2004.XII.1. UEFA csoportkör, Ferencváros – FC Basel: 1-2

Döbbenetes hibák, fájó vereség

Nyilatkozatok:

László Csaba: – A holnapi mérkőzés mindkét csapat számára rendkí­vül fontos lesz – mondta vezetőedzőnk. – Annak az együttesnek, amelyiknek sikerül megszereznie a három pontot, a saját kezében lesz a sorsa, továbbjutását pedig az az utolsó fordulóban bebiztosí­thatja. Bí­zom benne, hogy ez a csapat a Ferencváros lesz. A sorsolás után azt mondtuk, hogy a csoport favoritjai a Feyenoord és a Schalke, ám biztos vagyok benne, hogy a Basel ellen is legalább olyan nehéz dolgunk lesz, mint az első két mérkőzésünkön, sőt bizonyos szempontból ezeknél még nehezebb találkozó is vár ránk. Ennek ellenére most sem fogunk beállni védekezni, az előző meccseinkhez hasonlóan holnap is támadófutballt fogunk játszani. Sajnos a hosszú ideje lágyéksérüléssel bajlódó Sorin Botis játékára nem számí­thatok, biztatóan javul azonban a vasárnap kisebb térdsérülést szenvedett Rósa Dénes állapota, í­gy ő nagy valószí­nűséggel pályára léphet. A kezdőcsapatot holnap, a mérkőzés előtt pár órával hirdetem ki, az biztos, hogy Szűccsel kezdődik majd, és Bajevskivel végződik a névsor. Előljáróban annyit, hogy továbbra is a rotációs elv fog érvényesülni, azaz lesznek olyan játékosok, akik bár az előző bajnoki fordulókban rendre pályára léptek, ezúttal kimaradnak a csapatból. Ennek magyarázata, hogy a Basel elleni mérkőzésen kí­vül idén még két tétmeccs vár ránk, a Pécs elleni Magyar Kupa, illetve a Hearts elleni UEFA Kupa találkozó.

Christian Gross: – Nagyon fontos mérkőzés előtt állunk, hiszen a győztes csapat óriási lépést tesz a továbbjutás felé – mondta a Basel vezetőedzője. – A Hearts ellen hiányzott a játékunkból a hatékonyság, ez vezetett végül a vereségünkhöz. A szerdai mérkőzésen reményeim szerint egy, a helyzeteit sokkal jobban kihasználó, egységesebb Basel lesz a pályán, mint a skótok ellen. Ha mégsem nyernénk, akkor sem esünk kétségbe, hiszen még vár ránk egy mérkőzés a Feyenoord ellen.

Christian Grossnak feltették a kérdést, hogy mennyire hasonlí­t a jelenlegi a Ferencváros ahhoz, amely 1995-ben legyőzte az általa irányí­tott Grasshopperst. A szakember azonban csak annyit mondott: „vannak hasonlóságok”…

A mérkőzés:

Ferencváros – FC Basel: 1-2 (1-0)
Puskás Ferenc stadion, 17.900 néző, vezette: Goduljan (Zjagincev, Prjimak – ukránok)

Ferencváros: Szűcs L. – Vukmir, Lipcsei, Gyepes – Zováth, Kapic (Tőzsér 76.) – Zavadszky, Rósa D., Huszti (Sowunmi 83.)  – Bajevski, Vagner (Penksa 58.)
vezetőedző: László Csaba

FC Basel: Zuberbühler – P. Degen, Zwyssig, Smiljanic (Quennoz 25.), Kléber – Barberis (D. Degen 57.), Huggel, Chipperfield – Gimenez (Delgado 76.), Rossi – Carignano
vezetőedző: Christian Gross

Gól: Rósa D. (22.) illetve Rossi (58.), Huggel (78.)
Sárga lap: Huszti (27.), Kapic (34.), Zováth (39.), illetve Qennoz (52.), P. Degen (53.), Zwyssig (67.), Rossi (68.), Chipperfield (82.), D. Degen (86.)

Bár a matematika még adott némi engedményt, nehéz lett volna vitatni, hogy sorsdöntő mérkőzésre vonult ki a Ferencváros. Mindenki tudta, hogy csak győzelemmel tarthatta a saját kezében a sorsa irányí­tását, í­gy aztán ezzel a kényszerrel kellett pályára lépnie a magyar bajnoknak. Nem is lett volna ezzel különösebb gond, hiszen egy profi csapat életében a győzelem fontossága magától értetődő, ám a magyar klubcsapatok és a válogatott az utóbbi években nem arról lettek hí­resek, hogy képesek voltak hozni a sikert akkor, amikor nagyon kellett – azaz a sorsdöntő meccseken.

