1991.IX.25. EB selejtező, Szovjetunió – Magyarország 2-2
Szerdán este Moszkvában a Luzsnyiki Lenin stadionban játszották a Szovjetunió – Magyarország labdarugó Eb-selejtezőt.
A magyarok délelőtt városnézésen vettek részt, ellátogattak a Lenin-mauzóleumba, majd a Lenin-hegyen a Lomonoszov egyetem környékén tettek egy sétát. A válogatott a kereskedelmi kirendeltségen ebédelt, majd a taktikai érétekezlet után egy kiadós délutáni szieszta következett. Helyi idő szerint 17 órakor, két órával a kezdés előtt a csapat már a stadionban volt, a futballisták első útja a játéktérre vezetett, hogy megvizsgálják, a keddi nagy esőzés mennyire áztatta fel a talajt.
(Mi tagadás: az egésznapi szép őszi időnek estére már nyoma sem volt, összefüggő sötét felhők takarták az égboltot, ahogy mondani szokás, ismét levegőben lógott az eső lába.)
Ugyanakkor a szovjetek még egész nap Novogorszkban készültek az összecsapásra, s csak valamivel Kovácsék után érkeztek meg a mérkőzés színhelyére. Amint Szergej Alejnyikov, az együttes oszlopos tagja elmondta: edzés már nem szerepelt programjukban, de egy átmozgató foglalkozást még tartottak a délelőtt folyamán.
A nézők lassan gyülekeztek, amikor fél órával a kezdés előtt a magyarok elsőként kifutottak, még csak néhány ezren lézengtek a lelátókon. Détáriékat előbb nagy füttykoncert fogadta, majd udvarisan megtapsolták a vendégek nemzeti tizenegyét.
Szovjetunió – Magyarország 2:2 (1:1)
Moszkva, Luzsnyiki Lenin stadion, 40 000 néző, V: Petrovics (jugoszláv)
Szovjetunió: Csercseszov – Csernisov – Galjamin, Cvejba (O. Kuznyecov 23.) – Kancselszkisz, Alejnyikov, Mihajlicsenko, Kulkov, Salimov – Kolivanov, Mosztovoj (Juran 68.)
Magyarország: Petry – Disztl L., Limperger, Lipcsei – Mónos (Duró 41.), Kozma (Fischer 68.), Détári, Lőrincz, Szalma – Kiprich, Kovács K.
Gól: Salimov (37. – 11-esből), Kancselszkisz (47.) illetve Kiprich (16., 84.)
Sárga lap: Kulkov (49. p.) illetve Lipcsei (32.), Limperger (75.)
Jók: Kulkov, Mihajlicsenko, Kolivanov, Mosztovoj, illetve Petry, Limperger, Lőrincz, Kiprich
A nézőtéren lehettek vagy 30-35 ezren, amikor a szovjetek útjára indították a labdát. A várakozással ellentétben a hazaiak nem rontottak a magyaroknak, inkább ki akarták csalogatni őket, hogy valamelyest fellazuljon a védelmük. A szurkolók akkor hördültek fel először, amikor a bal oldalon Kolivanov húzott el, de beadása nem jutott el a társakig. Aztán Alejnyikovnak volt egy jó szögből elvégzett szabadrugása, ám a lapos lövés elkerülte a kapu jobb alsó sarkát. A 13. percben nagyon szép támadást vezettek a vendéglátók: Kulkov futott el a jobb oldalon, középre adása nagy nehezen eljutott Mihajlicsenkóig, ő azonban nem jól találta el a labdát, így Petrynek nem okozott különösebb gondot a védés. Már-már tűzbe jöttek a szovjet drukkerek, amikor a magyarok egy váratlan góllal lehűtötték a kedélyeket: a jobb oldalon ide-oda pattogó labda Kozmától Détárihoz került, a Bologna idegenlégiós karmestere pompás labdát tálalt a védők közül kilépő Kiprich elé, ő mellel maga elé tette a pettyest, majd a kimozduló Csercseszov mellett higgadtan a jobb alsó sarokba helyezett (0:1). (Ezzel megszakadt a szovjet csapat nagy sorozata, hiszen az eddig lejátszott öt Eb-selejtezőn egyszer sem vették be kapuját.) A másik oldalon Kolivanov ugrott ki, közeli bombáját Petry vetődve tett ártalmatlanná. Valamivel később Mónos lendült meg a jobbszélen egyedül húzott kapura, Csernisov csak szabálytalanul tudta megállítani, mégis elmaradt a sárgalapos figyelmeztetés. Közben a 23. percben cserére kényszerültek a vendéglátók: a sérült Cvejba helyett O. Kuznyecov állt be. Rögtön utána Mihajlicsenko vágott ki nagy szólót, Petryt is kicselezte, de lövését a visszafutó Lőrincz a gólvonalról szögletre fejelte. A szovjetek mintha nagyon sebességbe