1928.VIII.26. KK, Ferencváros – Beogradski 6:1

Amikor egy Európai kupasorozat első mérkőzésén idegenben hétgólos előnyt szerez egy csapat, az egyenlő a biztos továbbjutással. Ilyenkor a visszavágó már csak formalitás, egy ünnep a labdarúgás képzeletbeli oltárán. 1928. augusztus 26.-án, a KK sorozat második fordulójában a Ferencváros úgy lépett pályára a Beogradski SK ellen, hogy egyetlen tétje volt csupán a mérkőzésnek. A hazai bajnokságot már megnyerő Fradi először lépett pályára hazai környezetben „komoly meccs” (Nemzeti Sport) keretében.

Arról persze lehetne elmélkedni, hogy mennyire volt komoly a visszavágó akkor, amikor az első összecsapáson leiskoláztuk a jugoszláv csapatot. Kérdés csupán az volt, hogy sikerül-e „túlteljesí­teni” a belgrádi gólparádét, vagy esetleg a Beogradskinak sikerül szépségtapasszal hazautazni. Ez persze nem azt jelentette, hogy esetleg győztesen hagyják el Budapestet, hanem az, hogy esetleg sikerül-e bevenniük Amsel kapuját.

Az első félidőben a feltett kérdések közül az egyik megvalósult. Marjanovics büntetőjével gólt szereztek a jugoszlávok, ráadásul ezzel a találattal egyenlő is volt az állás, Szedlacsik 4. percben lőtt góljára válaszoltak. Az egyenlí­tés annyira fellelkesí­tette a vendégeket, hogy néhány percre át is vették a játék irányí­tását. Az erőviszonyokat ismerve, ez a lelkesedés csak addig tartott, amí­g a Fradi a közönség lelkes biztatása közepette ritmust nem váltott, hogy a félidő hátralévő részében, Takács II. duplájával és Turay fejesével (háttál állva a kapunak bólintotta a negyediket) egyértelműsí­tse, hogy ki az igazi úr a pályán. Főleg Takács II. második gólja ragadtatta tapsra a szurkolókat, mikor egy esernyő csel után úgy szlalomozott át a vendégek védelmén, mint egy gokart versenyző, majd mikor már végleg elfogytak előle a védők, a hálóba bombázott. „Ahogy ez meg volt szúrva” – lelkesedtek is a szurkolók.

Állnak (balról): Bukovi, Takács II., Takács I., Rázsó, Amsel, Furmann, Hungler II., Kohut. Elől: Turay, Szedlacsik, Obitz

A második félidőt már új mezben kezdték a csapatok (a Fradisták tiszta zöldben pompáztak), a közönség meg azt találgatta, hogy vajon sikerül-e túlszárnyalni a belgrádi hetest. Ferencvárosi fölénnyel indul a játék, a közönség néhány korszerű támadás után már „gólszagot érez a levegőben” (Nemzeti Sport), mely a 25. percben már érezhetővé is válik, Turay kapásból bombáz Gligorjevics kapujába. A gól után lankad a küzdelem, mintha a Fradisták meg akarnának kegyelmezni az ellenfélnek. Arról azért gondoskodnak, hogy a lelkes közönség igazi jó kedvvel hagyja el a stadiont, és a 85. percben Turay gondolja úgy, hogy mégis csak szép lenne egy mesterhármast elérnie. 6:1 a vége, összesí­tésben 13:1, igazán imponáló fölénnyel jutottunk tovább a KK második körébe, ahol egy komoly ellenfél, az osztrák Admira várt a Fradira.

Ahhoz, hogy feltegyük a koronát az 1928-as év teljesí­tményére még nehéz akadályokat kellett leküzdeni a csapatnak. Arról, hogy ez mennyire sikerült, muzeális lapszemlénk következő részében számolunk be. Érdemes lesz velünk tartani!

– lalolib –