1990.X.10. EB selejtező, Norvégia – Magyarország 0-0

Amikor esik az eső és süt a nap, arra odahaza sokan azt mondják: ördög veri a feleségét. Nos, az időjárás továbbra is szeszélyes maradt Bergenben szerdán, amikor a labdarugó Európa-bajnokság harmadik selejtező csoportjában Magyarország bemutatkozó összecsapásán volt érdekelt Norvégia ellen. Délelőtt még örömmel vették tudomásul Mészöly Kálmán szövetségi kapitány játékosai, hogy a nap hétágra süt a második legnagyobb norvég város felett. Ám amikor három órával a kezdés előtt Mészöly megtartotta a szokásos taktikai értekezletet, óriási felhőszakadás volt, s emiatt ismét komorrá váltak a magyar arcok, hiszen nyilt titok: nem nagyon szeretnek mély talajon futballozni.

A játékra, sőt, a cserepados helyre sem maradt esélye ezen az estén a jó formában lévő ferencvárosi Keresztúri Andrásnak, mert a keddi edzésen csúnyán kifordult a bokája, szalagjai alaposan meghúzódtak. A sérült testrészt jegelték, fáslizták – de a debütálás lehetősége odébb tolódott a tehetséges középpályás számára. A magyarok közül egyébként Kovács Kálmán volt a legszótlanabb, délelőtt elmélyülten etette az Edvard Grieg nevét viselő szálloda üveggel fedett belső udvarán a dí­szhalakat. Pintér Attila oda is szólt neki:

– Látom Kálmán, jó formában vagy. Remélem, este majd a norvég védőket is ugyaní­gy ,,eteted,,.

Az Auxerre légiósa erre mit sem válaszolt, de ez nem csoda, mivel hí­res arról, hogy nem nagyon fogadkozik.

A magyar válogatott két órával a kezdés előtt ült buszba, csaknem húsz kilométert kellett megtenni a szállodából a Brann-stadionba vezető úton, oda, ahol este a 11. norvég – magyar találkozót játszották le.

Norvégia – Magyarország 0:0
Bergen, 20.000 néző, V: Spillane (í­r)

Norvégia: Thorstvedt – Halle, T. Pedersen, Bratseth, Lydersen – E. Pedersen, Ahlsen, Brandhaug, Jakobsen (J. Andersen 72.) – Sörloth, Fjörtoft (Dahlum 83.)

Magyarország: Petry – Pintér – Limperger, Lőrincz – Mónos, Kozma, Bognár Gy., Kovács E., Szalma – Kiprich (Fodor 88.), Kovács K.

Szakadó esőben, csúszós talajú pályán kezdődött a mérkőzés. Bemutatkozásként Sörloth bombázott a kapu mellé. Már az első percekben látszott, hogy a legveszélyesebbnek tartott hazai támadó, Fjörtoft a Belgiumban vendégeskedő Lőrincz személyében kapott külön őrzőt. Még tí­z perc sem telt el, amikor E. Pedersen jobboldali beadása Fjörtofthoz került, a csatár elesett a 16-oson belül, de az í­r játékvezető továbbot intett. A 12. percben Fjörtoft célozta meg a kaput, lövése fölé szállt. Idegesen kezdtek a magyarok, alig tudták tartani a labdát, a vendéglátók viszont elég higgadtak adogattak. Három perccel később Ahlsen 32 méterről váratlanul lövésre szánta magát, a nagy bomba meglepte Petryt, csak röviden mentett, de szerencséjére érkezett Limperger, s szögletre tisztázott. Azután Bratseth csapott le egy balról beí­velt labdára, de nem tudott pontosan célozni, a jól helyezkedő Petry vetődve fogta a nem túl erős lövést. A másik kapu előtt Kiprich beadása nem jutott el Kovács Kálmánig. A hazaiak szinte minden labdával Fjörtoftot keresték, de a csatár nem boldogult az őt mindenhova követő Lőrincz-cel. A másik oldalon ismét Kiprich került helyzetbe, de addig cselezgetett, amí­g szögletre szerelték. A norvégok többet birtokolták a labdát, a piros mezes magyarok jobbára csak védekeztek. A sorozatos hazai támadások jegyében Ahlsen küldött kapu fölé egy távoli szabadrugást, majd ugyan ő messziről elhamarkodottan ellőtte kapu mellé a labdát, pedig sokkal veszélyesebbnek igérkezett ez az akció. Valamivel később Kiprich harcolt ki egy szabadrugást a 16-os sarkánál, a karmesteri feladattal nehezen megbirkózó Bognár beí­velése elszállt a fejek mellett. A 38. percben Brandhaug jobboldai szögletét Petry elvétette, a labda Jakobsen elé került, de ő éppen a kapus kezébe emelt. Ezt követően Pintér kényszerült cipőcserére, azt az időt használta ki, amí­g Kozmát ápolták. A félidő hajrájában Lydersen röviden adott haza, ám Kovács Kálmán későn rajtolt, í­gy az időben eszmélő Thorstvedt kapus kifutott a 16-oson kí­vülre, s lábbal tisztázott. Közvetlenül a lefújás előtt Bratseth az oldalvonal mellől kapura tűzte a labdát, az megpattant Petry előtt, nem is tudta megfogni a labdát, ám Limperger ismét jól helyezkedett, s szép mozdulattal felszabadí­tott.

