1990.XI.7. UEFA, Ferencváros – Bröndby IF 0-1
Ezt is meg kellett élni… Szerda este először fordult elő a magyar labdarúgás kupahistóriájában, hogy zárt kapuk mögött került sor egy erőpróbára.
Fischer Pál: – Természetesen mindent megteszünk, és megteszek jómagam is. De őszintén szólva attól tartok, hogy a fogadkozás kevés. Ha esetleg megúsztuk volna 0:2-vel, akkor talán. Üres lelátók előtt pokoli nehéz küzdeni. Én úgy érzem, most fizettetnek velünk – végleg.
Józsa Miklós: – A dánok nyugodtan kombinálhatnak, arra kell csak várniuk, hogy jöjjön a helyzet, s azt be is lőjék. Ilyen környezetben egyszerű lesz összpontosítaniuk. Ha az első félidőben lövünk egy vagy két gólt, akkor megtörténhet a csoda. Ám a dánok vannak annyira jók, hogy lezárják a kapujuk felé vezető utat. Sajnos sérülésem miatt én nem tehetek semmit, csak azt tanácsolhatom, hogy társaim a kellő értelemben használt keménységgel vegyék el a dán támadók kedvét a gólhelyzetek kialakításától.
Ismert, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) az első fordulóban Zalaegerszegen lejátszott, Royal Antwerpen elleni visszavágón történt nézői rendbontások miatt azzal büntette a Ferencvárost, hogy a második fordulóban a szerda esti, a dán Bröndby IF elleni UEFA Kupa találkozón üres lelátók előtt próbálkozzék koppenhágai háromgólos hátránya ledolgozásával. A találkozó előtörténetéhez tartozik, hogy a nap során négy leleményes ifjú megpróbált elrejtőzködni az Üllői úti stadionban, ám a tüzetes ellenőrzés során fülöncsípték őket. Mindez a visszavágó előtti sajtóértekezleten hangzott el, és megjegyzendő: a baráti hangulatú beszélgetésen a dánok vezetőedzője, Morten Olsen minden szíves invitálás ellenére sem tette tiszteletét. Nyilasi Tibor, a magyar együttes vezetőedzője azonban ott volt, és többek között elmesélte: becsvágyó játékot kért futballistáitól. Elhangzott az is, hogy továbbjutás esetén játékosonként 75-80 ezer forintos prémium várt a csapatra.
Az üres stadion előtt rendőrök álltak készenlétben – de szerencsére a ferencvárosi drukkerek forróbb fejű része nem váltotta be fenyegetését, hogy a sportlétesítmény melletti autós felüljárót elbarikádozza, és onnan nézi meg a mérkőzést…
UEFA Kupa, 2. forduló, visszavágó:
Ferencváros – Bröndby IF 0:1 (0:0)
Üllői út, V: Vautrot (francia)
Ferencváros: Szeiler – Pintér – Vaszil, Lipcsei – Simon, Bánki, Topor, Keller – Páling (Patkós 75.), Fischer, Nagy Zs.
Bröndby IF: Schmeichel – B. Jensen, L. Olsen, Okechukwu, Wilfort – J. Jensen, Frank, Christofte, C. V. Jensen – Rasmussen (Pingel 66.), Christensen
Gól: Christensen (75.)
Sárga lap: Vaszil (37.), Topor (89.)
Jók: Pintér illetve Schmeichel, Okechukwu, Olsen, Christensen
Eltiltás ide, eltiltás oda, a klubház előtt szép számú tömeg verődött össze, és lelkes, nótázással fűszerezett támogatást adtak a kedvenceknek, holott a mérkőzést nem láthatták. A 4. percben Pintér 28 méteres, elemi erejű szabadrúgását Schmeichel ujjheggyel a felső lécre tolta. A labda szögletre perdült, Vautrot azonban valahova máshova figyelhetett, mert kirúgást rendelt el. Negyedóra után mindkét csapat ritmust váltott, az addigi ismerkedésből nagy iramú csata kerekedett. És jött egy-két szikrázó belemenés, különösen Okechukwu aprította Fischert – Vautrot mindössze két szóbeli figyelmeztetéssel intette rendre a sötét bőrű legényt. A 22. percben Pintér újabb hatalmas erejű szabadrúgást eresztett meg, a vakítóan szőke hajú dán kapus a jobb alsó sarok elől tenyerelte szögletre a labdát. Kis túlzással azt lehet állítani, hogy a magyar legénység kezdeményezett többet, de nem sok jel utalt arra, hogy enyhe fölényét gólra váltja. Ráadásul a félidő legnagyobb lehetőségét a dánok hagyták ki, amikor C. V. Jensen robogott el a baloldalon, jól tálalt Christensen elé, aki közelről mellé lőtt.
