1992.IV.29. Ukrajna – Magyarország 1-3

Sporttörténelmi mérkőzést ví­vott egymással szerdán délután Ungváron az ukrán és a magyar labdarugó válogatott: a két együttes ugyanis korábban még soha nem találkozott. A 90 percet nagy érdeklődés kí­sérte, annál is inkább, mert a házigazdáknak ez volt az első nemzetek közötti összecsapásuk, ugyanakkor a magyarok 656-odszor léptek pályára hivatalos válogatott találkozón.

A szövetségi kapitányok, Anatolij Puzacs, illetve Jenei Imre az utolsó pillanatig titkolóztak, nem adták meg a kezdő összeállí­tást. Aztán egy órával a mérkőzés kezdete előtt fellebbent a fátyol, ismertté vált mindkét gárda összetétele. Az ukránoknál “hibapont” nélkül bejött a tippelt csapat, mí­g a magyaroknál a combsérüléssel bajlódó Kovács Ervin kimaradt, helyét Telek András foglalta el. Hosszú, kétéves szünet után tért vissza a válogatottba Márton Gábor, mí­g a 25 esztendős Sallói István először kapott helyet a nemzeti tizenegyben.

A fehérorosz Zsuk játékvezető sí­pjelére az együttesek az alábbi összeállí­tásban kezdték a játékot:

Ukrajna – Magyarország 1:3 (0:0)
Ungvár, 11 ezer néző, V: Zsuk (fehérorosz)

Ukrajna: Kutyepov – Luzsnij, Nyikiforov, Tretyak, Bezsenar – Cimbalar, Selepnyickij, Pogogyin (Szak 56.), Kovaljec – Szalenko (Gecko 59.), Scserbakov (Guszev 70.)

Magyarország: Brockhauser (Balogh Tamás 89.) – Lőrincz (Kovács E. 87.), Telek, Limperger (Balog Tibor. 59.) – Mónos, Márton (Illés 83.), Sallói (Pisont 75.), Lipcsei, Simon – Kiprich, Vincze

Gól: Gecko (92.), illetve Sallói (61.), Kiprich (68., 83., 11-esből)
Sárga lap: Kovaljev, illetve Mónos, Sallói

Kellemes, 20 fokos, szellős időben kezdődött a mérkőzés, egyik oldalon megilletődött magyarok, másikon lelkes ukránok közremüködésével. Folyamatos játék percekig nem alakult ki, a kölcsönös csapkodást követően a 3. percben viszont kishiján megszerezték a vezetést a hazaiak. Szalenko, a Dinamo Kijev futballistája, jó 20 méterről a baloldali kapufát találta telibe. Közvetlenül utána az ukrán csapatkapitány, Selepnyickij kötött csokrot több magyar hátvéd lábára is, de gyatrán mellé guritott. A 9. percben 11-es-gyanus eset játszódott le Brockhauser kapuja előtt. A kiugró Scserbakovot felbuktatták, szerencsére a jóindulatu játékvezető a szabadrugást kihozatta a 16-oson kivülre. Nyikiforov bombáját Brockhauser látványosan háritotta. A 16. percben ismét a magyar kapus tartott bemutatót képességeiből, Tretyak nagyszerü szólója végén az ukrán közeli lövését tette ártalmatlanná. Közvetlenül ezután Lőrincz szabadrugása jelenthette volna az első lehetőséget, de a belga idegenlégiós 25 m-ről a sorfalba lőtt. Ám korántsem a magyar kezdeményezések jellemezték a mérkőzést. Csaknem mindig a házigazdáknál volt a labda, és szögletek sora is jelezte a hazaiak fölényét, akik összeszokottabb, jobb csapat benyomását keltették. A 19. perc hozta az első magyar csatárjelenetet: Kiprich négy ukránt kicselezve jutott el a 16-osig, végül azonban mentettek előle. Ez idő tájt Mónos után rövid időn belül Sallói is begyüjtött egy sárga lapot, tulzott keménykedésük következményeként. A 26. percben Kiprich parádésan ,,dobta,, Vincze elé a labdát a 16-oson belülre, de semmi sem lett a dologból. Fél óra után kiegyenlitettebb lett a játék, nem azért, mert feljavultak a magyarok, hanem mert az ukránok visszavettek az általuk diktált tempóból. A Jenei-gárda tagjai leginkább előrevágott labdákkal kisérleteztek, de mivel ezt többnyire vaktában tették, nem lett eredménye. A 36. percben Vincze az első sikeres magyar kapuralövést jegyezhette föl magának, kár, hogy labdája a kapu közepébe tartott, ahol ott állt Kutyepov. Álmatag percek zárták az első félidőt, eseményt az jelentett legfeljebb, hogy egy akciószerüség végén Márton lent maradt az ukrán 16-osnál a földön, szerencsére azonban nem történt vele baj.

