1911.XII.25. Bremen SC – FTC 0:5

A FTK hétfőn délelőtt utazott át Hamburgból Brémába. Az időjárás rendkí­vül kedvezőtlen volt. Egész éjjel esett az eső, amely délelőtt még fokozódott is. A pálya méretei még rosszabbak, mint a hamburgi pálya méretei voltak, amennyiben csak 100 méter hosszú és 60 méter széles. Talaja agyagos, tehát a viz következtében rendkí­vül csúszós volt.

(Pesti Napló, 1911. december 27.)

1911. december 25., 14:00, Bréma, Bremer SV – FTC 0:5 (0:1)
vezette: Tibelmann (német)
nézőszám: 3 000
Bremer SV: ?
FTC: Ungár — Rumbold, Geiser — Blum, Bródy, Payer — Szeitler, Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Pataky (29.), Koródy (48., 80.), Schlosser (50.), Borbás dr. (81.)

FTC—Bremer Sportclub 5:0. Félidő 1:0. A rossz idő dacára is a mérkőzést legalább kétezerötszáz néző szemlélte, kik között a város előkelőségei szép számban voltak jelen. Sajnos, a pálya talaja agyagos s az eső következtében igen csúszós és nehéz volt. A második félidőben a ferencvárosiak már kiismerték a száz méter hosszú és hatvan méter széles pálya sajátságait s oly szép összjátékot produkáltak, mely a lelkes nézőkből sok tapsot váltott ki.

A felállí­tás a következő volt: Ungár — Rumbold, Geiser — Blum, Bródy, Payer — Szeitler, Pataky, Korodi, Schlosser, Borbás.

Bréma értesülve az előző napi hamburgi győzelemről, az első félidőben csak védekezett s hat embere állandóan a kapuba volt, úgy hogy a ferencvárosiak csak egy gólt tudtak rúgni Pataki révén, azt is csak a huszonkilencedik percben.

Szünet után a harmadik és ötödik percben Korodi és Schlosser gólt lőttek, mire Bréma ismét védeni kezdett, igy Korodi és Borbás csak a harmincötödik és harminchatodik percben tudták a gólok számát ötre szaporí­tani. Biró a megállapodás ellenére egy brémai volt, Töbelmann, aki gyengén bí­ráskodott.

(Nemzeti Sport, 1911. december 31.)

FTC—Bremer Sport Club 5:1. Második mérkőzésünkre Brémába, december 25. reggel indultunk és délben érkeztünk meg. A pályaudvaron a Bremer Sport Club tagjai fogadtak, kiknek kalauzolása mellett mentünk egyleti helyiségükbe, hol ebéddel vártak. Ékezés után a Weser-partján fekvő pályára mentünk ki, melynek tribünje még teljesen üres volt, de 10 perc alatt zsúfolásig telt, mintegy 1000 emberrel, ez különben a legnagyobb befogadó képességű tribün egész Németországban, mérkőzésünket körülbelül 3000 ember nézte végig, mely mindvégig kitüntető barátsággal volt a mi pártunkon és szinte gúnyolta a saját csapat ügyefogyottságát a gól előtt.

Minden szép akciónkat megtapsolta, góljainkat, a ferencvárosi tribün vas tapsait megközelí­tő ováció kisérte.

A mérkőzést 5:0-ra nyertük meg, azt hiszem, ezzel az erődifferenciát megközelí­tőleg kifejeztem, nálunk a sí­kos talajon minden ember kitünően állotta meg helyét, a brémai csapatban a halfsor, a védelem és a kapus volt a körülményekhez képest jó, csatársoruk könnyű és gyenge. Az első félidő első felében védelemre szorí­tkoztak, mikor Schlosser lövése már az első percben kapufát ért, s igy csak a 30-ik percben lőtte Pataky az első gólt, mely eredmény a félidőben már nem változott, a második félidőben újabb 4 góllal, melyek közül kettőt Korody, egyet-egyet Borbás dr. és Schlosser lőttek, megpecsételtük a mérkőzés sorsát.

Este együtt vacsoráztunk a BSC tagjaival, kik vacsora után a hires Rathskellerbe hí­vtak meg egy pohár borra, hol zászlót cseréltünk és a tiszteletünkre bemutatott borpincében egy pár magyar dalt énekelve, köszöntük meg a brémaiak vendégszeretetét. A pályaudvarra igen sok hölgy is kikisért és szí­vélyesen búcsúztattak el és megigértették, hogy a közeljövőben visszatérünk.

(Nemzeti Sport, 1912. január 7.)

(…) A túra könnyebb részét a FTC már lejátszotta. Két német tengerparti csapat: a hamburgi „Viktoria“ és a „Bremen“ volt az ellenfele, akik közül az első már sok jó eredménnyel dicsekedhetik. Többszörös kerületi bajnokcsapat, éppúgy, mint a Bremen, mely az idén is megnyerte Bréma bajnokságát. Tehát szükebb hazájukban igen becsült ellenfelek. A FTC rutinjával, tempójával szemben azonban gyengének bizonyultak s mindkét mérkőzésén a FTC irányí­totta a játékot. A match sorsa egyik nap sem volt kétes s csupán az első napon kapott gólok mutatták, hogy a FTC mostani védelme nem oly biztos a dolgában, mint Fritz kapussága alatt. A csatársor tudása általában felülmúlta a németekét, ami természetes is, hiszen a FTC csatársor majd minden embere válogatott volt.

A FTC erőpróbája a berlini Hertha—Preussen mérkőzés lesz, mert mindkét csapat volt már Berlin bajnokcsapata s jelenleg is a bajnokság élén állanak.

(Sport-Világ, 1911. december 30.)