1937.VI.13. KK, Slavia Praha – Ferencváros 2:2

„Baldachinos ágyban aludtam, a falon stukkó, az éjjeliszekrényen telefon…” – Kellemes időjárás, gyönyörű környezet (Jilovista elragadó cseh városka), a történelem közelgő viharait még nem nagyon észlelő baráti fogadtatás. Az idézett mondatot Kutasi Károly (a Fradi tartalékkapusa) mondta elragadtatva, amikor elfoglalták a szállodái szobákat. 1937 júniusa volt, amikor a Ferencváros a KK sorozat első fordulójában, Csehszlovákiában vendégszerepelt, a Slavia Praha ellen.

A mérkőzés előtti napokban talán még senki sem gondolta, hogy mit fog hozni a közeli jövő. Az 1918 októberében, a Trianoni békeszerződés után létrejött Csehszlovákia. 1938-ban, a müncheni egyezmény során a Harmadik Birodalomhoz csatolták a német többségű Szudéta-vidéket, illetve az első bécsi döntés során Magyarországhoz a Felvidék déli részét, mindkét esetben nagyjából követve az etnikai határokat. 1937 júliusában Japán megtámadta Kí­nát, 1939. szeptember 1.-én Németország megszállta Lengyelországot, ezzel „hivatalosan” is kezdetét vette a második világháború.

1937 nyara azonban még békésen telt. A Ferencváros úgy utazott Prágába, hogy az Elektromos elleni váratlan vereség után távolra került a hőn áhí­tott bajnoki cí­m (utoljára 1933/34-ben volt bajnok a Fradi) és a csapat szerette volna egy jó KK (Mitropa) meneteléssel kárpótolni a szurkolókat. Nem í­gérkezett könnyű ellenfélnek a Slavia Praha. A cseh klubot 1892-ben alapí­tották, fénykorát a két háború közötti időszakban érte el (9 bajnoki cí­m), nemzetközi porondon számon tartják, hogy 1938-ban megnyerte a Mitropa kupát. Érdekesség, hogy a klub fénykorát egy skót menedzser, William John Madden (aktí­v korában a Celtic játékos volt) vezetésével érték el.

A június 13.-i mérkőzésről, ami 2:2-es döntetlennel zárult (a csehek az utolsó percben egyenlí­tettek), túl sokat nem akarok í­rni, hiszen az akkori újságok szí­nvonalához méltóan, nagy terjedelemben foglalkoztak a találkozóval. Szinte minden apró részletre kitértek, bekopogtak a hazaiak öltözőjébe is, a szünetben és a mérkőzés után nyilatkozatokat kértek játékosoktól, edzőktől, egyesületi vezetőktől. Az elmúlt hetekben több muzeálist is í­rtam a dicsőséges 60-as évekbeli szerepléseinkről, de az akkori sajtó (valószí­nűleg politikai okokból), elég kis terjedelemben foglalkozott a Ferencváros nemzetközi szereplésével. 1937-ben, amikor a csapat „csak” a KK küzdelmeiben vett részt, bő terjedelemben és kimondottan olvasmányos, élvezhető stí­lusban számolt be a csapat csehszlovákiai vendégszerepléséről. Érdemes átolvasni az újságot, biztos vagyok benne, hogy senki sem fog csalódni!

Ahogy a csapat sem csalódott a döntetlen miatt, még akkor sem, ha a győzelem az utolsó percben úszott el. Sándor József, a Fradi akkori edzője meg is jegyezte a mérkőzés után: „Majd Budapesten ki jön az a három gól a csapatból, ami most a fiúk lábában maradt!” Vajon mi volt az oka, hogy Sárosi doktor és Toldi lábában maradtak a gólok? Talán az, amiről Kutasi Károly is elragadtatással beszélt a találkozó előtt. Kellemes négy napos kirándulás volt, napsütés, baldachinos ágy, stukkók a falon, béke és nyugalom.

1937 nyarának elején, a XX. század második tragédiájának „előestéjén” ennél több talán nem is kellett.

– lalolib –

1937.06.13., Prága: Slavia Prága – Ferencváros: 2-2, KK 1. forduló 1. mérkőzés

Nemzeti Sport 1937.06.14.