1913.V.7. Magyar kombinált – Sunderland 2:3

A magyar kombinált csapat, amely szerdán délután a Hungária-uti pályán mérkőzik a Sunderland ellen, a következőképpen fog felállani: Ginzery (BTK) — Révész (MTK) és Szendrő (BTK) — Biró (MTK), Károly BAK) és Blum (FTK) — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAK), Pataki (FTK), Schlosser (FTK) és Gálos (BAK).

(…) A csapatban két változás történhetik s pedig Blum és Szendrő helyére mások kerülhetnek. A mérkőzés délután félhat órakor kezdődik a MTK Hungária-uti pályáján. A mérkőzést Sugár vezeti.

(Pesti Napló, 1913. május 6-7.)

1913. május 7., 17:30, Hungária krt, Magyar kombinált – Sunderland 2:3 (1:2)
vezette: Herczog Ede
nézőszám: 5 – 6 000
Magyar kombinált: Ginzery (BTC) — Révész (MTK), Kőszegi (BTC) — Biró (MTK), Szury (BAK), Blum — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAC), Lane (MTK), Schlosser, Gállos (BAK)
Sunderland: Butler — Hobson, ? — Hopkins, Thompson, ? — Mordue, Buchan, Richardson, Martin, Teensley
Gól: Lane (20., 57.) illetve Richardson vagy Teensley (7.), Richardson (38.), Martin (60.)

Sunderland — magyar kombinált 3:2. (2:1)

Az angol ligagyőztes vasárnapi szenzácí­ós debutje után kétségkí­vül nagy meglepetés e hajszálnyi goaldifferenciáju győzelem, amely azonban sehogy sem felel meg a két csapat erőviszonyának. A ligagyőztes Sunderland ezúttal is támadott a mérkőzésnek több mint háromnegyed részén keresztül, de fölényét goalokban kifejezni tartalékjátékosainak váratlanul gyenge szereplése következtében nem tudta. — A ligagyőztes csapat ugyanis a vasárnapi összeállí­tástól eltérőleg akként állott fel, hogy válogatott balösszekötőjének, Holleynek helyén Teensley játszott, aki a a fenomenális Mordue—Buchan-pár lerohanásaiból keletkezett goalhelyzetet kiaknázni nem tudta; — hasonlóképen nem ütötte meg a vasárnapi nivót a két tartalék hátvéd szereplése, akiknek bizonytalan játéka megakadályozta a fedezetsort abban, hogy teljes erejével frontban levő angol csatársor támogatására adja magát.

A magyar kombinált csapat, mely a hirdetett összeállí­tásból annyiban tért el, hogy Szendrő helyén Kőszegi, Károly helyén Szüry és Pataky helyén Lane játszott, óriási lelkesedéssel s meglepően nagy tudással játszotta meg a mérkőzést. A csapat legjobb része a védelem volt, amelyben Ginzerynek hihetetlenül bravúros védései egy sereg goaltól szabadí­tották meg a magyar kaput. Méltó társa volt Révész, aki nem egy angol támadást szerelt le. A támadásban Lane finom, nyugodt játékával az összes kí­nálkozó alkalmakat kihasználta s két goaljával meghozta azt az örömet a publikumnak, hogy Budapestről nem megy el goal nélkül még a ligagyőztes Sunderland sem. Méltó partnerei voltak Bodnár és Sebestyén. Váratlanul gyenge volt Schlosser és Gállos.

A játékot a magyarok rövid életű támadása vezeti be. Csakhamar a csodás Buchan—Mordue- pár lép akcióba s néhány bámulatos technikai tudással keresztülvitt lerohanása a legkritikusabb helyzeteket teremti Ginzery goalja előtt. A 7. percben a magyar csapat van frontban s Lane egy a balszélről hozzákerült labdával a goalra lő, amikor hirtelen egy felszabadí­tó rúgás következtében Morduehoz kerül a labda, aki szélsebesen keresztülszalad az előtte álló magyar védőjátékosokon, fejmagassában centerez s Richardson goalt lő.

A goal után hosszú ideig az angolok vannak frontban. Egymásután teremtik a legveszedelmesebb goalhelyzeteket, amelyek azonban kihasználatlanul maradnak. A 20. percben Lanehoz kerül a labda, akinek hosszú, váratlan lövése a kapufáról a goalba pattan.

A kiegyenlito goal után a magyar csapat óriási lelkesedéssel fekszik a játékba s gyors mozgásával valósággal megzavarja az angol védelmet. Körülbelül tiz percig tart ez a magyar offenziva, mely végül is eredménytelenül záródik.

A 38. percben Morduenál a labda, aki feltarthatatlanul lerohan s a kornervonalról beadott centerezését Richardson a második angol goallá értékesí­ti. Az utolsó percekben Gálosnak alkalma van a kiegyenlí­tésre, de Thomson idejekorán közbelép.

Helycsere után állandóan az angolok támadnak s a magyar csatársor csak néha tud szóhoz jutni. Az angol csatársor jobbára egyéni játékkal iparkodik áttörni a tizenhatos vonalra szoruló magyar védőjátékosok tömegét, de sikertelenül. Ginzery, Révész és Biró mindent mentenek.

