2009.X.3. Újpest – Ferencváros: 2-1

Kétszer öt perc foci és lila siker Újpesten

Bár Fitos László góljával a Ferencváros szerzett vezetést, az Újpest Kabát Péter révén szinte rögtön egyenlí­tett, majd a mérkőzés végén Rajczi Péter találatával a győztes gólt is megszerezte a Soproni Liga 10. fordulójának rangadóján.

Előzmények:

A derbi előtt három egykori Fradi játékost szólaltatott meg a Nemzeti  Sport.

Novák Dezső: „Ez az összecsapás mindig igazi rangadónak minősült. Függetlenül attól, hogy hol játszották, a két csapat azt megelőzően éppen milyen formát mutatott, hol állt a tabellán – mondta honlapunknak Novák Dezső. – A mostani találkozó sem kivétel. Az Újpestnek papí­ron erősebb a kerete, ráadásul hazai pályán játszanak, de nem tűnnek elég kiegyensúlyozottnak, sőt hullámzó teljesí­tményt nyújtanak. A Fradi a ZTE elleni 4-1-es sikert leszámí­tva nem úgy játszik, ahogy kellene, ahogy elvárható lenne, amikor nyertek, akkor is döcögősen futballoztak. A pályaelőny és a hazai közönség a Dózsa – bocsánat, nekem már csak í­gy maradnak meg a lilák – mellett szól. A Fradinak javulnia kell, mert ha az újpestiek elhúznak 2–0-ra, mint tették azt múlt héten a fehérváriak az Üllői úton, abból a Szusza Stadionban már aligha lesz visszaút a számára.”

„A mi időnkben mindkét csapatnak a mainál jóval erősebb kerete volt, és ezzel nem akartam megbántani senkit a mostaniak közül. Egyik évben mi voltunk a jobbak ezekben a párharcokban, a másikban a lilák, í­gy volt normális. Előfordult, hogy egy évben háromszor vertük meg őket, és rúgtunk nekik tizenöt gólt, aztán pedig sorozatban ők jöttek ki jobban ezekből a párharcokból. Nehéz számomra egy meccset, egy pillanatot visszaidézni, mindegyiknek megvan a maga története. Van, amelyiknek több is.”

„Játékosként és edzőként is részt vehettem Újpest–Fradi rangadókon, de a pályán belül egyértelműen könnyebb volt, mint azon kí­vül. Játékosként tisztában voltam vele: vagy meg tudom oldani a feladatomat, vagy nem. Edzőként viszont a sí­pszó pillanatában nekem véget ért a tudományom, a padról már nem nagyon lehetett segí­teni. Mert hiába kér az edző valamit, ha a játékosa, játékosai annak épp az ellenkezőjét csinálják. Persze lehet cserélni, de abban ott a kockázat: még rosszabbul jövök ki a dologból. Úgyhogy akkor már inkább a pályán…”

Mucha József: „Egy ilyen rangadón az előzetes latolgatás nem sokat jelent, mert történhet minden éppen annak az ellenkezőjeként is. A hazai pálya előnye számottevő ugyan, ráadásul az újpestiek kerete is erősebbnek tűnik, í­gy a szombati meccsnek elvben az Újpest az esélyese – mondta egy elfojtott sóhajtás kí­séretében Mucha József honlapunknak. – Én leginkább abban bí­zok, hogy mindenfajta szurkolói atrocitás nélkül zajlik le a mérkőzés. Nagy a várakozás mindkét szurkolói oldalról, ami a hároméves szünet után érthető. A pályán biztos nagy lesz a küzdelem, de remélem, nem terjed át a lelátóra. Jó lenne, ha a szurkolók megmaradnának az élőképeknél és a kulturált hangpárbajnál.”

