1966.XI.13. Ferencváros – Csepel 4:1

Amióta elkezdtük a muzeális bajnoki beharangozó sorozatunkat azóta többször felrémlett bennem, hogy a több mint száz éves történetünk során milyen sok olyan csapattal játszottunk, akiket már ebben a sorozatban nem tudunk megemlí­teni, mivel az idők folyamán vagy megszűntek létezni, vagy olyan alacsony osztályban játszanak, hogy esélyük sincs arra, hogy visszakerüljenek az NB I-be. Pedig a múltjuk alapján ott lenne a helyük, hiszen évtizedeken át fontos szerepet töltöttek be magyar labdarúgásban. Mivel a hétvégén nem lesz bajnoki fordulónk, í­gy „elővettem” oldalunk naptár funkcióját és a szerencse mellém szegődött. Negyvenöt évvel ezelőtt, ugyanezen a napon egy olyan együttessel játszottunk mely létezik még 2011-ben is, bár csak néhány éve támadt fel újra poraiból.

Ha leí­rjuk, hogy Csepel, akkor sokaknak ma már egyedül a XXI. kerületi dunai sziget ugrik be a lakihegyi adótoronnyal. A középkorosztály már „párosí­tani” tudja a gépgyárral, a szocialista munkatermelés fellegvárával, az idősebbek emlékében ennél szebben élnek a Weisz Manfréd nevével fémjelzett Vas- és Fémmű, mely korának egyik legjelentősebb kelet-európai gyára volt. (A Csepel SC története 1912-1987) A traktorokon és a hí­res kerékpárokon túl, Csepel neve évtizedekig a labdarúgással is összeforrt. A klubot 1912-ben alapí­tották, az igazi fénykorát akkor kezdte élni, amikor a gyár teljes „fennhatósága” alá került, melyben természetesen a Weisz család játszotta a főszerepet. 1937-től a csepeli focit már a gyár finanszí­rozta, mely egészen a rendszerváltásig tartott. Onnantól már az elég sűrűn váltakoztak a tulajdonosok, de mivel a csepeliek mindig is imádták a focit, í­gy 2001-ig még tudott működni, de az új évszázad elején megszűnt. 2005-ben alakult újra, jelenleg az NB III-ban szerepelnek.

Pedig a múltjuk többre hivatott. Négyszeres magyar bajnokok mellyel ezeket a cí­meket figyelembe véve a legjobb 10 között szerepelnek. Ráadásul volt olyan bajnoki cí­mük ami a Ferencvárosiak számára nagyon keserű emlékeket idéz fel, hiszen 1948-ban a bajnoki cí­met eldöntő utolsó fordulóban győztek le minket 4:3-ra úgy, hogy már a harmadik (!) percben 2:0-ra vezettünk, mégis a mérkőzés végén a hazai szurkolók ünnepelték a bajnokságot nyert csepeli labdarúgókat. Ehhez a bajnoki cí­mhez kapcsolódik, hogy ebben az évben a gyár már Rákosi Mátyás nevét viselte, és a kommunista vezér számára fontos volt a végső siker. Utolsó bajnoki cí­müket 1959-ben szerezték, az akkori hí­radás szerint egy nagyon gyenge bajnokságban, de ez természetesen semmit sem von le a lelkes csepeliek sikeréből.

Németh Miklós

1966-ra, amikor is a párt már nem „óvta” annyira a csepeli focit, egy stabil középcsapattá váltak a piros-kékek. 1966. november 13-án is az esélytelenek nyugalmával érkeztek a Népstadionba. Bár az előző év diadalmas VVK szereplése után a Fradi szurkolók bajnoki cí­mben reménykedtek, a Csepel elleni mérkőzésre úgy került sor, hogy a Vasas elsőségét már igazán nem veszélyeztette semmi, ahogy a Fradi második helye is biztosnak látszott. Talán emiatt a szokottnál kevesebben, mindössze hatezren látták a 4:1-es zöld-fehér győzelemmel végződő találkozót, mely mentes volt az izgalmaktól. Egyedül egy fiatal csatár, Németh Miklós érdemelt dicséretet, aki két góllal járult hozzá a magabiztos győzelemhez. A duplázó csatár Albert Flóri árnyékában játszott a Fradiban nyolc éven át. 105 alkalommal lépett pályára és 61 gólt szerzett, ami nagyon jó gólátlagnak felel meg. Ettől függetlenül olyan időszakban játszott a Fradiban, amikor a Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi csatársor „uralta” a pályát, és ahol az előbbiek mellett még Karába, Branikovits, és Katona is szerepet kapott, í­gy igen csak lehetetlen feladat volt hétről hétre a kezdőben szerepelni. Ettől függetlenül nyolc éven át kitartott a Fradiban és ha pályára lépett, azt a legtöbb esetben jó játékkal és góllal hálálta meg.

Természetesen a Csepelen túl még számos olyan csapat van, akik a történelem viharaiban eltűntek a magyar foci mezejéről. Ettől függetlenül fontos szerepet töltöttek be, és éppen a Csepel példája bizonyí­tja, hogy van köztük olyan mely többszörös magyar bajnoknak is mondhatja magát. Ráadásul ezek a klubot többször is keresztezték a Fradi sorsát, és főleg a kommunista rendszerben többször éppen az ellenkező irányban. Gondoljunk csak a Rákosi korszakra, amikor a Csepel kitüntető szerepet töltött be, a Fradit meg egyszerűen el akarták tüntetni a Föld szí­néről. Erről persze nem a csepeliek tehetnek, hiszen ők is áldozatai voltak az elnyomó rendszernek.

Ezért is örültem annak, hogy a szerencse mellém szegődött, és a mai naphoz egy olyan mérkőzést rendelt, amiről úgy érzem érdemes volt megemlékezni.

– lalolib – (2011.11.13.)