1912.III.3. FTC – Rapid 4:1

Nemzetközi mérkőzés. (Üllői-ut.) FTK.—Rapid. Délután 1/2 4 órakor. Biró: Ujváry Ö. (BTK.).

(Pesti Napló, 1912. március 3.)

1912. március 3., 15:30, Üllői út, FTC – Rapid 4:1 (2:1)
vezette: Ujváry Ödön (BTC)
nézőszám: 12 – 15 000
FTC: Ungár — Rumbold, Geiser — Blum, Bródy, Payer — Weisz F., Pataky, Koródy, Schlosser, Borbás dr.
Rapid: Kaltenbrunner — Daschinszky, Brandstadter II. — Jech, Brandstadter I., Hegler — Hovarik, Blaha, Huttan, Grünwald, Klima
Gól: Pataky (?.), Daschinszky (?. – öngól), Koródy (80., 85.) illetve Grünwald (14.)

Nem csalódunk, ha az üllői-uti pályán vasárnap megjelent közönség számát jóval 12 ezren felülre lehet becsülni. Az idő is ideálisan szép volt, úgy, hogy valódi footballnap volt. A nyujtott sport azonban sem a közönség érdeklődésével, sem a gyönyörű idővel nem állott arányban. A Rapidtól tavalyi őszi eredményei alapján egészen mást vártunk, de egészen mást kaptunk. A csapat ugyan gyors, de terveszerü akcióra képtelen. A FTK játéka is sok kí­vánni valót hagyott hátra egész a második félidő utolsó 30 percéig, itt azután ismét nagystí­lű játékot produkált. A Franzstadtből hiányzott Weinber és Manglitz, akiknek helyét Blum és Geiser töltötték be. Az utóbbi nincs legjobb formájában.

A játék folyamán a FTK nagy fölényben volt. Érdekes látvány volt azonban az, hogy amikor a Rapidnak sikerült a vezető goalt elérnie, jóformán mind a 11 játékos védeni ment. Furcsa taktika a játék kezdetén. A nagy tumultusból születtek azután az öngoalok. Végeredményben meg kell állapí­tanunk, hogy a Rapid klasszis dolgában ugyancsak messze van még akár a WAF, Wiener SK vagy a WAK-tól.

Nemzetközi mérkőzés. FTK—Rapid 4:1 (2:1). A vendég-csapat kezdése után közvetlenül a Rapid térfelébe terelődik a játék. Borbás beadott labdájára Weisz ráfut, de a bécsi védelem ment. Weisz gáncsa révén a Rapid szabadrúgáshoz jut, amely után lassan főlénybe kerül. A 14. percben a Rapid Grünwald révén goalt ér el. A goal tulajdonképpen a FTK védelem hibájából eredt, amennyiben a Rapid centerhalfja a labdát kézzel leüti, amit a biró ugyan nem vesz észre, de a FTK védelem igen, egy pillanatig tétováznak, ami elegendő volt arra, hogy Grünwald kiszökjék. A goal után a FTK erősen támad s Pataky révén kiegyenlí­t. Kevéssel ezután ugyancsak Pataky lövését, amelyet Daschinszky bécsi hátvéd továbbit a kapuba, meghozza a FTK részére a vezető goalt. Félidő 2:1. A második félidőben mindkét részről élénk tempóval folyik a játék, bár a Rapid volt a veszélyesebben támadó fél. A bécsi csatársor ismételt lövéseit Ungár szépen menti. A félidő második felében a FTK van frontban, s szép támadásokat vezet. A 35. percben Weisz beadott labdájából Koródy szép goalt lő. A goal után a zöld-fehér csatárok állandóan ostromolják a bécsi kaput, amelyet azonban Kaltenbrunner sikeresen véd. A szakadatlan ostromnak a 40. percben van ujabb eredménye, amikor is Koródy a FTK negyedik goalját rúgja. A ferencvárosiak támadásaival ér véget a mérkőzés.

Biró: Ujváry Ö. (BTK).

(Pesti Napló, 1912. március 5.)

