2012.XI.24. Kecskeméti TE – Ferencváros: 2-2
A labdarúgó NB I 16. fordulójában a KTE-Phoenix Mecano a Ferencvárost fogadta. A hazaiak sokkal jobban kezdtek, majd amikor a vendégek 2–1-re szépítettek, emberelőnybe is kerültek, de a zöld-fehérek így is megszerezték az egyik pontot.
* * *
Mérkőzés előtti nyilatkozatok:
Horváth Ferenc, a Kecskemét vezetőedzője: – Megnéztünk több Fradi meccset is, de a legfontosabbnak azt tartom így két körrel a vége előtt, hogy a játékosok ne menjenek szabadságra. Tisztában legyenek vele, hogy két fontos meccs van még hátra. Arra törekedtem egész héten, hogy ébren tartsam ezt. Az utolsó fordulókban a koncentráció döntő tényező, ilyenkor már azok a csapatok tudnak jobb eredményeket elérni, ahol a fejekben rend van. Nekünk 90 percen át maximális koncentrációval kell játszanunk, mert a mi csapatunk még nincs olyan szinten, hogy kisujjból kirázzon egy mérkőzést.
Ricardo Moniz, a Ferencváros vezetőedzője: – Nagyon nehéz összecsapásra számítok, de az a célunk, hogy a hátralevő két mérkőzésen hat pontot szerezzünk. A Kaposvár ellen nem játszottunk jól, a helyzeteinket nem tudtuk értékesíteni, ezen mindenféleképpen javítanunk kell. Fontos, hogy a játékosok jól kezeljék az eredménykényszer miatti nyomást. Aki egy ilyen nagy klubban futballozik, mint az FTC, annak ezzel együtt kell élnie. Kecskeméten csak úgy lehetünk eredményesek, ha egyénileg és csapatként is jól funkcionálunk.
A mérkőzés:
Kecskeméti TE – Ferencváros: 2-2 (1-0)
Kecskemét, 5.350 néző, vezette: Bognár Tamás (Ifj. Varga G., Ifj. Kormányos II. G.)
Kecskeméti TE: Borszéki – Koszó, Póti, Vaskó, Mohl – Balogh B., Ramos (Patvaros 62.) – Forró (Jorginho 65.), Savic, Salami (Litsingi 73.) – Burgos
kispad: Antal, Pekár, Bertus, Dosso
vezetőedző: Horváth Ferenc
Ferencváros: Jova – Alempijevic, Gyömbér, Besic, Bönig – Somalia (Máté 79.), Ionescu (Cukic 46.), Jenner, Jovanovic – Böde – Peric (Orosz M. 46.)
kispad: Ranilovic, Otten, Sváb, Grúz
vezetőedző: Ricardo Moniz
Gól: Burgos (28.), Forró (50.) illetve Böde (63.), Jenner (80.)
Sárga lap: Mohl (40., 84.), Póti (57.), Jorginho (86.), Patvaros (90+3.), Vaskó (90+4.) illetve Alempijevic (15.), Besic (23., 66.), Cukic (83.)
Kiállítva: Mohl (84.) illetve Besic (66.), Alempijevic (90+4.)
A hazaiak edzője, a Ferencvároshoz még ma is sok szállal kötődő Horváth Ferenc miatt a média a szokásosnál is jobban figyelt erre a mérkőzésre, az egykori kiváló támadó pedig igyekezett meglepni a vendégeket először „érzelemmentes nyilatkozatával”, majd két védője, Balogh Béla és Forró Gyula középpályán szerepeltetésével.
Egy egykori kecskeméti, a nyáron zöld-fehérbe öltözött Alekszandar Alempijevics előtt adódott az első helyzet, de lövését blokkolta a kapu előtt Póti Krisztián, és a kezezést reklamáló Fradi-edző Ricardo Moniz még le sem csillapodott, amikor Bognár Tamás tévesen állította meg les miatt a kapura törő Rafael Burgost. Akit az első félóra (és a 16-os) környékén kétszer sem tudott szerelni Philipp Bönig, a hazai játékos korántsem elsöprő erejű lövése pedig utat talált a jobb alsóba, 1-0. Sokat hibáztak a felek, de ebből érdekes jelenetek alakultak ki: egy beadásnál Vladan Szavics „minitornádót” rúgott a labda mellé, amelyből a mögötte érkező Luis Ramos hatalmas kiflit tekert, de az éppen így lett jó az amúgy rosszul helyezkedő Eugene Salaminak, aki azonban kihagyta a hatalmas ziccert. Salami a szünet előtt megismételte ugyanezt, csak az ötös másik sarkáról, a labda a remek reflexekkel bíró Jova Leventéről az üres kapuval szemben álló Forró elé pattant, aki azonban annyira meglepődött az ősz lehetőségén, hogy addig vacillált, amíg be nem érte Alempijevics…
Nem sokkal az újrakezdés után Forró Gyula aztán tett róla, hogy elfelejtsék az emberek korábbi hibáját, mert Burgos beadása után hat méterről elképesztő erővel bombázott a léc alá, 2-0. Forrót csúnyán magára hagyták a ferencvárosi védők, csakúgy, mint túloldali kollégáik a 63. percben Böde Dánielt, aki nem is hagyta ki a lehetőséget (2-1) – de két perc múlva Muhamed Besic begyűjtötte második sárgáját is, nehéz helyzetbe hozva a szépítés után nekibuzduló zöld-fehéreket. Emberelőnyük tudatában a kecskemétiek azonban szép lassan kezdtek belealudni a mérkőzésbe, a 80. percben Julian Jenner egyenlített (2-2), majd tíz főre fogyatkozott a KTE is Mohl Dávid kiállítása miatt. A győzelmet azonban így is megszerezhette volna a Kecskemét, de Burgos 17 méterről a lécre tekert. A végére is maradt még egy piros lap, ezt Alempijevics kapta, aki levonulás közben még összeveszett a hazai mesterrel is.