A 12. percben Sebestyén a félpályán lefut s magas centerét Lane csavarva a kapu jobb sarkába vágja 2:2. Az eredmény erősen meglepi az angolokat, akik már most mindent beleadnak a játékukba s három perc múlva Martin rettenetes lövéséből a vezető goalt szerzik meg. Félidő végéig az angolok óriási fölényben vannak, de további eredményt a pompásan működő magyar védelem miatt elérni nem tudnak. Biró Herzog Ede volt. A mérkőzést — az esős idő dacára — 5000 ember nézte végig.

(Pesti Hí­rlap, 1913. május 8.)

— Sunderland — Kombinált csapat 3:2 (2:1 ). —

A Sunderland vasárnapi mérkőzésének tengernyi közönsége bizonyára álmélkodva, de egyúttal boszankodva veheti hirül a mai mérkőzés eredményét. Csodálkozni fognak az emberek a gólarányon és boszankodni az időjáráson, a mely visszariasztotta őket a meccs megtekintésétől. Hát bizony jogos az érzésnek mind a két megnyilatkozása, mert megbámulást érdemel a magyar csapat minden várakozást fölülmúló játékáért és az elkeseredésnek legkeményebb kitörésére rászolgált a rettenetes időjárás, a mely már csaknem hetek óta ül a főváros szabadba vágyakozó közönségének a nyakán. Tegnap óta szakadatlanul esik az eső s csak a legfanatikusabb meccslátogatók merészkedtek ki a Hungária-sporttelepre. Csak itt tűnt ki azután, hogy mekkora törzspublikuma van már a szép sportnak, mert még igy is vagy hatezer néző helyezkedett el a kriminálisán átázott gyöppálya korlátai mögött. Meglepő volt a látogatottság az időjárástól eltekintve már azért is, mert eddig az volt a fölfogás, hogy a közönség zöme nem magáért a játékban rejlő szépségekért és az igazi sport élvezéséért, hanem a gólokért folyó tusakodás izgalmaiért keresi föl a mérkőzéseket. S hogy ezt megtalálja, a F. T. K. vasárnapi veresége után még csak remélni sem lehetett. Rácáfolt erre a hitre a közönség, mert ebben a kutya időben elzarándokolni a főváros távol fekvő tájékára a győzelmi reménységnek még csak a szikrája nélkül, tehát csak azért, hogy az angolok játékában gyönyörködhessen, tiszteletreméltó sportszeretetre és nagy sportérzésre vall. Meg is volt érte a jutalom, mert a mai meccsnél szebbet, érdekesebbet s izgatóbbat keveset láthatott a közönség. A különböző klubokból összeállí­tott csapat hihetetlenül jól játszott. Mintha szárnya kelt volna, fölemelkedett az angolok ní­vójára s semmi másban nem maradt a labda nagymesterei mögött, mint a szemkápráztató trükkök dolgában.

Gratulálni kell a szerencsés összeállí­táshoz, mert lecáfolhatatlan bizonyságát adták vele, hogy nemcsak az összeszokottságban van az erő, hogy nemcsak a klubcsapat lehet jó, de sikert érhet el az a csapat is, a melyben egyénenkint is kitűnő játékosok töltik be a helyeket. Bátran, lelkesen, fáradhatatlanul dolgozott a Magyar Testgyakorlók Köre dresszében játszó csapat s a mig derék munkájukkal a közönség szivét megörvendeztették, az angolokat csodálkozásra ragadták. Sunderland emberei alig akartak hinni a szemüknek azon a nagy különbségen, a mi mai és vasárnapi föladatuk között volt. Szó sincs róla, túl nem szárnyaltuk az angolokat ma sem, de csapatunk játéka a vasárnapi mérkőzés okozta keserű érzéséket teljesen eloszlatta, visszaadta önbizalmunkat s most ismét hihetjük, hogy az utolsó öt esztendő munkássága nem veszett kárba, fejlődtünk, tanultunk s reménykedhetünk a csalódástól való félelem nélkül.

A mérkőzésre kijelölt magyar csapat tagjai közül Károly, Szendrő és Pataki nem jelent meg, s helyettük Szűri, Kőszegi és Lane játszott. A Sunderland csapata sem volt az, a mely vasárnap annyira elragadtatta a közönséget. Uj nagyságot ismert meg a közönség Hobson jobb hátvédőben, Hopkins jobbfödözetben és Tensley balösszekötőben. A változás vagy a budapesti levegő hatása tette-e, de az angol csapat ma nem dolgozott olyan tüneményszerüen, mint vasárnap, nem sikerült minden a legtökéletesebben s bizony teljes erejének a kifejtésére volt szüksége a Sunderland-nak, hogy a győzelmet meg tudja szerezni. A kombinált csapatban egyedül a csatázósor balszárnyának a játéka nem volt kielégí­tő, a csapat többi kilenc játékosa azonban önömagát múlta felül. Az angolok felsőbbsége nem volt állandó s különösért Lane mesés játéka révén sűrűn jutott kritikus helyzetbe Sunderland kapuja. Pompásan játszott Bodnár és Sebestyén, az egész födözetsor, brilliáns volt Révész és minden képzeletet felülmúlóan működött Ginzery, a ki mai játékával egy ní­vóra emelkedett Zsákkal.

