1931 – A II. dél-amerikai túra: Uruguay

1931. július 12.: Uruguay—Ferencváros 2:1

“Nagy érdeklődés mellett került sorra első uruguay-i meccsünk. Nekünk nagyobb szerencsénk volt mint az Újpestnek. Az eső már nem esik errefelé. Nemcsak végig derült időben játszottuk le a meccsünket, hanem száraz talajon is küzdhettünk! A pálya füves volt.

A legmini­málisabb gól­aránnyal szenvedtünk vere­séget, 2:1 volt az eredmény s szünetig már ugyanannyi. Kis szerencsé­vel, gólratörőbb csatársorral dön­tetlent vagy akár győzelmet ér­hettünk volna el.

Az uruguayiak már leszűrték az Újpest elleni mérkőzésen szerzett tapasztalatokat s ellenünk még jobb összeállí­tásban álltak ki. A már öregedő Castrot és Fernandezt kitették a csapatból, s helyükre egy-két fiatal tehetség jutott be.

Végeredményben Fejada bí­ró sí­pjelére í­gy állt fel a két csapat:

Uruguay: Ballesteros – Nasazzi, Mascheroni – Delbono, Romero, Corazzo – Iriarte, Borado, Borjas, Bondasa, Labraga

Ferencváros: Angyal – Takács I., Papp – Laky, Sárosi, Lázár – Táncos, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut

Kezdés után a Ferencváros azonnal gyors lefutásokkal lepi meg az uruguayiakat. Már a 3. percben Takács lekésik egy pompás gólhelyzetet, mí­g nem sokkal később Turay bombája kerüli el a kaput. Teljes erőből küzd a csapatunk, szemmel látható fölényes technikai és taktikai tudásunk. Úgy játszik a Fradi, hogy kezdünk hinni a győzelemben. Az uruguayiak az első tí­z percben úgyszólván át sem jönnek a félvonalon. A mezőnyben is jobb a Ferencváros, de a tempót az uruguayak is bí­rják. Sőt, úgy látszik, kivárásra játszanak. Az első tí­zperces, ha­talmas fölényünk után végre szó­hoz jutnak az uruguayak is s ők sokkal szerencsésebbek. Összjátékkal közelí­tik meg a ka­punkat, a támadást Iriarte lövése fejezi be: a 10 méterről küldött bomba Angyal hálójában akad meg. 1:0. Gól után Ferencváros ellentáma­dásba megy át, de Szedlacsik lövése nem sikerül. Az uruguayiak most módszert változtatnak. Technikánk­kal és taktikánkkal az energiájukat állí­tják szembe, í­gy némileg kiegyensúlyozottabb a játék, de most is többet támad a Fradi, sőt a gólhelyzetek is sűrűbben akadnak a Rampla Juniors kapusának, Ballesterosnak kapuja előtt. A közönség lelkes buzdí­tása mellett azonban az uruguayiak szerencsésebbek. A 22. percben ismét összjátékkal közelitik meg a kapunkat s a jobbosszekötő, Borado éles lövése gólt jelent. 2:0.

A Ferencváros elkeseredetten megy át ellentámadásba. Csaknem minden akciónk Sárositól indul ki. Szinte eteti a csatársort labdák­kal, de alig marad mögötte Laky és Lázár. A 29. percben is Sáro­sitól indul el a támadás. A labda végigmegy csatársorunknak csak­nem minden tagján. Végül is Szedlacsik kerül lövő helyzetbe s lövése gólt jelent. 2:1. A hátralevő negyedórában egyformán adódnak gólhelyzetek mind a két kapu előtt. Takács II.-nek alkalma lenne egyenlí­teni, de elszalasztja a helyzetet. Most is a Ferencváros támad többet, de az uruguayiak nem tágí­tanak, erő­szakos játékmodorukkal minden gólhelyzetünket szétrombolják.

Szünet után újra úgy kezd a Ferencváros, mintha el akarná söpörni az ellenfelét. Most azonban nemcsak tí­z percig játszanak nagy fölényben a zöld-fehérek, hanem teljes félórán át. Alig kezdik el a játékot, máris pompás labda száll befelé jobbról, de Takács II., Turay és Szedlacsik is lekési az ak­ciót, pedig a labda ott táncolt öt méternyire a kaputól, s sem Nasazzi, sem Mascheroni nem volt a közelben. Bár az uruguayiak bí­rják a tempót mégis a fél vonalon csak elvétve jönnek át, s erejüket védekezésre fordí­tják. Néha szinte úgy játszik a Fradi, mint apa a fiával.

