2013.IV.21. Diósgyőr – Ferencváros: 2-2

Közzétéve: 2013. április 21. vasárnap | Szerző: K@rcsi

A jó passzban lévő Ferencváros az edzőváltáson áteső Diósgyőr otthonában vendégszerepelt az NB I 24. fordulójában, és a tízezer néző előtt lezajlott rangadó 2–2-es döntetlenre végződött.

* * *

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Kovac Zoltán: – A kinevezésem óta eltelt kevesebb mint egy napban sok pozitív energiát kaptam a barátaimtól, illetve a szurkolóktól. Úgy gondolom, hogy az egész város mögöttünk áll, így értük is próbáljuk a lehető legjobb eredményt elérni. Felhívtam a játékosok figyelmét arra, hogy milyen nagy felelősségük van a város és a drukkerek felé, így csak szívvel és lélekkel lehet vasárnap megfelelő eredményt elérni. Nem ismerek sztárokat a csapatban, csak fiúkat, akiknek vannak könnyebb vagy nehezebb időszakaik. Természetesen ezzel is küzdenünk kell, s meg kell oldani a problémákat. A focista nem csak rúgja a labdát, hanem ember is, sőt, elsősorban ember. Hogy mi dönthet az FTC ellen? A részletek, a fegyelem és az odafigyelés! Nem elég harcosnak lennünk, mert vannak fontosabb dolgok, ilyen például a játékolvasás. A futballistáimnak még hét meccsük van arra, hogy bebizonyítsák azt, hogy megérdemlik a Diósgyőr mezét. Úgy gondolom, hogy a két edzőnek a személyisége és a filozófiája egyforma. A munkához és a fegyelemhez való viszonya is megegyezik, azonban az mindenképpen különbség, hogy én csak pár napja dolgozok NB I.-es edzőként, addig Moniz úr már több hónapja benne van az élvonal körforgásában. Nem tudok mást mondani a Ferencvárosról, csak annyit, hogy tizenegyen érkeznek, s mi is tizenegyen állunk ki ellenük. Tisztelem a vasárnapi ellenfelünket, de egyáltalán nem félek tőlük, ahogy a csapatom sem.

Ricardo Moniz: – A Honvéd elleni mérkőzés után elmondtam a játékosaimnak, nem tudtunk élni az eséllyel, hogy fellépjünk a harmadik helyre. Szégyelljük is magunkat emiatt a szurkolóink előtt, de harcolunk azért, hogy a lehető legjobb helyen végezzünk a bajnokságban. Egyszerűen megfogalmazható a keddi hibánk: nem tudtunk elegendő helyzetet kidolgozni. Egy komplett védekező fal ellen játszottunk, a kispestiek, akárcsak az őszi mérkőzésen, nem akartak futballozni. Nekünk kreatívnak kell lennünk, százszázalékosan kommunikálnunk, és céltudatosnak lennünk, hogy minél több veszélyes helyzetet kialakítsunk. Valóban van egy Bödénk, aki 14 gólt szerzett már a szezonban, de ő az egyetlen gólveszélyes csatárunk, és én nem akarok egy embertől függeni, azt akarom, hogy sokkal több futballistámtól várhassam a gólokat. Fontos, hogy fejlődjünk a támadójátékban, mert benne van a játékban, hogy egy mérkőzésen kapunk egy-két gólt, ahogyan ez megtörtént a Siófok ellen is. Viszont ha négyszer betalálunk, akkor be vagyunk biztosítva, a védelmünk is. Az egyetlen olyan mérkőzés, amikor nyílt csapat ellen játszhatsz, a Videoton elleni összecsapás. Egy ETO elleni találkozón is mindenki védekezik. A csapatok félnek a Fraditól, ezért nem mernek kinyílni, ezért is mondom azt, hogy a mieink legnehezebb dolga, hogy feltörje az ellenfél sokszor kilenc emberrel védekező hátsó alakzatát. Van még esélyünk arra, hogy kijavítsuk a hibákat, hiszen egy hát alatt három döntőt játszunk: a diósgyőri bajnoki, a fehérvári Ligakupa-döntő, majd szintén a Videoton elleni mérkőzés a bajnokságban. Először a mostani meccs és 10.000 ember vár ránk, ami az első igazi döntő lesz a számunkra.

