. Különösen szép volt az a jelenet, amikor az első félidő utolsó percében az igen előre helyezkedő magyar védelemtől egy pillanatra megugrik s hosszú harmincméteres süví­tő lövése a felső kapulécről vágódik vissza a mezőnybe. Még a magyar győzelemre legéhesebb néző is tapsolt!

Csatártársai közül Fitchie óriási teknikája és Wright csodálatos centerezései érdemelnek emlí­tést. A fedezetsor és a védelem nem volt a szokott jó, de a magyar támadások leszerelésére ez a játékuk is elég volt.

A magyarok kezdik szél és nap ellen a játékot, de csakhamar az angoloknál van a labda s különösen a balszárnyon vezetik a támadásokat. Nem egy kritikus helyzet van a magyar kapu előtt, de a védelem mindig résen van. Egy alkalommal Weinber Berry védhetetlennek látszó saroklövését fejeli ki a kapuból. Lassan a magyar csapat is lendületbe jön Borbás két alkalommal igen veszélyes helyzetet teremt a goal előtt, de társai ezt kihasználni nem tudják. Sebestyén és Hlavay nem igen értik egymást, de igy is sikerül Sebestyénnek egy párszor megszöknie, centerezései azonban a középen mostoha sorsra jutnak. Félidő közepe táján Berry megszökik a magyar védelemtől s centerezett labdáját Fitchie kapásból lövi, Domi véd, de a kipattanó labdát Springthorpe védhetetlenül vágja a goalba. Félidő 1:0.

Helycsere után állandóan az angolok térfelén folyik a játék. Az angol csatársor csak néha-néha rohan le, ilyenkor azután veszélyesen. Egy alkalommal Berry a jobboldalon lerohan s lövése a kapulécről a baloldalt lerohanó Wright lábára kerül, aki hajszálnyira a kapu fölé lövi a labdát. A magyar csatársor állandóan támad, de eredménytelenül. Drapernál a labda, lefutja a magyar védelmet és centerez, Fitchte kapásból a második goalt rúgja. Erős homályban folyik a játék tovább, de eredménytelenül.

Biró Yolland Arthur egyetemi tanár volt.

(Pesti Napló, 1911. április 21.)

Lezajlottak a húsvéti nagy mérkőzések (…) A mérkőzések magas szí­nvonalon folytak le (…) az angolok valóban mesteri munkát végeztek. Az angoloktól futás közbeni mesés gyors és biztos adogatást, jó helyezkedést szinte művészi labdatechnikát (…) láttunk. (…) és meggyőződhettünk arról, hogy az angol tudást már megközelí­tettük. Abból a körülményből, hogy „FTC“ legyőzte az angol csapatot, még távolról sem következtethetjük a FTC fölényét, mert hisz az angolok idegen területen fanatikus közönség előtt, elfogult biró vezetése mellett, két napi erős küzdelem után fáradtan álltak ki a térre. Távol áll tőlünk a FTC győzelmének értékéből bármit is levonni, de nem is becsüljük azt túl. Látva az angolok munkáját, játékmodorát, elfogulatlanul el kell ismernünk, hogy játékosainknak még elég sokat kell tanulniok, hogy az angolok ní­vóját elérjük. Nincs már oly nagy különbség mint volt még 3—4 évvel ezelőtt, de még van igen jelentékeny különbözet. (…) Az angol labdarugó sport fejlettségével (…) még összehasonlitást sem tehetünk.

Az angol mérkőzések utolsó felvonulása f. hó 20 án, csütörtökön volt az üllői-uti pályán. Az Englisch Wanderers két pihent jó játékossal megerősí­tett csapattal egy magyar kombinált csapat ellen játszott. Az eredmény 2:0 lett az angolok javára. Az angolok nem érdemelték meg a győzelmet, a magyarok azonban megérdemelték a vereséget. Az angolok e napon is nyujtottak sok szépet, különösen egyéni tudást csillogtattak gyakran. Az összmunkájuk hiányos volt s nálunk szokatlanul erősen rempliztek. Bámulatos ügyességet fejtett ki Berry, Titchia és Wright. Az angol védelem gyengébb volt mint az előző mérkőzéseken, de elég erős azért, hogy a magyar csatárok igen gyenge játékát és támadását leszerelje. A magyar csapatnak csak a védelme és Károly a centerfedezetben volt kifogástalanul jó. Csüdör és Károly szinte brillí­rozott. A magyarok igy is sokat szorongatták az angolokat kapujukhoz, de a csatárok tehetetlenek voltak. Hiányzott, teljesen hiányzott az a tűz, az a lelkesedés, melyet a BAK és FTC fejtett ki külön-külön az angolok ellen. Legrosszabb volt azonban a közönség, mely már fékezhetlenné vált s kí­méletlen lett mindenki iránt, aki nem működött szája ize szerint. Kí­méletlen volt a bitó iránt is (Yoland), aki pedig egyáltalán nem szolgált rá, hogy szitkokkal traktálják Nem volt jó biró, legalább nem a mi felfogásunk és nem a mi szokásaink szerint, de pfuj és abcugolásra nem adott okot. Nem csoda, ha nálunk komoly úriember nem igen vállalkozik bí­rói tisztségre.

