1969.IX.14. VB selejtező, Csehszlovákia – Magyarország 3:3

3 hozzászólás a(z) 1969.IX.14. VB selejtező, Csehszlovákia – Magyarország 3:3 bejegyzéshez

• 

  szabom on 2020. május 12. kedd - 14:11

  https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=20025

  Válasz
• 

  lacimadár on 2017. március 19. vasárnap - 19:54

  “Még egyszer a csehszlovák— magyarról
  A csehszlovák csapat ismét csak erőnlétből és küzdenitudásból vizsgázott kitűnőre. A csatársortól nem láttunk egy gyors labdaváltást (kivétel a Hagara—Adamec— Hagara akció, amely után a hátvéd egyenlí­tett), hosszú pontos átadást, meglepetésszerű, gyors átmenetet a védekezésből a támadásba. Ezeket a hiányosságokat már évek óta kifogásolják” a szakemberek. A hibákat a klubcsapatokban kell keresni, amelyek, egy-két kivétellel, csak a pontokat gyűjtögetik a bajnokságban, nem játszani igyekeznek.
  Nem mondunk újat azzal, hogy a magyar labdarúgás legnagyobb „gyengéje” az erőnlét. Sokszor kifogásolták ezt Magyarországon, de aztán jött egy-két átmeneti siker, s újra feledésbe merültek a bí­ráló hangok. Ennek legjobban a játékosok örültek, mert köztudott, hogy a magyar futballisták nem nagyon kedvelik a kemény erőnléti edzéseket.
  Mindkét ország válogatottjától tartanak’ a világon. Ezt bizonyí­tja Sir Alf Ramsey jelenléte a Letnán. Jól tudja, bármelyik csapat jut tovább, komolyan kell vele számolni Mexikóban. Igen, a csehszlovák és a magyar csapat is képes nagy dolgokra. De mi lenne akkor, ha a csehszlovák erőnlét és az akarat megfelelően párosulna a gyorsasággal és a technikával? Vagy ha a magyarok végig bí­rnák erőnléttel a 90 percet?, Bizonyára nemcsak átmeneti sikerekre lenne képes a két ország válogatottja. De í­gy? Azt hisszük, előttük áll még Anglia, az NSZK, Olaszország és talán Brazí­lia is, ahol az angliai VB után komoly gondot fordí­tanak az erőnléti edzésre. De nem állnak előttük az ázsiai válogatottak és még más kisebb képességű csapatok, amelyek a helytelen csoportbeosztás miatt ott lesznek a mexikói 16-os döntőben. Csakugyan a világ legjobb 16 csapata lesz ott Mexikóban? Nem hinnénkl Magyarország vagy Csehszlovákia, továbbá más olyan országok’ nélkül, amelyek” kedvezőtlen sorsolás miatt kiestek vagy kiesnek’, szegényebb lesz a jövő évi világbajnokság! …
  Nem a legszerencsésebb’ ä
  világbajnoksági selejtező csoportokat földrajzilag beosztani. Sokan azt mondják’ a FIFA vezetői közül, hogy azért van ez a beosztás, mert a szerényebb’ képességű afrikai és ázsiai részvétele a világbajnokságon magával vonja azokban az országokban
  a labdarúgás” fejlődését. Ez helyén való is volna, de ez a tapasztalatszerzés ne a sokkal jobb képességű válogatottak rovására történjék. Azért világbajnokság a világbajnokság, hogy csakugyan a világ legjobb csapatai’ döntsék el egymás között, hogy kit illessen a Rimet Kupa.
  TOMI VINCE
  — Új Szó, 1969. szept. 17.