A mérkőzés:

DVTK – Ferencváros: 2-2 (1-2)
Diósgyőr, 10.000 néző, vezette: Solymosi Péter (Horváth R., L. Tóth L.)

DVTK: Ribánszki – Vági, Vadász (Hanek 62.), Kádár, Góhér – Fernando, Elek Á. – Gosztonyi (Seydi 5.), Tisza, Luque (Takács P. 57.) – Rudolf
kispad: Tajti, Gallardo, Bacsa, Nagy T.
vezetőedző: Kovac Zoltán

Ferencváros: Jova – Alempijevic (Martinus 78.), Gyömbér, Besic, Sváb (Peric 85.) – Józsi, Cukic (Aborah 34.) – Somalia, Leonardo, Jenner – Böde
kispad: Kunsági, Bönig, Orosz M., Klein
vezetőedző: Ricardo Moniz

Gól: Seydi (13., 73.) illetve Jenner (7.), Gyömbér (43.)
Sárga lap: Góhér (69.), Vági (82.) illetve Alempijevic (12.), Cukic (19.), Jenner (22.), Sváb (31.), Böde (70.), Leonardo (78.)

Fel kell ébreszteni a játékosokban a hiúságot – mondta az idény előtt még Európáról álmodó Diósgyőr nemrégiben az idény végéig kinevezett edzője, Kovac Zoltán, akinek éppen kapóra jött, hogy a legnépszerűbb magyar klubcsapatot, a Ferencvárost fogadták legényei, hiszen mikor ne játsszanak mindent beleadva (természetesen a Nyíregyháza hiányában), ha nem a zöld-fehérek ellen, ráadásul odahaza? A belga állampolgár Kovac egyébként nem „túrta szét” a Szentes Lázár által épített csapatot, erre nem túl bő keret nem is adott volna lehetőséget, a Siófok elleni kezdőből mindössze Francisco Gallardo és L’Imam Seydi került ki, átadva helyüket Gosztonyi Andrásnak és José Luquének.

A Ferencváros remekül kezdte a tavaszt, aztán a Honvéd megtörte Ricardo Monizék lendületét, miközben az évi másfél milliárd forintból gazdálkodó klub vezérigazgatója, Orosz Pál is megerősítette, hogy ebben a hónapban csúszik a labdarúgók fizetése. A holland mester szimpatikus módon elnézést kért a szurkolóktól a múlt heti vereség miatt, majd bejelentette, hogy az első döntőre készülnek a DVTK otthonában: az egyhetes, háromrészes finálé-sorozat következő két felvonása a Videoton elleni Ligakupa-döntő, majd bajnoki lesz.

A kellemes tavaszi időben megtelt a DVTK-stadion, és remek hangulatban kezdődött a bajnoki – még akkor is, ha néhány hazai ultracsoport továbbra is „sztrájkol”. A magyar és horvát felmenőkkel is dicsekvő Kovac a vártnál sokkal hamarabb megejtette első cseréjét, ugyanis Vladan Csukics belépője után Gosztonyi jobb bokája kifordult, sőt, alighanem el is tört. A vártnál jóval hamarabb megkapta a DVTK első gólját a Kovac-érában, mert a 7. percben Böde Dániel remek passza után Julian Jennernek csak a kapuba kellett pofoznia a labdát fél méterről – csak éppen az egész hazai védelem leállt, lest reklamálva. Nem sokra rá Böde is betalálhatott volna, de az ötösön az utolsó pillanatban szerelte Vadász Viktor. Megúszta a Diósgyőr, sőt pár perc múlva egyenlített is: Kovac jól „seydítette meg”, kit kell beküldenie Gosztonyi helyére, mert a Jova Levente éppen a csereember, L’Imam Seydi elé paskolta Tisza Tibor beadását, a támadó pedig közelről nem hibázott. Paprikás, jó iramú perceknek örvendhetett a gólt követően is a nézősereg: előbb Böde fejelt a kapu mellé Somália beadása után (Kádár Tamás érthetetlen módon felejtkezett el róla), majd Rudolf Gergely próbálkozott lábbal, de ő is pontatlan volt. Kovac megkapta első játékvezetői figyelmeztetését is időközben a kispadja előtti kis mozgástér elhagyásáért, ezt követően már a kijelölt territóriumon belül tárta szét kezeit megadóan, amikor Rudolf ziccert rontott, majd Luque szabadrúgása éppen csak elkerülte a jobb alsót. Szintén sérülés miatt cserélt Moniz, bő fél óra után Csukics lesántikált, Stanley Aborah váltotta. A kényszerű csere a Fradinál is gólt szült tíz percen belül: amikor a hazai védők először elfeledkeztek egy szöglet után Gyömbér Gáborról, még a bal alsó mellé szállt a fejes, a 43. percben azonban lábbal már nem hibázott a fővárosi védő.