Sajátos metamorfózison ment át a szünetben a magyar válogatott. Mintha teljesen kicserélték volna a csapatot, egészen frissen, nagy akarással vetették magukat a küzdelembe a játékosok. A 47. percben Kiprich gyors kilépője jelentette az első feljegyezni valót: a holland vendégmunkás azonban hosszan szöktette magát, s igy odalett az esély. Négy perccel később Mónos oldalról ivelhetett be szabadrugást, Lőrincz ,,felhőfejese,, az égbe szállt. Annál több zavart okozott Vincze ivelése, ám végül csak szöglet lett a dologból. Röviddel később ismét a Kispest-Honvéd csatára volt a középpontban: ő végzett el egy szabadrugást, ám lövése Mártont találta telibe… A hibák dacára dicséretesen akaró válogatott futballozott ekkor a pályán. A bátorság mellé azonban, mint utóbb kiderült, csak átmenetileg, hiányzott az összpontositás. Ám csak a 61. percig. Ekkor a vezetést is megszerezte a Jenei-gárda. Vincze a baloldalon elrobogott, remekül adott be, és a berobbanó Sallói öt méterről középen, félmagasan a hálóba lőtt (1:0). A 68. percben viszont kishiján egyenlitettek a hazaiak. Lőrincz felfejelte a labdát, amelyet Cimbalar az ötösről egyből kapura vágott, Brockhauser parádésan mentett. Azonnali válaszként Kiprich kihasználta Nyikiforov hibáját, a hátvéd elcsuszott, és a magyar csatár 11 m-ről belőtte a válogatott második gólját (2:0). Halvány válasz gyanánt a 74. percben a csereként beállt Gecko 10 m-ről az oldalhálóba lőtt. Hibázott az egyik magyar cserejátékos is: az MTK-s Balog egyedül tört a kapura, de beérték. Adódtak ukrán lehetőségek is, de ekkor már egyértelmüen a magyarok irányitása mellett zajlott a találkozó. A 80. percben Márton, némi tulzással, a félpályáról szurta rá a labdát, amely – a közönség felhördülésétől kisérve – alig tévesztett célt. Vincze gyámoltalankodott el ezután egy helyzetet, majd Kiprich volt hasonlóképpen nagyvonalu. A befejező percekre is jutott esemény bőséggel. Lőrincz a 83. percben ragyogó szólót vágott ki, már a 16-oson belül járt, amikor Nyikiforov buktatta. A jogos büntetőt Kiprich értékesitette, aki becsapva a balra vetődő kapust, a jobb alsó sarkot választotta (3:0). Az egykori tatabányai labdarugó kishiján harmadik gólját is megszerezte a 88. percben, ám 15 m-es lövését védte a kapus. Legalább ennyire kecsegtető helyzetből kisérletezhetett a szombathelyiek frissiben beállt válogatottja, Illés, ám kissé elhamarkodottan fölé vágta a labdát. Már mindenki a mérkőzés végét várta, amikor Jenei kapitány Brockhauser helyére beküldte a kapuba Balogh Tamást. A ferencvárosi portás nem bizonyithatott, s nem csupán az idő rövidsége miatt. Már a 92. percben járt a mérkőzés, amikor 20 m-ről szabadrugást lőhetett Gecko, aki méregből bődületes erővel lőtt a kapu jobb oldalába (3:1).

A külföldön szereplő sztárokat nélkülöző ukránok nagy vehemenciával kezdtek, s az első negyed óra alatt akár három gólt is lőhettek volna. A szintén tartalékos összeállitásban játszó magyarok ugyanakkor szinte semmi veszélyt nem jelentettek az ellenfél kapujára. Jenei Imre csapatából nagyon hiányzott egy olyan irányitó, aki fazont szabott volna a támadásoknak.

Fordulás után kiegyenlitettebbé váltak az erőviszonyok, a magyarok mind jobban magukra találtak, s a gólokkal sem maradtak adósak. Szó se róla, a hazaiaknak is akadt helyzetük, de ők nem tudtak élni a kinálkozó lehetőségekkel. S még csak szerencséjük sem volt, hiszen Mónos egy alkalommal a gólvonalon állva mellel tudott tisztázni. A vendéglátók elkeseredetten támadgattak, hogy legalább a szépitő találatot bevigyék, közben azonban egyre lyukasabbá vált védelmük.

A 3:1-es győzelem a legszebb reményeket is fölülmulja, főleg a gyengére sikeredett első játékrész után. Viszont második félidei teljesitményük alapján a magyarok akár nagyobb arányban is nyerhettek volna.

Nyilatkozatok:

Viktor Prokopenko (Ukrajna), aki az Anatolij Puzacs, Valerij Jaremcsenko, Viktor Prokopenko hármasból ezuttal a vezetőedzői teendőket látta el: – Ilyen a futball. Mi játszottunk jobban, mi hoztuk össze a helyzeteket, mégis mi veszitettünk. Csak önmagunkat okolhatjuk ezért a fiaskóért, hiszen a támadásban és a védekezésben egyaránt sulyos hibákat követtünk el. Ezzel együtt csak gratulálni tudok a magyaroknak, további sikereket kivánok nekik.

Jenei Imre szövetségi kapitány: – Az eredménnyel elégedett vagyok, viszont a teljesitménnyel annál kevésbé. Rossz, mondhatni katasztrofális első félidőt produkáltak a játékosok, de használt a szünetben tartott fejmosás, s a második játékrészben egy lényegesen jobb magyar csapatot láthatott a közönség. Személy szerint Brockhauser, Telek, Simon, Vincze és Kiprich játékát tudom kiemelni.

Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke: – Az első félidőben nagyon gyenge teljesitményt nyujtottak a középpályások. A másodikban azonban a szép játék párosult az eredményessel.

Czékus Lajos, az MLSZ főtitkár-helyettese: – Az első félidő után legvadabb álmaimban sem gondoltam ilyen sikerre. De aztán, akárcsak legutóbb az osztrákok ellen, beindult a gépezet, s akkor már nem volt megállás.

Limperger Zsolt: – Nagyon fáradt voltam, én kértem a cserét. Még nem pihentem ki igazán a legutóbbi sérülésem.