Évek óta nem produkáltunk ilyen tüneményes játékot, mint ebben a félidőben A bí­ró ellen egy szót sem ejtünk, csak a szerencsével nem állunk jó lábon. Kis szerencsével ugyanis akár két gólt is rúghattunk volna ebben a félórában. A hatalmas ostromban végül is kifárad a Fradi és az ismét erőszakosan játszó uruguayiak most már nincsenek annyira beszorí­tva. Nyí­lt mezőny­játék folyik, de még most is nyil­vánvaló a Ferencváros nagyobb tudása. Az utolsó percekben Turaynak volt jó helyzete, de nem tudta gólra váltani.

A Ferencváros talán a legutóbbi dél-amerikai túrája óta nem játszott ilyen kitűnően, mint most, első uruguay-i meccsén. A Fradi tudásának teljes tárházát feltárta. A csapat tengelyében játszó Sárosi játéka egyenesen tüneményes volt. Az uruguayiak hangoztatják, hogy jobb, mint Bukovai, pedig ők két évvel ezelőtt látták Bukovait, amikor az nagy formát futott ki. Sárosi mellett a védelemnek a legjobb embere Papp volt A fedezetsorból Lázár újra kitüntette magát, mí­g csatársorunkból a két összekötő, Takács II. és Szedlacsik volt kiválóan jó.

Másodsorban megdicsérhető, aki jó átlagformáját nyújtotta: Takács I., Angyal, Turay és Laky, de általában véve azt lehet mon­dani, hogy az egész csapat jól játszott: a két szélsőt kivéve erősen a várakozáson felül szerepelt a Fradi. Fejada bí­ró jól vezette a mec­csünket.”

(Furmann Károly túrajelentése)

* * *

A „marsall”, „el Mariscar’ – ahogy a kedvencüket, kapitányukat nevezték az uruguayi sportrajongók – Jose Nasazzi, a sokszoros válogatott ezt mondta a mérkőzés után: – Még soha sem láttam, hogy egy fedezet í­gy „etette” volna csatártársait. Negyedórái játék után, az óriási ferencvárosi fölény láttán rászóltam Romero-ra, középfedezetünkre: – Arra a gyerekre vigyázzatok, az indí­t el minden támadást! Borjas, a középcsatár ne engedje labdához, mert ha hozzá kerül a labda, mi már futhatunk is Mascheronival a kapunkba, kisegí­teni Ballesterost. Két éve Bukovai játszott ellenünk középfedezetet, remekül. Szaklapjaink példaképül állí­tották elénk. Nos ez a Sárosi még Bukovainál is jobb.

1931. július 14.: Wanderers—Ferencváros 5:2

“Kedden játszotta második meccsét a Ferencváros s azon a ma­gyar Rottmann által trení­rozott Wandererstől 5:2 (2:1) arányban kikapott. A zöld-fehérek tartalékosan szerepeltek, miután több játékosukat (Táncos, Takács II., Turay) is pihentették.

Eleinte jól indultunk, a 3. percben tetszetős összjátékkal nyomultunk előre és Szedlacsik helyezett jó lövése megszerezte a vezetést. Folytatás azonban nem következett, a csapat zavartan és gyengén játszott. 1:5 után csak a finisben éled valamennyire a Ferencváros. A befejezés előtt 9 perccel szép összjáték után Takács II. állí­totta be a mérkőzés végeredményét.”

1931. július 18.: Ferencváros—Penarol 3:1

“Győztünk. Megvertük Uruguay tavalyi bajnokát, a Penarol csapatát. Szünetig már 3:0 arányban vezettünk, a végeredmény 3:1 lett. A nagynevű ellenfelünkkel nemben a következő összeállí­tásban álltunk ki: Angyal – Takács I., Papp – Laky, Sárosi, Lázár – Táncos, Takács II., Turay, Szedlacsik, Kohut

Derült időben, száraz, de a Stadion füves pályáján ví­vtuk a meccsünket. Már a játék elején kitűnt, hogy a Ferencváros úgy taktikailag, mint technikailag felkészültebb. Sorozatos rohamainknak csak úgy tudtak ellentállni, hogy minden erejüket a latba vetették. Határozott fölényben vagyunk. Sőt az első negyedóra letelte után a Ferencváros csak fokozza az iramot. A 19. percben Takács II. gólhelyzetet hagy ki. Az uruguayiak ritkán támadnak. Alig-alig jutnak szóhoz. Szinte
imponáló a Fradi fölénye, amely azonban csak a 25. percben érik meg gólban. Ekkor pompás összjáték után Turay a hálóba vágja a labdát. 1:0. Vezetünk. Sorra futnak a támadásaink. A Penarol minden erejét a védekezésbe fekteti, de a 32. percben nem tudja megakadályozni második gólunkat.

