2014.IX.14. Ferencváros – PAFC: 2-1

Közzétéve: 2014. szeptember 14. vasárnap | Szerző: K@rcsi

Zsinórban nyolcadszor is nyert odahaza a Ferencváros

Böde és Lauth is eredményes volt, későn ébredt az egyre nagyobb bajban lévő Puskás Akadémia.

A labdarúgó NB I hetedik fordulójának záró mérkőzésén a Ferencváros Benjamin Lauth és Böde Dániel találatával biztosan vezetett a Puskás Akadémia ellen, de miután a hajrában Sallai Roland szépített, izgulniuk kellett a győzelemért a zöld-fehéreknek. A 2–1-es győzelmet arató Ferencváros az 1998–99-es bajnoki szezon óta először nyert sorozatban nyolcszor hazai pályán.

Mérkőzés előtti nyilatkozatok:

Thomas Doll: – A válogatott szünet jó alkalmat adott arra, hogy kissé összekapjuk a csapatot mind mentálisan, mind fizikailag. A srácok nagyon keményen dolgoztak az elmúlt két hétben, remélem, hogy ennek meg lesz a látszata vasárnap is. Ismerjük a Puskás Akadémia erősségeit, kielemeztük őket, és azt hiszem, készen állunk a feladatra. Nem lehet más a célunk,mint a győzelem, hiszen meg akarjuk tartani a tabellán elfoglalt pozíciónkat, sőt, előrébb is szeretnénk lépni. Ahhoz, hogy ezt elérjük, nagyfokú koncentrációra, és elszántságra van szükség a csapattól.

Benczés Miklós: – Jó Fradira számítok, annak ellenére, hogy az eddigiek alapján kétarcú csapat benyomását kelti. Persze, jelentősen átalakult a keretük, ezen a héten is egy komoly játékost igazoltak. De azt gondolom, hogy nekünk inkább saját magunkkal kell foglalkoznunk, rendezni a sorainkat. Nem lesz egyszerű meccs, s nem könnyíti meg a dolgunkat, hogy a kezdőnkből Kelic eltiltott. Lencse még a Vidi ellen megsérült, Spandler is maródi, viszont Czvitkovics már rendelkezésre áll. Bizakodóak vagyunk, hiszen tavaly is két nagyon jó meccset játszottunk velük, jól fociztunk, hasonlóan jóra számítok most is. A hétközi Magyar Kupa siker erősített minket, elég, ha csak Tischler öt találatára, és Szakály három gólpasszára gondolok.

A mérkőzés:

Ferencváros – PAFC: 2-1 (2-0)
Groupama Aréna, 7.082 néző, vezette: Szabó Zsolt (Kelemen, Georgiou)

Ferencváros: Dibusz – Dilaver, Pavlovic, Mateos, Bönig – Gyömbér – Somalia (Ugrai 78.), Kukuruzovic, Busai (Nalepa 46.) – Lauth (Cukic 89.), Böde
kispad: Jova, Batik, Nagy Do., Csilus Á.
vezetőedző: Thomas Doll

PAFC: Danilovic – Szélesi, Vaszicsku, Tamás M., Gohér (Fabio 30.) – Tóth II. B. – Polonkai (Papp M. 78.), Czvitkovics (Sallai 70.), Lencse, Szakály D. – Tischler
kispad: Hajduch, Lorentz, Tar, Tóth L.
vezetőedző: Benczés Miklós

Gól: Lauth (23.), Böde (24.) illetve Sallai (79.)
Sárga lap: Cukic (83. – bemelegítő játékosként) illetve Vaszicsku (2.), Lencse (28.), Fabio (53.)

Ugyan még csak fél ház sem volt az új Üllői úti stadionban, de a megjelentek remek hangulatot teremtettek a kezdés előtt, még a jó 22 fős vendégtábor is lelkesen lobogtatta svéd (kék-sárga) zászlóit. A két csapat az első 20 percben nem nőtt fel a lelátói tevékenységhez, bár nem is a többnyire 4–1–4–1-es hadrendben, igencsak megilletődött arccal bekkelő felcsútiaktól vártuk a kezdeményezést, hanem a Benjamin Lauth, Böde Dániel kettőssel támadó zöld-fehérektől. Két lendületes támadással azonban megtörte a PAFC-ot a Fradi: előbb Benjamin Lauth (1–0), majd Böde Dániel (2–0) értékesített az ötösről higgadtan egy-egy ziccert, és mindkétszer szélről érkezett a labda, teketória és variálások nélkül. Böde nem sokra rá végképp eldönthette volna a három pont sorsát, de kihagyta újabb lehetőségét, és nem adta fel a Puskás Akadémia, ezt jelezte Lencse László két (elpuskázott) ziccere.