Az uj osztrák bajnokság első helyén szédelgő Rapid bizony nem méltó ellenfele a magyar bajnokcsapatnak. Csak azt a nagy igazságot bizonyí­tja a Rapid az eddigi elsőségével, hogy az osztrákok eddig nem tudtak állóképességet szerezni maguknak, erre majd a bajnokság taní­tja meg őket.

12,000 ember volt tanúja a klasszikusnak nem nevezhető összecsapásnak. Az első négy gól (köztük a Rapidé) abszolúte értéktelen volt; amint egyáltalán az egész mérkőzésből csak az utolsó 20 perc volt szép — magyar szemmel nézve. Akkor a Franzstadt régi nagy formáját mutatta és szomorúan konstatáltuk, hogy a nagy csapat a téli fáradalmak miatt letörőben van. Igazán jó csak Geiser, Payer és Rumbold volt, azok se állandóan. A többi árnyéka se többé önmagának. Halljuk, visszavonás is fölütötte a fejét a csapatban. Suttognak Weinber és Szeitlernek Bródyval való éles összekülönbözéséről. Mindezek együttvéve a MTK pálya megnyitásának előestéjén nem valami biztató jelek a Ferencvárosra. A hegemónia veszélyben!

Meg kell rónunk Ujvárynak, a mi különben oly szimpatikus egyéniségű bí­rónknak hazabeszélő viselkedését is. Súlyos durvaságokat agyonnézett. Pedig a Franzstadt újabban ezt a hibát kissé sűrűn követi el. Azonkí­vül számtalan kezelést és offszeidet nem látott meg, főként az osztrákok részéről, akiknek faji perfidsége, ennélfogva teljes fényében ragyoghatott

Nemzetközi. FTC—Rapid 4:1.

(Nemzeti Sport, 1912. március 10.)

Barátságos mérkőzések. FTC II. — Spárta 5:0 (2:0)

(Sportvilág, 1912. március 4.)

Barátságos mérkőzések. FTC II. — Spárta 5:0 (2:0). Biró: Szüsz Ottó. (2-szer 30 perc)

(Sporthí­rlap, 1912. március 4.)

Weinber János az FTC népszerü jobbhalfja lassankint visszavonul a footballtól s teljes erejét az atlétikának szenteli. A Rapid elleni mérkőzésen már atlétikai tréningje miatt nem vett részt. A matchet megelőző napokban ugyanis 1000 métert futott, de olyan erős tempóban, hogy izmait megerőltette. Orvosa tanácsát követve, — hogy kipihenje magát — nem állott ki a Rapid elleni mérkőzésre. Weinberben — nagy képességeinek tudatában — oly nagy az atlétikában való szereplés vágya, hogy egyesülete vezetőségének kárba vész minden arra irányuló fáradozása, hogy a kitünő halfot kizárólag footballozásának tarthassa lekötve.

(Sporthí­rlap, 1912. március 11.)

A FTC—Rapid match epilógusa. Valószí­nűleg emlékeznek még t. olvasóink, hogy lapunk hasábjain szóvá tettük a FTC — Rapid mérkőzésen történt incidenst, a midőn Weisz Ferenc az egyik ellenfelét tettleg bántalmazta. Sem a szaksajtó sem a napilapok nem emlékeztek meg az incidensről, de még a biró sem jelentette be az esetet fölöttes hatóságának. — De nem hagyta szó nélkül a Rapid! Hazaérve bejelentette az osztrák szövetségnek, mely most a MLSz-hez fordult felvilágosí­tásért. Szegény MLSz furcsa helyzetbe került, mert a birói jelentés erre vonatkozólag nem tartalmaz semmit, viszont a MLSz funkcionáriusai, a kik a matchen künn voltak, látták az esetet. Kí­váncsian várjuk hogy mi lesz a MLSz válasza? Egy azonban bizonyos, hogy a jövőben a birák jelentésére a MLSz nagyobb súlyt fog fektetni, illetőleg szigorúan ellenőrizni fogja, hogy a bí­rák telesen hű jelentést adjanak a mérkőzésekről, ha csak a bí­rákat és önmagát nem akarja a külföld előtt diskreditálni.

(Sportvilág, 1912. március 18.)