Csatársorunk végre magára talált. Lábról-lábra vándorol a labda, hogy aztán Takács II. lövése révén a hálóban kössön ki. 2:0. Gól után erőtlen uruguayi táma­dás a válasz s a játék irányí­tását ismét a Ferencváros veszi át. A 42 percben újra a remek összjáté­kunkat tapsolja a közönség s ezúttal Szedlacsik az, aki góllal fejezi be az akciót. 3:0.

Szünet után még tobb energiát fektet a Penarol a játékba, ezzel sikerül kiegyensúlyozottabbá tenni a meccset. Általában most változatos és nyí­lt mezőnyjáték folyik. Mateuzi bí­ró most már nagyon vigyáz a csapatunkra, több í­zben csí­rájában folytja meg támadásainkat. A Ferencváros félig-meddig bebiztosí­tottnak látja a mérkőzést s a túl erélyesen játszókkal szemben a mieink nem akarják kockára tenni testi épségüket. Mind a két oldalon a védelmeknek van dolguk s bár nekünk támad több gólhelyzetünk, mégis a Penarol ér el gólt. Mateuzi bí­ró újra kimutatja a foga fehérjét. A 35. percben gólt í­tél ellenünk, holott a labda nem volt bent
a hálóban. 3:1. Nagyon pártos volt a bí­ró.

Az egész csapatunk remekül küzdött. Senkit sem lehet kiemelni. A fiúk ezúttal különösen az I. félidőben úgy kitettek magukért, amint már régen nem. Lehet, hogy a remek győzelem révén újabb meccseket tudunk lekötni, egyelőre azonban az a helyzet, hogy Argentí­nában semmi esetre sem játszhatunk, miután a FIFA nem teljesí­tette az argentí­naiak kérését.”

(Furmann Károly túrajelentése)

* * *

Amikor a zöld-fehérek hazatértek, Sárosit ezzel fogadták az újságí­rók:
– Nem félt a világbajnokoktól? Mert egyáltalán játszani a nagy hí­rességek ellen?
– A dél-amerikaiak legjobb csapataiba egészen fiatal gyerekek is játszanak, ott a kor nem számí­t, csak a tudás. Nálunk az ifibe nem mernék betenni azokat a 15-16 éveseket, akik ott a bajnoki együttesekben állandó csapattagok! Persze, azért játszanak az öregek is, már amennyire öregnek szabad nevezni a 27 éveseket, Andradet, Nasazzit…
– És nem erőszakosak a dél-amerikaiak?
– Engem egyikük sem rúgott meg soha. Igaz, én sem őket…

* * *

Az eredeti tervek szerint kilenc mérkőzése volt lekötve a túrán. A csapat ezeket a mérkőzéseket le is játszotta. A nehéz gazdasági helyzet miatt olyannyira várt anyagi haszon viszont elmaradt. A Ferencváros csapata a Duilio óceánjáróval elindult Európa felé és augusztus 7.-én érkezett haza.

A csapat vezetője Bródy Sándor elmondta, hogy 1929-ben öt mérkőzés után 25 ezer dollárt kaptak. Ezen a túrán hat találkozó után még ötezret sem. A lelkes ferencvárosi szurkolók azonban nem sokat bánkódtak a vereségeken, az anyagiakon. Több, mint ezren várták a hazatérő csapatot a Déli-pályaudvaron és dübörgött az ütemes kiáltás: Tempó Fradi!!

Ez a túra ugyan nem sikerült olyan remekül, mint a két évvel korábbi, azonban most sem vallottak szégyent a zöld-fehérek. Az Újpest viszont sorra szenvedte el a vereségeket, ezért Aschner Lipót haza is hí­vta a csapatot.

(A Buenos Airesben megjelenő Hungária szalagcí­me)

A Nemzeti Sport anyagainak (Furmann Károly és Sárosi György túrajelentései) valamint Hoppe László és Hoppe Pál í­rásainak felhasználásával
(Brazil fotók és újságcikkek: Miro Moraes gyűjteményéből)

Előző rész: 1931 tavasz – Következő rész: 1931 ősz