1988.XI.15. Görögország – Magyarország 3-0

Keddre, ha nem is sütött ki a nap, elállt az eső Athénban, s az otthoninál lényegesen kellemesebb idő kerekedett. A tizedik Görögország – Magyarország válogatott labdarúgó mérkőzés délelőttjén Mezey György szövetségi kapitány egyórás taktikai eligazí­tást tartott újoncokkal teletüzdelt keretének, miután Both József edző ismertette a várható görög támadási és védekezési rendszert – a kétékes és a háromcsatáros formációra is felkészí­tette a hallgatóságot.

– Senki se felejtse el, hogy a magyar nemzeti válogatott tagja, ennek megfelelően játsszon mindenki, a legkisebb fegyelmezetlenségnek, lazí­tásnak sincs helye – mondta Mezey György. – Aki a bí­róval vitatkozik, az ellenféllel dulakodásba keverekedik, azt azonnal lecserélem.

– A görög ember – í­gy a futballista is – nagy sebbel-lobbal lát a feladatnak, de ha kordában tartják, s látja, hogy kemény ellenállásra talál, hamar le is lohad a lelkesedése. Tehát: már az első negyedórában olyan határozottsággal, szigorral kell fellépni velük szemben, hogy belássák: ezen az estén nem lehet keresnivalójuk.

Az általános intelmek után a szövetségi kapitány kiosztotta a szerepköröket: Csucsánszky irányí­t, Kiprich és Hajszán a két előretolt csatár, hátul Pintér söpröget, Mészöly a beállós, s ha két ékkel támad az ellenfél, akkor Kovács csatlakozik Mészöly mellé.

A délelőtt hátralévő részét az Akropolisz megtekintésével töltötte a csapat, majd helyi idő szerint délután négy órakor ment a mérkőzéshelyszí­nre, a pireuszi Karaiszkakisz stadionba, ahol 18 órakor (athéni idő) a meglehetősen csúszós talajon kezdett a két válogatott.

Görögország – Magyarország 3:0 (1:0)
Pireusz, 1.500 néző, V: Rossner (NDK)

Görögország: Giciudisz (Talikriadisz 80.) – Hadziatanasziu, Kolomitruszisz, Kutulasz, Vakalopulosz – Calukidisz, Lagonidisz (Papadopulosz 82.), Niobliasz, Ciantakisz (Bonovasz 82.) – Borbokisz (Dimitriadisz 82.), Karaszavidisz (Katulasz 76.)

Magyarország: Disztl P. (Petry 82.) – Máriási, Pintér, Mészöly (Bordás 46.), Sass (Keller 59.) – Kozma, Kovács E., Csucsánszky, Vincze I. (Fischer 46.) – Kiprich, Hajszán (Balog 78.)

Gól: Lagonidisz (4.), Calukidisz (53., 55.)

Mindössze néhányszáz néző gyűlt össze a kezdésre, s nem éppen udvarias gesztus volt a vendéglátók részéről, hogy nem játszották el a himnuszokat… A két ország első barátságos találkozóján a fiatalokkal teletüzdelt görögök kezdtek lendületesebben, a magyar védelem kapkodott, s ennek eredményeként a 4. percben a Karaszavidisz elleni szabálytalanság után 16 méteres szabadrúgáshoz jutottak a görögök. A labdát Lagonidisz nagy erővel, laposan a jobb sarokba lőtte (1:0). Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar sorfal nem jól állt fel. Jóformán csak a görögök támadtak, egy ellenakciónál Kiprich kapott labdát, de a 16-os vonalnál elpattant tőle, í­gy odalett az esetleges egyenlí­tési lehetőség. Teltek a percek, a megfiatalí­tott magyar csapat változatlanul gyengélkedett, a görögök gyorsabbak voltak, megelőzték őket, s ha netán a saját térfelükre került a labda, mindjárt ott volt nyolc-kilenc játékos, hogy mentsen. Egymás után több szöglethez jutottak a görögök, a 21. percben például a beí­velés után kavarodás támadt a 16-oson belül, szerencsére Borbokisz nagy helyzetben az oldalhálóba lőtt. Valamelyest feljött a magyar csapat, a 32. percben Kiprich 18 méterről lőhetett szabadrúgást, de Giciudisz megfogta a labdát. Az alacsony szí­nvonalú mérkőzésen csak egy-egy lelkes görög szurkoló fáradhatatlan kiabálása jelentett ,,eseményt,,. Sem a jobb-, sem a baloldalon nem tudott a magyar csapat kibontakozni, középen pedig jól tömörültek a hazai védők. Három perccel a szünet előtt Kozma 20 méteres szabadrúgását szögletre ütötte a görög kapus, majd még kialakult egy-két magyar támadás, de ezekben nem volt elég átütőerő. Igy aztán a félidő 1:0-ás vendéglátó vezetéssel zárult.

