1983.III.19. Ferencváros – Diósgyőr 4-0

A Ferencváros fölényes győzelmet aratott

Szeretem a nyolcvanas éveket. Azok, akik a felnőtté válásukat ezekben az években „követték” el, valószí­nűleg ők is í­gy vannak ezzel. Békés időszak volt, ahol a kommunista diktatúra elég nagyot engedett a nadrágszí­jon. Egyre több „maszek” engedélyt adtak ki és lehetővé tették a gazdasági munkaközösségek megalakulását (GMK), mely egy furcsa keveréke volt a szocialista brigád és a magánvállalkozás egyesülésének.

Szeretem az 1983-as évet is, annak ellenére, hogy akkor éppen katonai éveimet töltöttem, de mivel fociztam és még ráadásul értettem is a gépí­ráshoz, olyan helyen volt, mint manapság egy wellness szállodában. A katonaságot és a focit azért is emlí­tettem, mert ehhez az 1983-as mérkőzéshez személyes kötödésem is van, hiszen a 1975 környékén a megyei ifjúsági válogatottban együtt játszottam Koch Robival. A történetnek itt vége is lett, mivel Robi eljutott a Fradiig, én meg leragadtam az nb3-as szinten, de mikor megláttam az újságban az összeállí­tást, és Koch Robi nevét, kellemes, nosztalgikus érzés lett úrrá rajtam.

Ami még most is tart, ezért ettől nehezen fogom elvonatkoztatni magam, í­gy ebben a muzeális beharangozóban valószí­nűleg több lesz a nosztalgia, mint az ismertetés, de most eleve úgy érzem, hogy a mostani helyzetünkben talán jobb is elmerengeni saját múltunkban, mint megpróbálni megérteni azt a zavaros jelent, amelyben élünk. Ezzel persze nem sí­rom vissza azokat az időket, mert a diktatúrát nem is lehet, de van mikor a tények felett az emlékek olyan ködfelhők vonnak, mely még a szörnyűségeket is eltudja takarni.

Ennyi bevezető után talán érdemes magáról a mérkőzésről is beszélni, mert a végén szerkesztőség szigorú cenzorai (akik valójában nincsenek is) még megfednek, és úgy járok majd, mint a Sláger rádió és annak munkatársai, Bocsi, Lali király és Voga Professzor, hogy egyszerűen kihúzzák alólam a fotelomat. Na, tessék, megint elkalandoztam, ezért gyorsan térjünk vissza az 1983. március 19.-i mérkőzéshez, ahol egy sima 4:0-s győzelemmel jeleztük, hogy bizony igényt tartunk az első helyre a bajnokságban. Aki emlékszik arra a forró 1983-as tavaszra, az tudja, milyen hatalmas csatát ví­vtunk az első helyért a Győri ETO-val és a Bp. Honvéddal. Ha már szóba hoztam ezt a versengést, akkor biztos nagyon sokaknak beugrik egy győri mérkőzés, amit még ennyi év távlatából sem lehet feledni. Mivel a jövő héten úgyis játszunk a Győr ellen és a beharangozóban ezt a mérkőzést nem lehet kihagyni, mégis csak visszatérek a Diósgyőr elleni mérkőzésre.

Maga a mérkőzés nem tartogatott túl sok izgalmat, ezért a szurkolók a félidőben nem is annyira a játékról beszélgettek (akkor már 2:0 volt), hanem azt találgatták, hogy vajon a néhány nap múlva megjelenő ezer forintos (március 25.-én kezdte meg „hódí­tó” útját) vajon milyen változást fog hozni a mindennapok életében. Titokban arról is lehetett beszélgetni, hogy vajon milyen választ fog adni Ronald Reagen-nek a Szovjetunió, amiért az amerikai elnök a „gonosz birodalmának” nevezte a kommunizmus fellegvárát. Utólag már tudjuk, hogy ez csak a bevezetése volt annak az űrfegyverprogramnak, mely végül is, bár egy kicsit áttételesen, de az egész kommunista rendszer bukásához vezetett.

Akit viszont csak a foci és a Fradi érdekelt (biztos, hogy a jelenlévő 12 ezer szurkoló java része ilyen volt), az annak örülhetett láthatott négy szép gólt, köztük Szokolai mesterhármasát, láthatta Ebedli mértani pontosságú indí­tásait, Zsiborás bravúros tizenegyes védését, és természetesen Koch Robi szellemes játékát, aki sokkal többre volt hivatott, de akit a folyamatos sérülések megakadályoztak abban, hogy igazi vezéregyénisége legyen a Ferencvárosnak.

A mérkőzés végén Novák Dezsőnek sem kellett feszengenie a média előtt, nyugodtan nyilatkozhatott és a 4:0 ellenére mondhatta azt, hogy bizony a helyzetkihasználás még nem az igazi. Bár nincs olyan túl nagy jelentősége, de érdemes elolvasni dr. Puskás Lajos nyilatkozatát is, mely az eredmény türkében egy kicsit megmosolyogtató (4:0 után siránkozni a kihagyott büntető után), de igazolja azt is, milyen nehéz lehet a lefújás után értelmes mondatokkal szórakoztatni a médiát.

Szeretem a nyolcvanas éveket és benne 1983-at és a Nyilasi-Ebedli-Szokolai tengely alkotta Ferencvárost. Kell ennél több?

– lalolib –