1991.V.29. MK, Ferencváros – Paksi Atom 4-1
A Ferencváros biztos győzelmet aratott NB II-es riválisával szemben.
Ferencváros – Paksi Atom 4:1 (1:0)
Üllői út, 3.000 néző, vezette: Nagy II. J.
Gól: Nacer (8.), Keresztúri (78.), Szenes (79.), Dzurják (86.) illetve Mikolics (90.)
Azzal szinte mindenki tisztában van, hogy mostanában nem igazán nem megy a Ferencvárosnak. Ennek ellenére a zöld-fehér szurkolók nagyon bíztak abban, hogy kedvenceik legalább az NB II-es Paks ellen a kupaelődöntőben kitesznek magukért. Végül is ez történt. Az első félidőben nyomasztó fölényben játszottak a hazaiak, de a korán megszerzett vezetés után a legnagyobb helyzeteket is kihagyták.
Fordulás után is irányított a fővárosi gárda, de egy-egy alkalommal már a paksiak is eljutottak az ellenfél kapujáig. A második játékrészből is eltelt fél óra, amikor a Ferencváros megrázta magát, s nyolc perc alatt háromszor is bevette a paksi hálót.
Nyilasi Tibor: – A Paks jól felkészített együttes benyomását keltette. Kár, hogy 1-0 után nem tudtunk gyorsan újabb találatokat szerezni. A második gól végre feloldotta a hetek óta tartó görcsöt. A két csere lendített a csapaton, s gyorsan jöttek az újabb gólok.
A 90. percében egy paksi gól is született. A gólszerző örömében arccal a fűbe vetette magát és csókolgatta az Üllői úti gyepet… Mikolics minderről így beszélt:
– Az az igazság, hogy én amióta az eszem tudom, Fradi szurkoló vagyok. Nagy-nagy vágyam volt, hogy egyszer – akár egy edzőmeccsen is – az Üllői úton játszhassak. Nos, Magyar Kupa elődöntőn léptem pályára az Üllői úti szentélyben! Az a sors különös ajándéka volt, hogy még gólt is rúghattam. Ez egy olyan érzés, amit szavakkal kimondani nem lehet. Ezt csak olyan sportember értheti, érezheti, aki már átélt ilyen „álom-be-teljesedést”. Valami olyan nagy élményt jelentett, amiért érdemes volt eddigi életemben futballozni…
Vélemény, hozzászólás?