A második félidő úgy indult, ahogyan az első: tapogatódzó jellegű – magyarán unalmas – játékkal; aztán Lauth, Böde, majd Lencse került (utóbbi kisebb) helyzetbe, de ezúttal mindannyian hibáztak. A mérkőzés képe egyáltalán nem azt mutatta ekkoriban, hogy képes lenne felállni a padlóról a Puskás Akadémia, amely még a szépítéstől is messze állt, és valljuk meg őszintén, a Czvitkovics Péter, Tischler Patrik, Lencse triótól vártunk volna legalább pár Vecsés-szintű akciót… Belealudt viszont a mérkőzésbe a Fradi, és a hajrá előtt a Lencse, Sallai Roland duó egy olyan találattal szépített, amelyre a nagy futballínyencek is elismerősen csettinthettek (2–1)! Alapszabály a labdarúgásban, hogy még a klasszis csapatok sem tudnak felpörögni azonnal, és a Fradi sem volt képes sebességet váltani. Hiába fújoltak egyre idegesebben a szurkolók, Thomas Doll hiába járt még az NDK-s óvodában tanult táncokat tehetetlenségében a kispad előtt, átvette az irányítást a PAFC. A zöld-fehérek helyzetét jól jelzi a 88. percben végrehajtott Vladan Csukics, Lauth csere, de csak kihúzták újabb kapott gól nélkül.

Nyolcadszor is győzött sorozatban otthonában a Fradi – ilyenre 1998–1999 óta nem volt példa –, a felcsútiak legutóbbi tizenöt bajnokijukból csupán egyen diadalmaskodtak.

A szolgálati autók kulcsai után mástól is elbúcsúzhatnak a felcsúti játékosok a közeljövőben, ha ez így megy tovább…

További képek: fradi.hu, Farkas Zsolt, Sas Gábor, Lendvai Róbert

Mérkőzés utáni nyilatkozatok:

„Gratulálunk a Ferencvárosnak – értékelt Benczés Miklós, a Puskás Akadémia vezetőedzője. – Nagyon jó mérkőzést láttam, ahol mi is jól futballoztunk, ám sajnos a három a pontot itt hagytuk. Fontos, hogy az előre vezető út már megvan, hiszen a csapat teljesítménye nem okozott csalódást. Külön öröm, hogy a 17 éves Sallai Roland betalált, de voltak olyan periódusai a találkozónak, amikor mi irányítottunk. Megérdemelten nyert a Fradi, mert a gólokon kívül is voltak lehetőségei.”

„Elég korán két nagyon szép gólt lőttünk, de voltak taktikai hibáink, a támadóink túl elöl játszottak, a középpályások nem tudták megjátszani őket – nyilatkozta Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője. – Ezért a védelmünk visszahúzódott egészen a tizenhatos vonaláig. A második félidőben a középpályán jobbak voltunk, de meg kellene tanulnunk eldönteni a mérkőzést, ma egy harmadik góllal kellett volna. Tetszett a két gól, de szomorú vagyok amiatt, hogy kaptunk egyet. Nehogy félreértse bárki, boldog vagyok, hogy nyertünk, de még egyszer mondom, meg kell tanulnunk eldönteni a mérkőzést. Elfogadható játékot nyújtottunk, egy-két szakasztól eltekintve, de a világ minden táján előfordul ilyen a csapatokkal.”

„Örülök neki, hogy Somália visszatért, jól is játszott, Gera Zoltán ugyanakkor hiányzott – folytatta Doll. – Régóta a futball világában vagyok, ahhoz szoktam, hogy a nemzetközi meccsek előtt kapcsolatot teremtek a szövetségi kapitánnyal. Az nem fordulhat elő, hogy hónapokon keresztül semmit sem beszélünk arról, hogy a behívott játékos milyen állapotban van. Ezt nem tudom elfogadni, valaki belenyúl a klubba, kiveszi a játékost a csapatból. Odaadhattuk volna a jegyzeteket, hogy milyen állapotban van, nem értem, ez miért nem történt meg? Tulajdonképpen elvették a csapatból, ilyen sehol sincs a világon.”

„Lesz egy egész hetünk a derbiig, meg kell nézni, milyen állapotban van Zoli. Természetesen nem arról van szó, hogy nem engedtem volna el a válogatott keretbe, tudom, hogy számára dicsőség képviselni a hazáját. Ettől függetlenül fel lehetett volna keresni engem, vele máshogy kellett volna bánni, mint egy 22 éves játékossal. Nem feltételezem, hogy nem bántak vele megfelelő módon, de nem tudom feldolgozni a tényt, hogy nem kommunikáltak velünk róla.”