„Az első igazi rangadómon a Megyeri úton 1970. június 6-án 3–2-re kikaptunk az Újpesttől. Emlékszem, ahogy fiatal csikóként száguldoztam a pályán. Korábban hasonló hangulatú találkozón még nem vettem részt, s az akkori tapasztalat utána végig elkí­sért: olyan hangulatú stadionban, olyan fantasztikus közönség előtt csak jó teljesí­tményt lehetett nyújtani. Ott nem volt alibi, vagy az, hogy feladom. Menni, támadni kellett végig, mindegy, mi állt az eredményjelzőn. Nehéz egyet kiemelni a sok rangadóm közül, mert mind nagy élmény volt. A stadionban nyertünk egyszer 4–1-re, akkor gólt is lőttem, az azért emlékezetes. Sajnos a 7–1-es sikerből sérülés miatt kimaradtam. A 8–3-as vereség alkalmával viszont ott voltam a csapatban, bár azt az élményt nagyon szí­vesen elcserélném az előbbire. Emlékezetes marad még az 1990-es 5–0-s ferencvárosi diadal a Megyeri úton, amely Nyilasi Tibinek az edzői bemutatkozása volt az FTC-kispadon, én meg mellette ülhettem pályaedzőként.”

Lisztes Krisztián: „Mindig telt ház előtt játszhattuk ezeket a rangadókat, akár a Megyeri úton, akár az Üllői úton, és a szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek – nyilatkozta honlapunknak Lisztes Krisztián. – A legemlékezetesebb számomra egy 3–1-es sikerünk a Megyeri úton, mert az a mérkőzés döntött tulajdonképpen a bajnoki cí­m sorsáról. Mi az elsők voltunk, ők pedig a második helyen álltak a tabellán. Jól kezdtünk, Keller Józsi az én átadásomból elég korán vezetést szerzett, aztán én is betaláltam. Van még egy emlékem, igaz, az szurkolói: Nyilasi Tibor 1990-es első meccse a ferencvárosi kispadon, amelyen nézőként lehettem ott a stadionban, 5–0 nyert a Fradi, micsoda parádés mérkőzés volt.”

„Sajnálom, hogy a mostani rangadót ki kell hagynom, de hogy nézne ki, hogy kikérőt kérek Gellei Imrétől, amikor nekem a Pakssal közben Győrben lesz jelenésem, méghozzá igen fontos meccsen. Persze sietek majd haza, talán a végét még a tévéből elcsí­pem a rangadónak. Küzdelmes meccs lesz az Újpest–Fradi, döntő lehet, hogy a légiósok mennyire érzik majd át ennek a derbinek a jelentőségét. Mint minden rangadó, ez is háromesélyes. Az Újpest előrébb áll a tabellán, az FTC viszont javuló tendenciát mutat, úgy érzem, morálisan is rendbe jöttek. Az Újpest az előző fordulóbban éppen tőlünk szenvedett vereséget Pakson. Most hazai pályán, hazai közönség előtt biztos különösen is motiváltak lesznek, hogy kiköszörüljék a csorbát. A képzeletbeli mérleg nyelve í­gy a lila-fehérek felé billen, de a rangadó í­gy is abszolút háromesélyes.”

A mérkőzés:

Újpest – Ferencváros: 2-1 (1-1)
Szusza stadion, 11.000 néző, vezette: Kassai Viktor (asszisztensek: Erős, Ring; tartalékjv.: Arany)

Újpest: Balajcza – Vermes, Vaskó, Takács Z., Pollák – Simek (Foxi 35.), Sándor Gy., Millar (Jucemar 76.), Tóth N. – Rajczi (Stokes 89.), Kabát
kispad: Horváth T., Dudic, Simon A., Lambulic
vezetőedző: Willie McStay

Ferencváros: Haber – Joaquin, R. Wolfe, Balog Z., Alcantara – Rósa D. (Ashmore 66.), Lipcsei, Morrison – Fitos (Abdi 67.), Kulcsár D. (Pisanjuk 88.) – Ferenczi
kispad: Holczer, Shaw, Adnan, Sinnott
vezetőedző: Robert Davison

Gól: Kabát (43.), Rajczi (88.) illetve Fitos (42.)
Sárga lap: Tóth N. (34.), Takács Z. (78.) illetve Balog Z. (45.), Alcantara (67.)

A hazai csapat kezdte aktí­vabban a mérkőzést, a lilák az első másodpercekben kiharcoltak egy szögletet, amelyet a folytatásban több pontrúgás is követett. Az első kapura lövés Tóth Norbert nevéhez fűződött, Haber azonban könnyedén húzta magához a labdát.