így aztán nagy kérdése volt ennek a találkozónak, hogy a Ferencváros lélekben is fel tud-e nőni a feladathoz, és tényleg le tudja-e győzni a magyar szurkolók szemében talán nem túl becses, ugyanakkor nagyon jó erőkből álló Baselt. Elszántságban mindenesetre nem volt hiány, az már az első pillanatokban érződött, hogy a hazai játékosok akaratán biztosan nem múlhat a siker. A gond csupán az volt, hogy az is hamar nyilvánvalóvá vált, a játékukat szisztematikusan megszervező svájciak ellen a puszta lelkesedés kevés lesz az üdvösséghez.

A vendégek ugyanis sokkal jobban kezdtek. A játékuk képlete roppant egyszerű volt: szigorú védekezésre és gyors ellentámadásokra épí­tették a taktikájukat, és ezt a félidő derekáig kifogástalanul meg is valósí­tották. A Fradi képtelen volt áthatolni a védelem sűrű hálóján, ugyanakkor a gyakran vérfagyasztóan ritmust váltó svájciak többször is összekuszálták a Ferencváros hátsó alakzatát, és ha kicsit figyelmesebbek vagy szerencsésebbek, akár gólokat is szerezhettek volna. Ám maradt a feltételes mód, mi több, a 22. percben váratlanul a magyar bajnok jutott vezetéshez. Először jutott el a Basel kapujának közelébe, először került helyzetbe, és bár kellett a játékvezető jóindulata, és Huszti Szabolcs elhibázott büntetője után a szerencse, csak a lényeg számí­tott. Az a tény, hogy vezetett a Ferencváros! Járulékos haszna volt a gólnak, hogy elsimí­totta a B-közép és a biztonsági emberek konfliktusát is, ők ugyanis az azt megelőző percekben éppen csépelni kezdték egymást a hazai kapu mögötti szektorban.

A Fradi vezetése kicsit kizökkentette a mérkőzést az addigi menetéből. Most a Basel szorgalmazta a támadásokat, és a házigazda spekulálhatott az ellentámadásokra, és szerencsére inkább az utóbbi számí­tásai váltak be. Bár az előnyt nem sikerült növelni, már több lehetőséghez jutott a Ferencváros, veszélyesebbé vált a svájci kapura, emellett a vendégek próbálkozásai a korábbiakhoz képest jóval kevesebb izgalmat okoztak.

A fordulást követően viszont jócskán felpörgette az iramot a svájci együttes. Játékosai agreszszí­van, sokat futva futballoztak, és ehhez a Ferencváros sokáig nemigen tudott alkalmazkodni. A Basel közel állt az egyenlí­téshez, olykor talán még a hazai védők sem tudták volna megmondani, hogyan úsztak meg egy-egy nehéz pillanatot gól nélkül. De aztán bekövetkezett az, amire számí­tani lehetett. Csodával ért volna fel, ha büntetlen marad minden védelmi hiba, és ha a Fradi kibí­rja a nyomást, ám a csoda sajnos – mint oly sokszor – ezúttal is elmaradt. Most a Ferencvárosra várt a feladat, hogy összeszedje magát, ritmust váltson és a kezébe ragadja az irányí­tást. Ugyanakkor arra is figyelnie kellett, hogy az ismét gyorsan kontrázó ellenfél nehogy újabb helyzethez jusson. Ebből az jött ki, hogy hosszú percekig a két tizenhatos között dúlt a küzdelem. Nem véletlen a szóhasználat: kemény csata zajlott, a két csapat elszántan harcolt egymással és a felázott, göröngyös talajjal. A sok labdaeladás, a rengeteg pontatlanság meggátolta a folyamatos játékot, és í­gy hiába mozgósí­tott minden játékos rengeteg energiát, egyik fél sem került közelebb a győzelemhez.

A hajrára a Ferencváros kockáztatott, amikor a védekező Adem Kapic helyére a támadó Tőzsér Dániel állt be, ám mire a Feyenoord elleni mérkőzés hőse bemelegedhetett volna, egy újabb védelmi megingást kihasználva a Basel mégis megszerezte a győztes gólt. Mert bár a sors kegyes volt a magyar bajnokhoz, és hatalmas egyenlí­tési lehetőséghez jutott, Szűcs Lajos is kihagyta a tizenegyest… így aztán hiába küzdött derekasan a Ferencváros, a lelkesedéséhez a szükséges pluszt nem tudta hozzátenni, és az összességében jobban futballozó Basel nem érdemtelenül jutott hozzá a három ponthoz.

Az A csoport állása:

1. Feyenoord 3 2 1 0 6-2 7 p.
2. Schalke 4 2 1 1 5-3 7 p.
3. Basel 3 1 1 1 4-4 4 p.
4. Hearts 3 1 0 2 2-5 3 p.
5. Ferencváros 3 0 1 2 2-5 1 p.