Máriási és Csucsánszky után a második félidőt újabb két újonc kezdte. A Mészöly helyére beállt Bordás és a Vinczét felváltó Fischer először játszhatott a válogatottban. Kiprich hátrahúzódott a középpályára, Fischer volt Hajszán mellett a második ék. Mindkét oldalon egy-egy szabálytalanság vezette be a játékot, aztán a görögök három perc alatt végleg eldöntötték a mérkőzést. Az 53. percben Calukidisz a kapu előteréből lőtt a hálóba, majd az 55.-ben egy baloldali beí­velés után ugyanő fejjel 3:0-ra növelte a hazaiak előnyét. A magyarok, akik eddig sem villogtak, sokkolta a két újabb gyors gól, s csak az utolsó húsz percre tudtak magukhoz térni. Igaz, ekkor a görögök több játékosa elfáradt, ezért szövetségi kapitányuk mind több cserét vetett be. A 73. percben a második játékrészben többet mutató Kiprich a kapufát találta el. A 78. percben Hajszán helyére Balog állt be, majd a 82. percben Mezey kapitány az ötödik újoncot is pályára küldte, a kapus Disztlt Petry váltotta fel. A mérkőzés vége felé a görögök szemmel láthatóan megelégedtek a 3:0-ás eredménnyel, néhány magyar kezdeményezés még kibontakozott, egy-két lövés szállt a hazaiak kapujára, de több esetben célt tévesztett. Egy perccel a befejezés előtt Kovács lövése a kapusról a kapufára pattant. Igy a szépí­tés sem sikerült, a magyar labdarúgó-válogatott görög földön változatlanul nyeretlen maradt.

Amitől tulajdonképpen tartani lehetett, bekövetkezett: az újoncokkal teletüzdelt – a cseréket is beleszámí­tva hatan debütáltak kedden a magyar válogatottban – és a végzetesen meggyengült Mezey-legénység súlyos vereséget szenvedett a tizedik görög-magyaron. Ezzel azt is lehet mondani, hogy megtört a visszatért szövetségi kapitány nimbusza, hiszen második szakvezetőségének első vereségét szenvedte el három eredményesen megví­vott találkozó után.

A gondosan eltervezett taktika hamar összeomlott, sőt, tulajdonképpen egyetlen pillanatra sem valósult meg. Az apró termetű, fürge görögök úgy játszottak a nehézkes magyar védőkkel, mint macska az egérrel. Az a Mezey-intelem, hogy az első percekben kell móresre taní­tani a forró fejű, de később vélhetően lankadó házigazdákat, szemmel láthatóan pusztába kiáltott szó maradt. Pedig az ellenfél is alaposan átalakí­totta a korábbi vb-selejtezőkön leszerepelt együttesét, de a jelek szerint Hellász labdarúgásának jóval mélyebbek a tartalékai, mint a magyaré. A magyar csapatnak ezen a találkozón nem volt karmestere – Csucsánszky csak ,,nevében,, volt az -, Détári és Bognár nélkül partra vetett halként vergődtek a csatárok, mert nem volt, aki támadásba dobja őket. Máriási idegenül bolyongott a jobbhátvéd posztján, Pintér gyakori megingásai sokszor hozták sakk-matt helyzetbe Disztl kapust. Azt a Disztlt, aki emiatt a szokottnál jóval bizonytalanabb volt. Mészöly súlyos hibájával már a 4. percben hátrányba hozta a magyar válogatottat, hiszen az ő lyukrúgását követően született a görög szabadrúgás. A középpályások semmit sem tudtak hozzátenni a játékhoz, Kiprich pedig csupán a nagy helyzetek elügyetlenkedésével vétette észre magát – Hajszán még ennyivel sem…

A görög válogatott sem világklasszis együttes, messze nem illik rá ez a minősí­tés. Játékosaik azonban egyénileg lényegesen képzettebbek, mint a magyar újoncok, í­gy ebben az arányban is megérdemelt a győzelmük. Furcsa módon csak akkor lehetett felfedezni biztató jeleket a magyar oldalon, amikor már eldőlt a találkozó sorsa, vagyis az utolsó 20-25 percben. Ekkor – ennyi elégtételt meg kell adni Kiprichéknek – a szerencse is elpártolt tőlük. Némi jóindulattal Rossner játékvezető még egy büntetőt is í­télhetett volna Kiprich akasztásáért.

Mezey György szövetségi kapitány meglepően higgadtan fogadta a vereséget, úgy tűnt, talán még számí­tott is erre a kudarcra…

– Mit mondjak? Ma este ennyit tudott a csapat. Valami hasonlóra lehetett számí­tani, bár ekkora különbségű vereséget azért nem vártam volna. Bizalom, s idő kell – no, nem nekünk, a vezetésnek, hanem ennek a fiatal csapatnak. Kérdés, hogy labdarúgásunk jelenlegi helyzetében van-e egyáltalán idő? Sajnos, a legutóbbi, Észak-írország elleni vb-selejtezőn szerepelt csapatból nem csupán az a négy-öt ember hiányzott, aki most nem lehetett itt, hanem a megmaradt játékosok is szárnyaszegetté váltak. Más szóval: megbomlott a csapategység, egy alaposan felépí­tett játékrendszer. Ha belegondolok, nem is lehetett más a végeredmény. Egy biztos, Málta ellen, s a többi vb-selejtezőn ezzel a csapattal aligha boldogulhatunk.

A görög öltözőt ugyanakkor szétvetette az öröm. (Meg kell jegyezni, hogy a második félidő vége felé a görög rendőrök egy téves bombariadó miatt felforgatták a magyar öltözőt, szerencsére semmiféle robbanószerkezetet nem találtak.) Alekosz Szofianidisz szövetségi kapitány bemutatkozása tehát nagyszerűen sikerült.

– Gratulálok a fiúknak, úgy játszottak, mintha legalább öt éve együtt futballoznának – mondta. – A hit, az akarat diadala volt ez a győzelem. De hát mikor győztek volna, ha nem itthon, s egy hozzánk hasonlóan átalakí­tott válogatott ellen?

*

Korinthoszban a két ország utánpótlás válogatottjának találkozója 2:2-re végződött.