kapcsoltak volna, egymás után vezették veszélyes támadásaikat, egy ízben Szalma az utolsó pillanatban sodorta el a labdát a szabadon hagyott Kolivanov elől. A magyarok beszorultak saját térfelükre, nehezen tudták megtartani a labdát, így csak ritkán jutottak túl a felezővonalon. A 32. percben Lipcsei felrúgta Kolivanovot, ezúttal előkerült a sárga lap a jugoszláv bíró zsebéből. Egyre gyakrabban hallatszott füttyszó a nézőtérről, a hazai szurkolók mind türelmetlenebbül követelték kedvenceiktől az egyenlítést. A 37. percben a fiatal Lipcsei követett el nagy hibát a 16-oson belül, az alapvonal közelében teljesen fölöslegesen elkaszálta a labdáért induló Mihajlicsenko lábát. A határozottan megítélt, kétségbe sem vonható büntetőt Salimov laposan a jobb alsó sarokba rúgta (1:1). (Nem sok hiányzott, hogy a jó irányba mozduló Petry elérje a labdát.) A 41. percben a magyarok is cseréltek, Mónos helyett Duró lépett pályára. A hajrában Disztl is felvágta a rendkívül gyors Kolivanovot, de ő is megúszta sárgalapos figyelmeztetés nélkül, Petrovics játékvezető csak megjegyezte magának a ,,tettes,, mezszámát. Aztán még Petrynek akadt dolga, a büntetőterületen kívül lábbal kellett felszabadítania a gólra éhes Kolivanov elől, akit Salimov próbált jó átadással helyzetbe hozni.
Fordulás után Kiprich tett keresztbe egy labdát, ám a jobb oldalon felfutó Kozma elhamarkodottan kapásból a kapu fölé bombázott. S jött a hidegzuhany – na nem az égi áldás formájában – a hazaiak megszerezték a vezetést: Kulkov cselezgetett, Salimovhoz továbbított, s ő 14 méterről lőtt, Petry csak beleütött a labdába, Szalma nem tudott felszabadítani, Kancselszkisz időben eszmélt, s közelről a hálóba pofozta a pettyest (2:1). Utána Kulkov is feliratkozott a sárgalaposok közé, mert az oldalvonal közelében leterítette Durót. A magyarok a korábbinál bátrabban támadtak, de igazán veszélyes helyzetet nemigen tudtak összehozni. Mindez azzal járt, hogy a védekezésre nem mindig maradt elég erő. Egy alkalommal ezt használta ki Kolivanov, mindenkit faképnél hagyott, de Petry eszén már képtelen volt túljárni, emelését a kapus – igaz másodszorra – mentette. Újból Kolivanov volt a főszereplő, beaadását azonban Limperger szépen lekapcsolta Mosztovoj elől, majd rögtön utána ugyanő került helyzetbe, középre tartó lövését védte a jól helyezkedő Petry. A nézőknek nem volt okuk az unalomra, élvezetes párharcot láthattak, időnként mégis magukat szórakoztatták, a mexikói vb-ről megismert szektoronkénti hullámzással. A 68. percben kettős csere történt, előbb Juran folytatta Mosztovoj helyén, majd Fischer kapott lehetőséget Kozma helyett. Egy lelkes kis csapat ,,Ria, Ria, Hungária,, buzdítással próbálta felrázni a válogatottat, de a sokszoros túlerőben lévő hazai drukkerek túlharsogták a fiatalokat, így maradt a zászlólengetés. Érdekes volt hallani, hogy a vendéglátókat sokszor ,,Rosszija, Rosszija,, kiáltással buzdították, hiába, változnak az idők… A 75. percben Limperger is sárga ,,kártyát,, kapott, mert a 16-os előtt szabálytalanul szerelte Kolivanovot. Még messze volt a találkozó vége, de a szurkolók már ütemes tapssal köszöntötték a szovjet futballistákat, akik a két ponttal újabb nagy lépést tettek volna az Eb nyolcas döntője felé vezető úton. Már mindenki az önfeledt ünnepléshez készülődött, amikor a 84. percben egy jobboldali beadás valahogy eljutottó Kiprichig, ő nem sokat habozott, 14 méterről, félfordulásból kilőtte a bal alsó sarkot (2:2). Közvetlenül a lefújás előtt még Kulkov előtt adódott egy nagy helyzet, de hatalmas bombája centiméterekkel elkerülte a kaput, tehát az eredmény már nem változott. Ez egyben azt jelentette, hogy a szovjet válogatott megőrizte veretlenségét, de még semmi sem dőlt el, matematikailag a norvégok és az olaszok is behozhatják őket.
