1912.I.8. Woking – FTC 2:3

A FTK. kedd délután szerencsésen megérkezett Londonba.

(Pesti Napló, 1912. január 4.)

A „Sporting Life” a FTC-ról. Azok a hatalmas eredmények, amelyeket a FTC németországi túráján, elért, Anglia felé is előre vetették árnyékukat, úgy, hogy a legnagyobb angol sport napilap, a „Sporting Life“ is hosszabb cikkben foglalkozik a FTC angol földön lejátszandó mérkőzésével. A cikk fontosabb része a következő:

„Első alkalom ez, hogy angol földön magyar csapat játszik. A FTC kétségkí­vül a legjobb magyar csapat, mert két esztendő óta minden fontosabb mérkőzést megnyerte. Ellenfele itt az English Wanderers lesz, amelynek igen erős csapatot kell a porondra állí­tani, hogy a győzelem reményében vegye fel a küzdelmet, mert mint emlékezetes, a FTC a Wandererseket húsvéti túrájuk alkalmával Budapesten 3:0-ra legyőzte. Az angol csapat lehetőleg a legjobb játékosaival fog kiállani és már eddig is biztos résztvevők Woodward, Anglia internacionális csatára, Wright, Berry, Monk, Fitchie, Chapman és Hoars ezeken kí­vül még egy egész csomó elsőrendű reprezentatí­v játékos helyezte kilátásba részvételét.

(Pesti Hí­rlap, 1912. január 4.)

1912. január 8., –:–, Woking, Woking – FTC 2:3 (0:2)
vezette: Pullinger (angol)
nézőszám: 800 – 1 000
Woking: W.C. Skeet — M. Warner, A.H. Bell — F.C. Symons, S. Alexander, L.C. Ede — J. Hartley, J. Kyle, A.E. Marlwick, A. Bevan, C.S. Salisbury
FTC: Ungár — Rumbold, Manglitz — Weinber, Bródy, Payer — Weisz F., Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Gól: Marlwick (?.), Bevan (60.) illetve Koródy (1., ?.), Ede (?. – öngól) vagy Borbás dr. (?.)

FTC—Woking 3:2.

Az FTC—Woking mérkőzés körülményeiről a következőket közöljük: Woking egy kis városka London közelében. A mérkőzést kevés számú közönség nézte végig, mert Angliában is úgy van, mint nálunk, hogy csak a jobb csapatoknak van meg a közönségük; a Woking pedig bár „a személyzet“ javult újabban — még is csupán másodklasszisu hire van. Ennek a hí­rnek igyekezett is megfelelni, mert — különösen a második félidőben barbár durvasággal igyekezett dolgozni, akárcsak a mi másodosztályú csapataink java része. Az ernyedetlen törekvésnek meg is lett az óhajtott sikere, mert úgy Rumboldot, mint Weiszt egy-egy jól alkalmazott büntető rúgással eltávolí­tották a pályáról. Annak, hogy egy darabig 9 — majd Weisz visszatérésével 10 emberrel dolgozott a Franzstadt, — volt a következménye az a kis gólarány,  amivel a FTC győzött, mert egyenlő körülmények között az FTC Angliában is csúnyán elpáholta volna Wokingot.

A mérkőzés kapcsán még egy érdekes körülmény derült ki; az, hogy Angliában is akadnak pártos birák.

A budapesti közönség, amely nagy gólarányu győzelmet várt, — titokban kissé bosszankodott az eredményen és azt a Franzstadt letörése gyanánt tekintette, ami azonban nem igaz.

(Nemzeti Sport, 1912. január 14.)