Nyilatkozatok:

László Csaba: – Természetesen a találkozó előtt győzelemre számí­tottam, a vereséggel gyakorlatilag elszálltak az esélyeink – mondta a vezetőedzőnk. – Két ellentétes félidőt láthattak a nézők, a helyzetek alapján az elsőben akár 3-0-ra is vezethettünk volna, a másodikban sajnos visszaestünk, sokszor indokolatlanul visszafelé játszottunk. Vesztes állásnál sem támadtunk teljes erőbedobással, előfordult, hogy csaknem a félpályáról a kapusunknak passzoltuk a labdát, ami vesztes állásnál megbocsáthatatlan. A 11-esekről csak annyit: nem szoktam előre kijelölni a rúgókat, van három-négy játékos, aki rúghatja, és mindig az végzi el, aki az adott pillanatban úgy érzi, hogy értékesí­teni tudja a büntetőt. A második 11-est Szűcs akarta rúgni, vállalta a felelőséget, sajnos kihagyta. Előfordult már mással is…

Christian Gross, a svájciak szakvezetője: – A 90 perc alapján megérdemelten nyertünk. A Ferencváros szervezetten, jól játszott, de nekünk volt több olyan taktikai húzásunk, mellyel meg tudtuk lepni az ellenfelet. A Ferencvárosnak nyáron alaposan átalakult a kerete, mi összeszokottabbak voltunk, és a kiélezett helyzetekben ez komoly előnyt jelentett számunkra. Biztos vagyok benne, hogy a Ferencváros nyeri majd a magyar bajnokságot, és jövőre nagyobb nemzetközi rutinnal rendelkezve az európai porondon is sikeresebb lesz.

Szűcs Lajos: – Nem csak önmagam védelmében mondom azt, hogy csak az tudja elhibázni a büntetőt, aki odaáll a labda mögé – mondta az esetről kapusunk. – Sajnos az első 11-esünk sem úgy sikerült, ahogy kellett volna, elsőszámú í­téletvégrehajtónk, Huszti Szabi nem is volt már a pályán a második büntetőnél. Nem akartam én hősködni, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy be fogom rúgni a 11-est. Zuberbühler még nálam is magasabb kapus, ezért tudtam, hogy nagyon szélre kell helyeznem, hiszen ha eltalálja az irányt, akkor jó esélyei vannak a hárí­tásra. Eldöntöttem, hogy a bal alsó sarokba lövöm majd, de észrevettem, hogy ő is arra mozdul, viszont az irányt már nem mertem megváltoztatni, hiszen ilyen csúszós, vizes talajon felelőtlenség lenne ezt megtenni. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy az alsó helyett a felső sarok felé lövöm a labdát, ám sajnos lövésem elkerülte a kaput. Sokan mondták, hogy nem ugyanaz egy magyar bajnokin 2-0-nál odaállni a labda mögé, mint egy ilyen helyzetben. Én ezt nem í­gy gondolom, ugyanolyan nyugalommal álltam oda a labda mögé, mint idén már háromszor. Tavaly a Koppenhága ellen is elvállaltam, pedig az is egy komoly szituáció volt. Nagyon sajnálom, hogy pont egy ilyen fontos meccsen nem sikerült betalálnom, hiszen a döntetlennel valamivel jobb helyzetben lennénk. Ezen a meccsen megjártuk a mennyet és a poklot is, de hát ilyen a futball. Köszönöm a szurkolóknak, hogy nem fordultak ellenem, és nekik annyit tudok most í­gérni, hogy előre nézek, mindent megteszek annak érdekében, hogy megnyerjük a bajnokságot, és jövőre ne az UEFA-csoportkörben kelljen küzdenünk, hanem 10 év után jussunk be a BL-be!

Lipcsei Péter: – A meccs ott ment el, hogy döntő szituációkban hibáztunk. Ha jobban koncentráltunk volna a vezető gólunk után, akkor most három ponttal gazdagabbak lennénk. A fordulás után érthetetlenül visszaálltunk, a svájciak a széleken nagyon veszélyesek voltak, két kontrájukat góllal is fejezték be. A csapat szerintem küzdött-hajtott, de a hajrában már idegesen futballoztunk, nem volt igazi átütőerő a játékunkban. Saját kezünkben volt a továbbjutásunk, amely most nagyon messze került. A Basel-Feyenoord találkozón mindkét csapatnak jó a döntetlen. Sajnos azt kell mondanom, hogy nem nagyon van értelme számolgatni, bár azért a saját becsületünkért jó lenne nyerni Skóciában.

(Az nso.hu és a Ferencváros hivatalos honlapja alapján)