A magyar válogatott minden elismerést megérdemel a dícséretes helytállásért, végig egyenrangú ellenfélnek bizonyult. A legnehezebb percekben sem roppant össze, a helyzetkihasználással sem maradt adós, így aztán feltétlenül rászolgált az egyik pontra. Ez az eredmény mindenképpen sikerként könyvelhető el.
A 3. selejtező-csoport állása:
1. Szovjetunió 6 4 2 – 10- 2 10 pont
2. Norvégia 6 3 1 2 8- 4 7
3. Magyarország 7 2 3 2 10- 9 7
4. Olaszország 5 2 2 1 9- 4 6
5. Ciprus 6 – – 6 2-20 0
Nyilatkozatok:
Anatolij Bisovec, a szovjet válogatott szövetségi kapitánya: – Nem úgy alakult az összecsapás, ahogy elképzeltem, játékosaim nem azt tették, amit kértem. Azt hittem, hogy a fiúk képesek lesznek menet közben változtatni, ha erre szükség van, ám Kulkov és a többiek csalódást okoztak. Köszönöm a magyaroknak, hogy leckét adtak, ismét bebizonyosodott, nem szabad leállni akkor sem, ha mi vezetünk.
Mészöly Kálmán, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: – Számunkra az volt a lényeg, hogy ne pont nélkül távozzunk, s valamit törlesszünk amiatt, hogy áprilisban Budapesten vereséget szenvedtünk. Ennek az eredménynek nagyon örülök, különösen azért, mert nagyon jó, szinvonalas mérkőzésen értük el. Azt hiszem, a nézők jól szórakoztak, ami annak is köszönhető, hogy négy gól is született. Szerintem a döntetlen megérdemelt, sőt, nagyobb szerencsével akár nyerhettünk is volna. Én nem tudom megítélni, de a játékosok állítják, hogy a második szovjet gól előtt szabálytalanság történt, viszont ennek megítélése mindig csak kizárólag a játékvezető dolga. Azért azt hozzáteszem, hogy – csupán önmagam megnyugtatása kedvéért – otthon videón még néhányszor megtekintem majd ezt a vitatott jelenetet.
Gallov Rezső helyettes államtitkár, az OTSH elnöke: – Elég jó jósnak bizonyultam, én döntetlent, éppen 2:2-t vártam, ezt többen is igazolhatják. Ez a mérkőzés is bebizonyította, hogy Mészöly Kálmán válogatási szisztémája helyes, nehéz lenne ennél jobb csapatot összehozni. Ebben ugyanis a külföldön játszó idegenlégiósok és a hazai fiatalok remekül egészítik ki egymást, nagyon jó csapatot alkotnak. A legjobban engem az az őszinte, baráti légkör lepett meg, ami az együttes körül uralkodik.
Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Csodálatos mérkőzés volt, a második félidő alapján győzelmet érdemeltünk volna. Idegenben óriási eredmény a döntetlen.
Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára: – Nagyon nagyra értékelem, hogy a fiúk vesztett helyzetből tudtak egyenlíteni, szerintem reális eredmény született.
Lipcsei Péter: – Véleményem szerint korrekt játékvezetés mellett nyerhettünk volna, a tizenegyes előtt nem rugtam fel Mihajlicsenkót, ő rugott a lábamba, úgy esett el. A második gól előtt pedig Szalmát két kézzel belökték a kapuba, a játékvezető azonban ezt nem vette észre.
Kiprich József: – Nagyon jó csapattal szemben értünk el igen értékes döntetlent, arra nem számítottam, hogy két gólt is szerzek, de a szoros eredményben mindenképpen bíztam.
Petry Zsolt: – Ha megmarad a mostanihoz hasonló hozzáállás, akkor nem volt hiábavaló az eddigi munka, érdemes volt két évet a csapatépítésre szánni, ennek még a jövőben láthatjuk nagy hasznát.
Vélemény, hozzászólás?