Az első gólt Tensley balösszekötő lőtte a 8-dik percben, a kiegyenlí­téshez Lane pokol lövése juttatta a magyarokat. Heves küzdelem árán sikerült csak az angoloknak Richardson center gyönyörű fejes góljával kiegyenlí­teni.

A második félidőben a szakadatlan angol támadások kápráztatták el a közönséget. A 12-dik percben Sebestyén csodás lefutás után pontosan középre küldte a labdát. Lane hatalmába keritette s müvészi játékkal megcsinálta ujabb kiegyenlí­tő gólt. Frenetikus taps honorálta a váratlan eredményt, de az öröm csak két percig tartott. Martin balösszekötő rémes lövéssel gólt lőtt s ezzel a Sunderlandé lett a győzelem. A meccs végén egy veszedelmes magyar támadás csaknem góllal végződött s csak a véletlen hárí­totta el az angol kaputól a labdát. A mérkőzést a megkésett Sugár István helyett Herzog Ede vezette.

(Budapesti Hí­rlap, 1913. május 8.)

Sunderland—Magyar kombinált 3:2. Félidő 2:1. Állandóan szitáló eső közepette folyt le a Sunderland második mérkőzése. A sok esőzés dacára a Hungária-uti pálya meglehetősen elfogadható volt s a kedvezőtlen idő dacára igazán szép és izgalmas mérkőzésben volt része a közönségnek.

Az angolok kevés kivétellel ugyanazon összeállí­tásban szerepeltek, mint vasárnap. A magyar kombinált csapat az alábbi felállí­tásban vette fel a küzdelmet: Ginzery (BTK) — Révész (MTK), Kőszegi (BTK) — Biró (MTK), Szury (BAK), Blum (FTK) — Sebestyén (MTK), Bodnár (MAK), Lane (MTK), Schlosser (FTK), Gálos (BAK).

A mérkőzést az angolok támadása vezeti be, akiknek a csatársora kiváló goalhelyzeteket készí­t elő, de a magyar védelem ügyes játékán egy időre megtörik az ostrom. A 6-ik percben Mordue kitűnő centerezéséből Richardson az angoloknak szerzi meg a vezetést. A goal után egy ideig középjáték folyik, maid a magyarok is támadásba mennek át s a 13-ik percben Lane 25 méteres hosszú lövése Butler kapujában akad fel. Az eredmény felvillanyozza a magyarokat s Lane csakhamar újból fényes goalhelyzetben van, de elhamarkodva kapu mellé helyezi a labdát. Közben Ginzery több veszélyes helyzetből menteni kénytelen, de nem tudja megakadályozni, hogy Mordue centerezése után Richardson fejese ismét utat ne találjon a magyar hálóba. A magyarok időközönkénti támadásai erősen foglalkoztatják az angol védelmet. Gálos, majd Sebestyén kiaknázatlanul maradt labdája után a félidő véget ér. Félidő: 2:1.

Szünet után vehemensen támad az angol csapat, de a magyar védelem jól működik s mindent ment. A 10-ik percben Bodnár szökteti Sebestyént, akinek előre adott labdájából Lane a második magyar goalt lövi. Sürű angol támadás erre a felelet s a 21-ik percben Holley újból megszerzi a vezetést. A magyarok erősen küzdenek a kiegyenlí­tésért s sikerül is az angolokat sakkban tartani olyannyira, hogy csatársoruk ujabb goalt elérni nem tud. Kevéssel a mérkőzés befejezése előtt Bodnár hatalmas lövése foglalkoztatja Butlert, az utolsó percben pedig Schlosser hibáz el egy kiváló goalhelyzetet, amely után a mérkőzés véget ér. Biró: Herzog Ede.

(Pesti Napló, 1913. május 8.)

Blum, a FTC szimpatikus repräzentativ játékosa a Sunderland—magyar kombinált mérkőzésen fényes tanujelét adta annak, hogy minő gyorsan tanul. Vasárnap, dacára minden igyekezetének, ugy cicázott vele a világhí­rű Buchon-Mordue pár, ahogy akart, mert valahányszor ellenfelénél volt a labda, mindig ő támadott, ő mozgott előbb. A mozgásban levő játékost pedig egy nagytechikáju ellenfél könnyen kicselezheti. Ámde szerdán máskép volt. Valahányszor Mordue megállt a labdával, mindannyiszor megállt vele szemben Blum is és nem támadott mindaddig, mig csak Mordue meg nem mozdult. Igy ezután fordí­tott helyzet állott be, amelynek az lett eredménye, hogy Mordue korántsem tudott ugy boldogulni, mint vasárnap. Hanem azért ennek dacára elfogadnék őt jobbszélsőnek a válogatott csapatba. Vagy nem?

(Sportvilág, 1913. május 12.)