Fordulás után a skandinávok léptek fel kezdeményezőleg, s egyre-másra dolgozták ki helyzeteiket. Előbb Jakobsen húzta meg a bal oldalon, egy ügyes csellel becsapta Pintért is, de lövésébe belenyúlt Lőrincz, s róla a labda szögletre szállt. Egy hosszú kapuskirugás után Fjörtoft kicsit kisodródva, már éles szögből célozta meg a kaput, Petry szögletre ütötte a labdát. Közben feltűnt, hogy Lőrincz egyre nehezebben boldogul a rábí­zott Fjörtofttal, sorozatban csak szabálytalanul tudta szerelni. Egyre nagyobb lett a norvég nyomás, ám a hazai játékosok sem jeleskedtek a támadások befejezésénél. Egy alkalommal például Jakobsen hibázott nagyot, amikor már a magyar kapu előtt pontatlanul továbbí­tott. Az 57. percben Jakobsen iramodott meg a jobb oldalon, de beí­velése túl magasra sikeredett, Fjörtoft már csak nehezen érte el, fejéről fölé szállt a labda. Két perccel később Bratseth mintegy 20 méterről vállalkozott lövésre, azonban ezúttal is baj volt az irányzékkal. A magyarok erejéből csak annyira futotta, hogy megszűrjék a támadásokat, sokszor minden mindegy alapon csak kivagdosták a labdákat. Valamivel később E. Pedersen verekedett ki egy lehetőséget a 16-osnál, de rosszul célzott, gyatra lövése a kapu mellé szállt. Azután egy jobboldali szöglet okozott zavart, Petry röviden ütötte ki a labdát, a visszaemelésnél azonban javí­totta korábbi hibáját, szép robinzonáddal tisztázott. A másik oldalon egy Kiprich – Kovács Kálmán összjáték után Kiprich akár a kapuig vezethette volna a labdát, de 16 méterről gyengén a kapus kezébe gurí­tott. Óriási ziccer maradt kihasználatlanul. A 64. percben Ahlsen 23 méteres szabadrugása kerülte el a jobb alsó sarkot. Azután Kovács Kálmán hí­vta fel magára a figyelmet, az oldalvonalnál megszorongatta az egyik hazai védőt, ellopta tőle a labdát, azonnal középre í­velt, de a társak nem követték a támadást, í­gy odalett a helyzet. A magyar csatároknak lett volna keresnivalójuk, bizonyí­tja ezt egy újabb szép Kovács Kálmán – Kiprich adogatás, amelynek végén Kiprich elől az utolsó pillanatban mentett a visszafutó Halle. Majd ismét a legveszélyesebb magyar játékos, Kiprich jeleskedett, de 17 méteres, lapos lövését vetődve fogta Thorstvedt. A 72. percben Jakobsen helyére J. Andersen állt be, majd a 83. percben Fjörtoftot Dahlum váltotta fel. A hajrában Brandhaug labdáját a friss játékos, Dahlum próbálta kapura küldeni, ám Petry jól helyezkedett, védett. A végére egy magyar csere maradt, Kiprich ment le, helyét Fodor foglalta el, sőt, Urbányi is készülődött, de ő már nem léphetett pályára.