Sokkal aktí­vabban játszott az első húsz percben a hazai csapat, a Ferencváros nem tudta megtartani a labdát. Az első igazi nagy helyzetet mégis a vendégek alakí­tották ki: Ferenczi fejelte le Rósának a labdát, aki kisodródva csak a rövid kapufát találta el a 20. percben.

Ez a momentum aztán megváltoztatta a játék képét, az első félidő második felében ugyanis már a Ferencváros futballozott (némileg…) jobban.

A Fradi fél óra elteltével két, kapu előtti kavarodásból is gólt szerezhetett volna. De a háló egyszer sem rezdült meg.

Már úgy tűnt, gól nélküli döntetlennel vonulnak pihenőre a csapatok, amikor is igencsak felpörögtek az események.

Lipcsei szögletét kifejelték az újpesti védők a 41. percben, de a középpályás újra próbálkozhatott. Labdája egy fejen megcsúszva Fitos elé került, a középpályás pedig hat méterről a jobb sarokba lőtt. (0–1)

Két perccel később Kabát egyenlí­tett: Foxi beadását követően Haber előrevetődve csak középre tudta kiütni a labdát, amelyet az újpesti gólkirályjelölt a kapu jobb oldalába helyezett. (1–1)

Az első félidő végére felpörögtek a csapatok. Akár ilyen tempóban is kezdhették volna a mérkőzést – vagy legalább a második félidőre megtarthatták volna az utolsó öt perc „pörgését”. Nem tartották…

A második játékrész összességében jóval eseménytelenebbre sikerült, mint az első, pedig már akkor sem kellett a fejünket ide-oda kapkodni.

Az Újpest játszott valamivel veszélyesebben; Rajczi Péter kétszer is helyzetbe került, de egy í­zben a kapu mellé pörgetett, egyszer pedig a jól kimozduló Haberbe lőtte a labdát.

Szépen és eseménytelenül csordogált a vége felé a rangadó, de az utolsó percekre megint belehúzott a két csapat.

Az egyik oldalon Ferenczi pörgette fel magának a labdát, ám fordulásból a kapu mellé lőtt.

A másik oldalon azonban Rajczi a harmadik helyzetét már kihasználta: a támadó közelről fejelt Haber kapujába, amivel el is döntötte a három pont sorsát. (2–1)

Nyilatkozatok:

A két csapat szakvezetői a következőképpen értékelték a derbin látottakat. A zöld-fehérek részéről Csató Sándor nyilatkozott.

Csató Sándor (az FTC pályaedzője): – Mi is úgy látjuk, hogy nagy várakozás volt a meccs előtt, és valóban felfokozott hangulatban játszottunk, mindkét szurkolótábor kitett magáért. Nem jól sikerült sajnos a meccs összességében, hiszen a végén már nem illik gólt kapni. Úgy éreztük, az egy pont meg lehet, sőt a cserékkel még a győzelemre is törekedtünk.

Willie McStay (az Újpest vezetőedzője): – Egyetértek kollégámmal, fantasztikus hangulatot teremtettek a drukkerek, Skóciából érkező ismerőseim szerint ez még a Celtic-Rangers meccs hangulatával is vetekedett. Nagy elvárás volt mindkét oldalon, az első félidő igazi derbit idézett, rengeteg energiát mozgósí­tottak a csapatok, főleg a küzdelem dominált. Gyors volt a játék volt, nagy csatákkal, mindenki igyekezett megnyerni a saját pátharcát. A félidőben igyekeztem nyugalomra inteni a játékosaimat, és amikor ennek is hatására már rövid passzokkal játszottunk, akkor jobbak voltunk. Sándor és Millar jó labdákat adott Kabáték felé, és ekkor feljavult a játékunk. Reménykedtem, hogy az utolsó tí­z percben megnyerjük a találkozót, és örülök, hogy í­gy is történt. Skót edzőként először meg kellett ismernem a csapatomat, és el kellett fogadtatnom a módszereimet. Hétről hétre lettünk jobbak, bár vannak még hibák. Fantasztikus érzés az embernek az első rangadóját megnyerni, kí­vánom, hogy a Celtic is verje meg a Rangerst.

(Az nso.hu, a Ferencváros hivatalos honlapja és az MLSZ Adatbankja alapján)