Nem változott viszont az eredmény: a döntetlennel a kétgólos hátrányból felálló, a szépítés után emberhátrányból egyenlítő Ferencváros lehet elégedettebb.
Mérkőzés utáni nyilatkozatok:
Horváth Ferenc, a KTE vezetőedzője: „Sajnos meg kellett feleznünk a mézeskalácsot, pedig mi az egészet szerettük volna. Úgy láttam, sokáig mi irányítottuk a játékot, és közelebb álltunk a győzelemhez, elég, ha az utolsó pillanatokban a lécen csattanó lövést említem. Ugyanakkor az is tény, hogy az ilyen mérkőzések jót tesznek a magyar futballnak, hiszen mindkét csapat támadni akart.”
„Nagyon nagy tempót diktált a csapat, várható volt, hogy többen csak hetven percig bírják, aztán négy-öt játékost cserélni kellett volna. Ettől függetlenül elégedett vagyok, és persze nagyon várom a téli felkészülést, hogy sokat dolgozva elérjük, ezt a tempót kilencven percig bírjuk majd.”
„Örülök ennek a kérdésnek, mert így tisztázhatunk néhány dolgot – reagált Horváth Ferenc arra a kérdésre, összeszólalkozott-e a kiállított Alekszandar Alempijeviccsel. – Olyan játékos támadott meg, akivel két szót nem beszéltem soha életemben. A miskolci jótékony célú mérkőzés kapcsán már azt is olvastam, miattam robbant ki a verekedés, holott szétválasztani, nyugtatni akartam a feleket. De említhetném azt a kollégát, aki a játékos-pályafutásomat minősíti, holott ő nemhogy labdába, talán még konzervdobozba sem rúgott egész életében. Lehet, hogy fiatal edző vagyok, de a tiszteletet mindenkinek megadom, és emiatt el is várom.”
Ricardo Moniz:– A semleges szurkolók élvezetes meccset láthattak, de én az ilyen találkozókon nagyon sokat öregszem. Egy jó csapat ellen egy pontot szereztünk, ennek örülünk. Az első félidőben rengeteg pontatlan passzt adtunk, nem nagyon tudtunk helyzeteket kidolgozni. A KTE első lövéséből gól született… A szünetben megpróbáltuk megnyugtatni a játékosokat, felhívtuk a figyelmet, hogy több vállalkozó kedvre van szükség. A második kapott gólt követően mindent, vagy semmit kellett játszanunk, ekkor Böde gólja visszahozta a reményt. Egy érzelmekben gazdag találkozón két játékosunkat is kiállították, de mindenféleképpen meg kell dicsérnem a csapatot, mert tíz emberrel is ki tudtunk egyenlíteni.
Böde Dániel, Orosz Márk:
(Az nso.hu, a Ferencváros és a Kecskemét hivatalos honlapja valamint az MLSZ adatbankja alapján)
Mondasz valamit, szerethető középcsapat, épp ez jutott eszembe nekem is. Hetedikek vagyunk egy iszonyú sűrű mezőnyben, három pontnyira a dobogotól, de a legjobb bennmaradót is épp csak ennyivel előzzük. Ráadásul pontegyenlőségnél a több győzelem számít már, és rengeteg döntetlenünkkel ebben az összevetésben nemigen lehet keresnivalónk senkivel szemben. Ha ez a rossz hullám folytatódik, pikkpakk ott találjuk magunkat, ahol tavaly hiába nem fogjuk a vereségrekord negatív csúcsát megdönteni.
Annyit tennék még hozzá, hogy egy stabil kapus, egy gyors és határozott középhátvéd, egy univerzális irányító és egy gólerős csatár kellene a gárdába tavaszra, különben folytatódni fog ez a hullámvasutas idény. Ez nem a Ferencváros eddigi 113 évéhez méltó teljesítmény.
Kedves sorstársaim!
A 0-2-ről a felállást értékelve, mégis azt kell mondanom, lehet, hogy hajtós kemény csapatunk már van, szerethető, de győzni nem képes, minden kreativitást nélkülöző játékosokkal fűszerezve, akik sajnos csak a saját kapunk előtt kreatívak, odaát nem… Amíg ez lesz a helyzet, addig nem a dobogó, hanem az alsóház elkerülése lesz a cél. Mert az roppant kínos, hogy ha nem megy kikapunk, ha jól játszunk, akkor sem tudunk győzni. Valljuk meg -- így , egymás közt -- ez a rossz csapatok jellemzője… A jó arról ismerszik meg, hogy jó játékkal nyer, rosszal pedig nem kap ki…