A fordulást követően a vendégeké volt az első helyzet: Leonardo átviharzott az ezúttal is inkább statikus, mint stabil DVTK-védelmen, de lövését védte Ribánszki László, akárcsak nem sokkal később Jenner tekerését. Jegyezzük is meg gyorsan, hogy a mérkőzés során rendre „viharban volt” a piros mezes védősor, egymást követték a figyelmetlenségek, a rossz helyezkedések, a lemaradások és az el nem indulások, de még az alapszintű kommunikáció is sokszor hibádzott. Egyre gyengébben játszott a Kovac-csapat, a hazai közönség előbb halkan, majd egyre ingerültebben tüntetett kedvencei ellen – Kádár nekibuzdulásában veszélyesen kapura lőtt, majd az általa vezetett védelem élénk közreműködésével Leonardo gyorsan egymás után kétszer is helyzetbe került, de mindkettőt elpuskázta; majd Bödétől hárman sem tudták elvenni a labdát, szerencséjükre az ék hosszan szöktette magát az ötös előtt. A sors iróniájaként a második ferencvárosi védelmi megingást is góllal büntették a diósgyőriek, és ezt is olyan passzív lesállás előzte meg, mint az első fővárosi gólt: Tisza remek passzát ezúttal Seydi értékesítette fél lépésről a jobb alsó előtt. A hajrá is feszült hangulatot, erősen közepes iramú futballt és rengeteg hibás átadást hozott, akárcsak maga a mérkőzés, de ezúttal néhány műesés is tarkította a játékmenetet. Mindkét csapat bátran rohamozott a győztes gólért, de egyik sem járt sikerrel (Leonardo harmadik helyzetéből sem talált kaput) – tovább tart tehát a DVTK hazai nyeretlensége a Ferencváros ellen, a diósgyőriek ugyanis 32 éve nem tudják legyőzni az élvonalban a zöld-fehéreket.

Egyik oldalon sem örülhetnek azonban tiszta szívből az egyetlen pontnak.

További képek itt, itt és itt …

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

„Voltak erősebb és gyengébb periódusaink a mérkőzésen, de az mindenképp látszott, hogy a Ferencváros előrébb tart, mint mi, gondolok itt a labda nélküli és a labdás mozgásokra. A félidőben nagyon mérges voltam, mert a szurkolók nem ezt érdemelték, de a második játékrészben már jobb volt a csapat teljesítménye. Sajnálom Gosztonyi Andrást, és rajta kívül is vannak sérültjeink, de dolgozunk tovább. A kispadon is gyorsan kell döntenünk, nem mindig volt meg az összhang, de ezt a profi gondolkodást oda is be kell vinnünk” – nyilatkozta a DVTK újdonsült vezetőedzője, Kovac Zoltán a Magyar Televíziónak.

„Természetesen léptünk előre az előző mérkőzéshez képest, nagyszerű hangulat volt, és jó mérkőzés, de sajnos több gólt kellett volna rúgnunk. Tiszteljük az ellenfelünket, de ezt a mérkőzést meg kellett volna nyernünk, a diósgyőrieknek két helyzetük volt, abból gólokat szereztek. Buta hibáinkból lett ez az eredmény, most már a riválisaink kezében van az előny, ezt nem szeretjük, de dolgozunk tovább” – értékelte a mérkőzést a Ferencváros vezetőedzője, Ricardo Moniz.