Az 51. percben J. Jensen a félvonalról indulva áttörte magát a magyar védelmen (a ferencvárosiak közül senki sem vette a bátorságot ahhoz, hogy megtámadja a dánt), de a hosszú rohanás elvette erejét, és 14 méteres lövésénél nem összpontosított, így Szeiler belevetődött a labda útjába. Lassan szorgos iparosok futópróbájává vált a találkozó, az addig sem színvonalas összecsapás egyre inkább veszített érdekességéből. Megjegyzendő, Pintérnek volt egy harmadik remek szabadrúgása, ezt Schmeichel csak másodszorra tudta hárítani, először ugyanis kiejtette a labdát. A 61. percben Olsen csaknem megtréfálta kapusát, nem vette észre ugyanis, hogy az kiindult a kapujából, a védő elegánsan elgurította a labdát mellette. A Bröndby szerencséjére Okechukwu hidegvérűen észlelte a veszélyt, s a bal kapufa tövétől szögletre tisztázott. Ahogy teltek a percek, egyre inkább kiviláglott, hogy a Ferencváros hitét veszíti, a Bröndby pedig visszafogott, energiatakarékos játékkal is simán tudja tartani előnyét. Sőt, mi több, azt fokozta is. A 75. percben Christofte húzott el a baloldalon, keresztbe játszott Christensen elé (a lelátóról úgy tűnt, az utóbbi játékos lesen állt), de a partjelző nem látott semmit, így Christensen 8 méterről a hálóba lőtt (0:1). A hátralévő időben már semmi sem változott.
A felfokozott hazai várakozások hamar semmivé foszlottak, mert rövid idő után kiderült, hogy a Bröndby nagyszerűen építette fel védelmét. Bár a Ferencváros igyekezett, és olykor enyhe mezőnyfölényre is szert tett, de említést érdemlő akciót képtelen volt vezetni. Mindössze Pintér három ragyogó szabadrúgása marad meg szép emlékként ezen a hideg estén. A fizikailag sokkal jobban képzett vendégek gyakorlatilag a második félidőre szétfutották ellenfelüket, amely több, tartaléksorból előléptetett játékossal összességében nem tudta megoldani a feladatot. A továbbjutás kérdése – és ez nem új felfedezés – már Koppenhágában, az első 90 perc során eldőlt. A Bröndby 4:0-ás összesítéssel jutott a legjobb 16 közé.
Morten Olsen: – Hát, nem vitás, ez a 90 perc nem vonul be a szépségdíjas csaták történetébe, ám ez érthető, hiszen mi egy nagyon nyugodt, biztonsági taktikát alkalmaztunk. Hogy szerda esti gólunkat lesállás előzte volna meg…? Nem hiszem. Rosszul látta az, aki ilyesmit állít. A következő ellenfél ,,személyéről,, – csak azt mondhatom, a német Kölnnel és a belga Anderlechttel szívesen találkoznánk, őket ugyanis ismerjük. Ebben persze nincs benne az, hogy továbbjutásunk biztosra várható majd a 3. fordulóból.
Nyilasi Tibor: – A továbbjutás kérdése gyakorlatilag Koppenhágában eldőlt, a 3:0-ás vereség után nem lehettek illuzióink. Nagyon jól esett, hogy szurkolóink nem feledkeztek meg rólunk, és a mérkőzés után ugy éltettek minket, mintha győztesen hagytuk volna el a pályát. Az Üllői uti mérkőzésen bucsuzott a nemzetközi szerepléstől a francia Michel Vautrot játékvezető, aki sok emlékezetes összecsapáson biráskodott. A gallföldi sipmester is reményét fejezte ki, hogy a ferencvárosiaknak soha többé nem kell üres lelátók előtt játszani…
Vélemény, hozzászólás?