  Válasz
• 

  lacimadár on 2017. március 19. vasárnap - 19:28

  EZ IS VOLT
  A csehszlovák—magyar VB selejtezőt megelőző napok során a hazai sajtó számtalan cikkben méltatta e nagy találkozó jelentőségét. Labdarúgásunk hivatott vezetői, éljátékosai kérték a közönséget, hogy Igyekezzen tárgyilagos lenni az ellenféllel szemben és a hazaiak számára biztosí­tson kedvező légkört. Utaltak arra, hogy a vendégcsapat udvariatlan vagy minősí­thetetlen fogadtatása a nagy ellenfélben „csakazértis” dacot ébreszthet és ez a körülmény a hazai csapat ellenfelévé szegülhet.
  Ennek ellenére már a mérkőzés megkezdése előtt a közönség a felkéréssel ellenkező módon viselkedett. A pályára lépő vendégcsapatot fülsiketí­tő kiabálással és füttykoncerttel fogadta. Játékosai nevének felsorolásánál szinte tombolásig ment a nemtetszés nyilvání­tása. Ez a sportszerűtlen magatartás a vendégegyüttes himnuszának játszásakor tetőződött, amikor a közönség egy része fütyülésével és kiabálásával zavarta ezt a mindenütt tiszteletben tartott aktust. Ráadásul a mérkőzés végefelé, amikor még a találkozó megnyerésének lehetősége is felcsillant a hazai csapat előtt, magukról megfeledkezett nézők tárgyakat, köztük üres üveget is dobáltak be a pályára. Még az a szerencse, hogy a nyugatnémet játékvezető személyében kiváló szakember irányí­totta a játékot, aki mindvégig a helyzet ura tudott lenni és nem hagyta elfajulni ezt a találkozót, annak sportszerű lefolyást biztosí­tott.
  A taktikai harc, amely hetekkel ezelőtt kezdődött a két szövetségi kapitány között, a mérkőzés folyamán is folytatódott. Amikor Marko, a csehszlovák csapat főedzője cserére határozta el magát, Sós is elérkezettnek látta az időt, hogy friss erőt vessen be, majd ugyancsak Marko után a magyar szövetségi kapitány, negyed órával a befejezés előtt ismét élt a teljes cserelehetőséggel. Ha a válogatás terén Marko, nem bizonyult is teljesen szerencsés kezűnek, a cserék során az ő megoldásai lettek hatékonyabbak. Mészöly távoztával meggyengültek a magyar hátsó alakzatok, mí­g Pollák csatasorba lépése nagy mértékben emelte a csehszlovák csapat harcikedvét és ütőképességét.
  KvašŠˆák
  bebizonyí­totta, hogy az idősebb évjáratokhoz tartozó labdarúgó is nagyon hasznos lehet egy ilyen sorsdöntő mérkőzésen. Az első félidőben meglehetősen halvány teljesí­tményt nyújtott, de szünet után, amikor arra a legnagyobb szükség volt, a vesztésre álló együttes vezéregyéniségének szerepét vállalta, azt mindvégig becsülettel, maradék nélkül el is látta. Szereplése tehát nemcsak a chilei siker utolsó muskétásának szimbolikus mozzanata volt, hanem célravezető megoldás, amely elősegí­tette, hogy legalább egy esetleges harmadik mérkőzésen meg lehet próbálni a mexikói út kiví­vását.
  A mérkőzés előtt
  Jozef Marko abszurdnak minősí­tette azt a kérdést, hogy sor kerülhet-e harmadik találkozóra is. A párharc maga bebizonyí­totta, hogy nagy ellenfelek összecsapásán még az ilyen remek kulisszákkal ellátott hazai pálya előnye sem jeleni biztos sikert. A nagy akarás is néha béní­tólag hathat, s a csehszlovák csapat szerencséje, hogy 3:l-es vesztés után erőt tudott venni önmagán, volt annyi lelkiereje, hogy legalább a döntetlent kicsikarja.
  A két csapat jelenlegi játékerejét figyelembe véve nem tartjuk valószí­nűnek, hogy otthonukban pontot vesztenének az í­rek, illetve a dánok ellen. Amennyiben e selejtező csoport csatározásai után azonos pontszámmal végez az élen a csehszlovák és a magyar csapat, semleges pályán kell eldönteniük, melyikük juthat el Mexikóba. Akkor folytatódik a taktikái harc annak megállapí­tása végett, hogy vajon melyik is legyen az a bizonyos mindent eldöntő harmadik mérkőzés szí­nhelye. Azt hiszem, mindkét fél beleegyezne abba, ha a sorsdöntő találkozó játékvezetője ismét Tschentscher lenne. (ZALA)
  (Új Szó, 1969. IX. 16.)
  — Amiről az akkori magyar komcsi sajtó nem í­rt, de a felvidéki Új Szó igen: Az a leí­rhatatlanul ellenséges légkör, amiben pályára léptünk. És í­gy is lehetett 3 gólt rúgni! Ennek a cikknek olvasásáig azt hittem, a románoké az a kétes dicsőség, hogy a meccs előtt az ellenfél himnuszát sem lehet hallani (1981 -- bukarestfalva, életemben először hallottam ilyet) … most megtudtam, hogy “csehszlovák sportbarátainké” 😀 a világelsőség … Ha nincs 3-3, nincs Marseille, más lett volna a kiemelési rend Mexikóban, a magyar futball halad tovább a világelsőségért ví­vott harcban … Ha … ha … ha … tudom: ha Mari néninek kalapja lenne, ő lenne a harangozó …

  Válasz