1912.V.27. FTC, BAK, MAC, NSC kombinált – Tottenham Hotspurs 2:2
Hétfő. Magyar-angol klubközi mérkőzés. Magyar kombinált csapat— Tottenham Hotspur (Üllői-ut. délután fél 6 órakor.)
(Budapesti Hírlap, 1912. május 26.)
A Tottenham Hotspur Budapesten. T. Lunn—Collins, R.C. Brittain—S. Darnell, C.S. Rance (D. Steel), E.J. Lightfoot—H. Middlemiss, R. Steel, W. Minter, E. Newmann, J. Mc Tavish
(Nemzeti Sport alapján, 1912. május 26.)
1912. május 27., 17:30, Üllői út, FTC-BAK-MAC-NSC kombinált – Tottenham Hotspur 2:2 (0:1)
vezette: Sugár István ()
nézőszám: 6 – 8 000
FTC-BAK-MAC-NSC kombinált: György (BAK) — Rumbold, Payer — Weinber, Szury (BAK), Blum — Tóth (NSC), Bodnár (MAC), Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Tottenham Hotspur: *Lunn (*Morris) — *Morris, ? — ?, ?, ? — ?, Tattersal, ?, ?, Middlemiss
Gól: Bodnár (72.), Schlosser (86.) illetve Middlemiss (8.), Tattersal (73.)
Hétfőn. Tottenham Hotspur—Magyar kombinált 2:2 (1:0). Üllői-uti pálya. — 8000 néző. A magyar válogattott csapattal közel egyenlő erejű legénység állott ki pünkösd hétfőjén az angol csapat ellen. A csapat a következő hadirendben állt föl: Grósz—Rumbold, Payer—Weinber, Szuri, Blum—Tóth (N. S. K.), Bodnár, Koródy, Schlosser, Borbás. A közönség is úgy viselkedett, mint egy reprezentatív meccsen, mintha a magyar színekért küzdött volna a kombinált csapat. A reprezentatív meccsek izzó kedve uralkodott a nézőtérségen s átcsapott a játékosokra is. Mindegyike tudásának legjavát adta és lelkesedésének meg energiájának utolsó morzsáját belevitte a küzdelembe. Ki is egyenlítette vele a játéktudásbeli különbséget és különösen a második félidőben teljesen egyenrangúnak mutatkozott az angol csapattal, pedig az is nagy erővel és elszántsággal játszott. A meccs tehát egyike lehetett volna a legszebbeknek, ha a játékosok megőrzik higgadságukat, vagy a biró jobban ügyel a szabályok megtartására. Minthogy azonban egyik sem történt meg, a játék időnként eldurvult s élvezhetetlenné vált. A mikor azonban simán ment a játék, remek küzdelemben gyönyörködhetett a közönség. Az angolok különben tiz emberrel játszották végig a mérkőzést, mert kapusuk megsérülése miatt kénytelen volt 10 perc múltán elhagyni a pályát. De mintha semmi sem történt volna, úgy támadt tovább a csapat öt csatázóval. Annyira forszírozták a támadást az angolok, hogy inkább védelmüket gyöngítették meg. Első góljukat már a harmadik percben belőtte Midlemish balszélső, több gólt azonban, noha a szél is segítette őket, nem tudtak elérni. Minden igyekezésük meghiúsult a magyar védelem nagyszerű ellenállásán. A magyar csapat egyébként nem produkált védelmi játékot. Ha alkalma nyilt rá, vehemensen támadott és sokszor szorongatta veszedelmesen az angol kaput. Ebben a félidőben jórészt a balszárny vitte a támadásokat. Bodnár csak ritkán jutott labdához, de még igy is figyelemre méltó dolgokat csinált.
Másként alakult a második félidő. Jobbszárnyára játszott a magyar csapat, a remek formában levő Tóthra s most már egymást kergették a magyar rohamok. Félórai játék után sikerült Bodnárnak megszökni s a labdát az angol kapuba helyezni. Nem telt bele tiz másodperc s az angolok újra magukhoz, ragadták a vezetést. Tattersal jobb-összekötő ellenállhatatlanul keresztül törte a magyar védelmet és gólt lőtt. Ezután már hanyatlott a tempó s úgy látszott, győznek az angolok, a mikor a játék vége felé Tóth bámulatos ügyességgel lefutotta a védelmet, hajszálpontossággal centerezett s a befutó Schlosser befejelte a kiegyenlítő gólt. Több sportot érintő mozzanata nem volt az izgalmas mérkőzésnek.
Biró: Sugár István volt.
*
Magyar csapatok a külföldön. A Ferencvárosi Torna Klub II. csapata vasárnap 0:0 eldöntetlenül mérkőzött Lembergben a Carny-val, hétfőn 8:1 arányban a magyar csapat győzött.
(Budapesti Hírlap, 1912. május 28.)