Mészöly Kálmán a taktikai értekezleten ezzel búcsúzott a játékosoktól: ,,Higgyetek magatokban, és akkor az októberi három EB-selejtezőn olyan eredményeket értek el, amelyekkel önmagatoknak is sokat bizonyí­thattok,,. A lelkesí­tő szavak hatottak is, hiszen ami az első félidőt illeti, különösebb zavar nem mutatkozott a gépezet működésében. Bognár az első 15 percben szorgos méhecskeként gyűjtögette be a labdákat, bár később alaposan eltűnt. Hamar kiderült, hogy a védelem és talán az egész csapat vezéregyénisége Pintér – öröm volt nézni erőtől és önbizalomtól duzzadó játékát. Tiszta szerelései mellett tért ölelő indí­tásokkal ,,próbálgatta,, a két éket. A ferencvárosi középhátvéd mellé felnőtt klubtársa, Limperger, de tagadhatatlan, Lőrincznek jelentős gabalyodásokat okozott az agilis Fjörtoft. Ez az egyik oldal. A biztonságé. Ám – annak tudatában, hogy Mészöly akciók vezetéséért is könyörgött – a támadások felépí­tésével bajok voltak. Legfőképpen azért, mert Mónos és különösen Szalma egyszerűen nem mert elszakadni emberétől, Kiprich és Kovács K. egyéni megugrásai pedig nem nagyon sikerültek. A norvég csapat mindazonáltal előzékeny vendéglátónak bizonyult, mert túl sok fantáziával átitatott játékkal nem kápráztatta el szurkolóit. (így azok legfeljebb egy amatőr beat-együttes alkalmi koncertjét hallgathatták a lelátón, no meg, a szünetben gyepre lépő csinos lányok gimnasztika-bemutatóját élvezhették.)

Aki hiányolta az átütő erőt a norvégok játékából, az olyan pergő tüzet láthatott részükről a folytatás első 15 percében, hogy a hideg bergeni estében megfagyott a vér a magyarokért drukkolókban. Petry néhány káprázatos védésére olyan szükség volt, mint egy falat kenyérre. A viking rohamoknak szerencsére vége szakadt, akkor következett néhány titkon remélt magyar kontraakció. Kiprich három alkalommal is szélsebesen kilőtt, de az Angliában védő Thorstvedt bebizonyí­totta, hogy igencsak képzett kapus. A kritikus időszak elteltével kiviláglott, hogy a hazaiak alaposan kifutották magukat, ám összességében í­gy is kétségkí­vül közelebb álltak a győzelemhez. Az idegenbeli pontszerzés mögött jelentős akarat és jó adag szerencse is fellelhető.

A döntetlen kiharcolásában ezúttal is (csakúgy, mint szeptemberben a Wembleyben, az angolok ellen) oroszlánrészt vállalt az acélidegzetű Petry, továbbá sziklaként őrizte a 16-os környékét a két ferencvárosi védő, Pintér és Limperger. Ők hárman magasan kiemelkedtek, de a második félidőben azért mindenki megtette a magáét. Ami a hazaiakat illeti, ők komolyan csalódhattak, és ami furcsa, legjobbjukat, Fjörtoftot a hajrában lecserélték, noha – ahogy mondani szokás – ,,benne volt a gól,,. Rajta kí­vül Bratseth igazolta, hogy nem véletlenül egyik erőssége a német Werder Bremennek.

A jövő héten, szerdán a Népstadionban már fogósabb feladat elé néz a magyar gárda, hiszen a világbajnoki bronzérmes olasz válogatott játszik Budapesten.

A 3. EB-selejtező csoport állása:

1. Szovjetunió 1 1 – – 2-0 2 pont
2. Magyarország 1 – 1 – 0-0 1
3. Norvégia 2 – 1 1 0-2 1

(Olaszország és Ciprus még nem játszott.)

A mérkőzés utáni nyilatkozatok:

Ingvar Stadheim norvég szövetségi kapitány: – Furcsa érzéseim voltak a szerda este előtt, hiszen olyan hí­rek érkeztek a magyarokról, hogy mély hullámvölgyben vannak, s egyszerűen nincs ütőképes csapatuk. Nem tagadom, ebből kiindulva győzelemre számí­tottam, és több helyzetünk alapján – ha jobb viszonyban vagyunk Fortunával – nyerhettünk is volna. Ám elismerem, a magyarok a második félidőben három olyan helyzetet hagytak ki, amellyel viszont ők vihették volna haza a másik pontot is.

Mészöly Kálmán, szövetségi kapitány: – A bergeni talajviszonyokhoz nem vagyunk hozzászokva, és egyébként is, idegenben raboltunk pontot – ez feltétlen elégedettséggel tölt el engem. Most sokkal nyugodtabban összpontosí­thatunk az olaszok elleni mérkőzésre, mert nem tagadom, ha Bergenben kikapunk, az hosszú hónapok munkájára hatott volna károsan. Ilyen a sors, a norvégok valóban veszélyesen rohamoztak a második félidő nyitányán, de ha Kiprich jobban összpontosí­t, győztesen utazhattunk volna haza.

Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Számomra nagyon értékes ez az eredmény, volt tartása a csapatnak.

Kozma István: – Nekem nem volt újdonság a mély talaj, Skóciában rendre ilyen körülmények között játszom, de talán mintha többet törődtünk volna a biztonsággal, mint amennyit illik. Dehát idegenben már csak í­gy gondolkodik egy magyar futballista.