Angolok az Üllői-úti pályán. Április 20-án Engl.W. — Comb. 2:0

(Sport-Világ, 1911. április 22.)

English Wanderers FC—Magyar kombinált csapat. 2:0 az angolok javára. A magyar fiukból ma hiányzott az ambí­ció, ami a győzelem egyik előfeltétele. Különösen a csatársor játszott unottan, lanyhán. Korody, Schlosser, Borbás, akik hétfőn gyönyörübbnél-gyönyörübb támadásokat vezettek az angolok kapuja ellen, ma alig mentek rá a labdára. A hátvédek is, dacára annak, hogy majdnem hibátlanul játszottak, könnyelmű taktikával, mondhatnók ellenfelüket lebecsülve dolgoztak és tisztán a rossz védőtaktika következménye volt a két kapott gól. Minő más érzéssel, minő más taktikával, minő más kedvvel játszik a legtöbb footballista a saját egylete szí­neiben és mennyire energiátlanul és kedvetlenül folyik a küzdelem, amikor több csapatbeli játékost állí­tanak tüzpróba elé. Következtetéseket a mai vereségből levonni nem szabad, sőt a mai mérkőzés képe után csak megerősödött az a véleményünk, hogy az angol úgynevezett amatőr csapatoknak méltó riválisai a magyarok, még ha húszszor is reprezentálták különféle tartományi válogatott mérkőzéseken az angol csapat tagjai a különféle grófság szí­neit. Az angolok ma súlyt fektettek minél jobb eredmény elérésére és ebből a célból két uj válogatottjuk útiköltségét sem sajnálták.

A revánzs-mérkőzés ismét óriási közönséget vonzott az üllői-uti pályára. Tí­zezernél jóval többen lehettek, lesve a magyar szí­nek diadalát, habár sokan számitottak a vereségre. Berry és Wright-et (a mai jobbösszekötö és balszélső csatár) jó hí­r előzte meg, pedig soha a hí­rüket sem hallották. Tagadhatatlanul kiváló játékos mind a kettő, különösen a balszélső, ha azonban a magyar csatársor erélyesebben játszik, Wright és Berry dacára sem sikerült volna a revánzs.

Az első félidőben mind a mellett fényesen játszott a magyar csapat. A védelem kifogástalanul dolgozott, ugy hogy az első félidő jórészében a magyar fiuk voltak a frontban, a gól előtt azonban nem boldogultak. Borbás, a hétfői győzelem főrészese, ma alig vezetett támadást. Schlosser pedig, ma kétszer 45 perc alatt egyetlenegy jól irányzott labdáját sem tapsolhattuk meg. Pedig a fedezetsor ugyancsak traktálta a csatárokat labdákkal. Károly az első félidőben a mezőny legjobb embere volt. Weinber és Biró pedig a szárnytámadásokat akasztották meg fényes bravúrral. A félidő végén esett gól azután teljesen deprimálta a csapatot, amely a második félidőben már jóval nivótlanabbul játszott. Az angolok keményen védekeztek, ahogy az az angol liga-mérkőzéseken szokás, de bizony igen sokszor túlontúl visszaéltek erejükkel.

Igy tehát az angolok bebizonyí­tották, hogy pihenten, komplett csapattal és angol bí­róval tényleg kitűnőek. Yolland Artur egyetemi tanár vezette a mérkőzést. A közönség abszolúte nem volt vele megelégedve, sőt zajosan tüntetett ellene. Pedig a bí­rónak nem volt más hibája, mint az, hogy angol felfogásnak megfelelően túlságosan elnéző volt, de föltétlen korrekt és igazságos. Egyik félnek sem kedvezett. Csakhogy a mi közönségünket annyira elkényeztették az úgynevezett házi birók az ő burkoltan vagy nyí­ltan pártos bí­ráskodásaikkal, hogy ezek után kinos meglepetésként hatott egy Yolland-féle bí­ráskodás, pláne akkor, midőn abból a magyarok húzták a rövidebbet.

A magyar csapatból Szendrő és Bródy hiányzott. Szendrő helyén Csüdör játszott igen jól. Bródy helyén, mint már emlí­tettük, Károly játszott és jobbösszekötőt Hlavay, ki azonban egyik helyen sem tudott feladatának megfelelni.

(Nemzeti Sport, 1911. április 23.)

Gorszky Tivadar hosszú pihenő után ismét megjelent a nyilvánosság előtt. Egyelőre azonban még nem mint játékos, hanem mint funkcionárius. Ő volt csütörtökön a magyar-angol match egyik touch-bí­rája.

Az English Wanderers kapusa E.B. Proud a ki nem annyira védésével, mint inkább óriási termetével keltett nagy feltűnést, 31 éves és öt gyermek atyja.

(Sporthí­rlap, 1911. április 24.)

*Pesti Hí­rlap, 1911. április 21.
**Budapesti Hí­rlap, 1911. április 21.
***The Sportsman