— Hétfő. — Tottenham Hotspur — Magyar kombinált 2:2 (1:0). (Üllői-ut.) Az Üllői-ut második napja a csalódás jegyében folyt le. Csalódást keltett a nézőtér, melyen 6—7000 ember lehetett, csalódást keltettek az angolok, nemcsak a játékukkal, hanem a viselkedésükkel is és csalódást keltett a bíró, aki nem torolta meg kellő erélylyel az angolok túlkapásait. Az angol csapat, valószínűleg az előző éjszaka hatása alatt, fürge játékából alig mutatott valamit, lövés csak nagy ritkán ment a kapura, látszott ugyan most is az óriási technikai fölény, de látszott viszont az is, hogy nem törődnek annyit a játékkal, mint előző napon. Igaz, van egy mentségük, a kapusuk az első félidő végén kiállt, a balszélsőjük pedig a második félidő elején annyira megsérült, hogy csak statisztált. A közönség gyakran adott hangos kifejezést elégedetlenségének, amiben igaza is volt, mert a drágán megfizetett profiktól joggal megkívánhatta, hogy legjobb tudásukat produkálják és főkép pedig azt, hogy az amatőr és így már ennél fogva is gyöngébb tudásu magyarok igyekezetét ne durvaságokkal igyekezzenek lerombolni. Az angol csapat legjobb emberei a jobbszélső csatár és a bal fedezet voltak, akiknél jobb qualitásu játékost keveset láttunk magyar pályán, kár azonban, hogy utóbbi sportszerűtlen viselkedésével lerontotta azt a kedvező benyomást, amit a nézőkben keltett.
A magyar csapat, mely a következőkép állt fel: György — Rumbold, Payer — Weinber, Szury, Blum — Tóth, Bodnár, Korody, Schlosser, Borbás, igen jó munkát végzett. Első félidőben szél ellen is sokat támadtak, a második félidőben pedig határozott fölényben voltak. Kiválóan, játszott a két hátvéd, a fedezetsorban Szury és Blum, a csatársorban pedig a jobboldal: Tóth és Bodnár.
A mérkőzést a magyarok kezdik erős szél és nap ellen s igy természetesen visszaszorulnak. Weinber — Rumbold hibázása már az első percben veszélyes helyzetet, teremt, a következő pillanatban azonban Bodnár, Schlosser, Borbás kombinációja az angol kapu elé tereli a játékot, de Blum gyönge lövését a kapus könnyen fogja. Újra Borbás vezet támadást, majd az angolok nyomulnak fel és a balszélső a védelem pillanatnyi habozását kihasználva, goalt lő. (8. p.) Az angolok támadásait ismét Borbás lefutása váltja fel; kinek centeréből Bodnár nagyszerű fejesét a kapus cornerre védi (18. p.) A corner után óriási kavarodás keletkezik s az angol kapu csak szerencsével menekül meg a goaltól. Kevéssel ezután az angol kapus megsérülvén, kiáll, de azért Tottenham támadásban marad és a két összekötő lövése Györgyöt foglalkoztatja majd a jobb fedezet hibájából Borbás fut le, de Bodnár lövését a kapus fogja.
Helycsere után a széllel játszó magyarok fölénybe jutnak, annál is inkább, mert az angolok balszélsője lesántul s igy tulajdonképen 9 emberrel játszanak. A 4. p.-ben a magyarok cornert rúgnak melyből Szury lövése hajszálnyira megy a kapu felé, a 6. p.-ben Bodnár tör ki, de csavart lövése célt téveszt. Bodnár újabb lövése után Tóth vezet támadást, a labdát Korody elé tálalja, aki azonban hibáz. Az angol jobbszélső tüneményes lefutása után cornert érnek el a magyarok, majd Bodnár a félpályáról elindulva, áttöri magát a védelmen és a labdát néhány lépésről a goalba teszi (27 p.) Az öröm csak egy percig tart, mert az angol jobb öszszekötő gyönge lövése, György szánalmas védése folytán, goalt eredményez. Az angol jobbszélső mese szép lefutása után Tóth nagyszerűen előkészített centeréből Schlosser goalt fejel (41. p.), melyre erős angol támadás következik és a középcsatárnak a kapufáról visszapattant lövését sokan goalnak látják. Az utolsó percekben a magyarok vannak frontban, Borbás beadását azonban elhibázzák, Tóth lövése pedig a kapu fölé megy.
*
Lemberg, május 26. FTC II. — Carny 0:0. Biró: Taffel M., 2000 néző.
Lemberg, máj. 27. A Ferencvárosi Torna Club második csapata 8:1 arányban győzött a Carny ellen.
(Pesti Hírlap, 1912. május 28.)
Külön ki kell emelnünk a Tottenhami csapat ellen beállított klubközi csapatban Tóth (Potya) szereplését, akiről lapunk folyvást írja, hogy be kell már egyszer válogatni a reprezentatívba. Mostani szereplése után talán belátják ezt az illetékesek is.
Nemzetközi. Tottenham Hotspur — kombinált 2:2
(Nemzeti Sport, 1912. június 2.)
*Pesti Hírlap, 1912. május 30.
Vélemény, hozzászólás?