2023.VIII.10. EKL-selejtező: Hamrun Spartans – Ferencváros: 1-6

A Ferencváros hat gólt szerzett Máltán, a továbbjutás küszöbén áll

Varga Barnabás mesterhármast szerzett, a Hamrun erejéből egy szépítő gólra futotta csak az Ekl-selejtezőn.

A Ferencváros nagy különbségű, ötgólos győzelmet aratott Máltán a Hamrun Spartans ellen, és ezzel minden bizonnyal eldöntötte a továbbjutás kérdését az Európa-konferencialiga selejtezőjének 3. fordulójában. A visszavágó egy hét múlva, az Üllői úton.

Nyilatkozatok:

A Ferencvárost irányító Máté Csaba szerint fel kell készülniük a máltai Hamrun Spartanstól várható kemény harcmodorra a csütörtöki Európa-konferencialiga-selejtező előtt.

– Legutóbb négy éve járt itt a csapattal, amikor Szerhij Rebrov volt a vezetőedző. Emlékszik a Valletta elleni meccsre, vagy összemosódnak az események?
– Emlékszem a mérkőzésre – válaszolta az FTC-t irányító Máté Csaba a csütörtöki meccset megelőző hivatalos sajtótájékoztatón. – Az első összecsapáson a Groupama Arénában három egyre győztünk, előnyt szereztünk otthon, a visszavágón azt kaptuk a hazaiaktól, amit vártunk. Mentek, harcoltak. De ez minden egyes alkalommal így volt Máltán, amikor korábban itt jártam a Ferencvárossal, és a magyar válogatottal sem játszottunk itt soha könnyű mérkőzést.

– A Hamrun Spartans négy európai kupameccsén tíz sárga lapot és egy piros lapot gyűjtött össze. Felkészültek erre a fajta keménységre?
– Keményen oda kell tenni magunkat a párharcokba! Nem gondolom, hogy a máltai csapatból bárki sérülést akarna okozni a mieinknek. Fel kell venni a kesztyűt, sok párharc lesz, bele kell álljunk a küzdelembe.

– Sok idő nem volt ráhangolódni a Hamrun Spartans együttesére, hiszen vasárnap még Fehérváron játszottak. Mire hívta fel játékosai figyelmét?
– Akik Fehérváron sokat játszottak, mindenképpen regenerálódniuk kellett. A többiek más jellegű munkát végeztek, jóformán egy-másfél nap alatt kellett a játékosokat tájékoztatni, videóanyagot mutatni, és begyakorolni a dolgokat az edzésen. Nehéz ritmus ez, de azért ezt az elmúlt időszakban szerencsére megszokhattuk. Fontos, hogy ezt jól menedzseljük, és mindig friss játékosok legyenek a pályán.

– A védelem jobb oldalán Botka Endre és Henry Wingo sérülése miatt némileg szorult helyzetbe kerültek. Cebrail Makreckis csapatba állítása óta jól megoldotta ezt a posztot, nemde?
– Korábbi csapatainál játszott már ezen a poszton. Úgy gondoltuk, abba a helyzetbe, amibe kerültünk, ő lehet a legjobb megoldás. Szerintem jól teszi a dolgát, helytállt, minden mérkőzésen végig a pályán volt. Bízunk benne, hogy bírja erővel, de természetesen várjuk vissza a többi játékosunkat is a sérüléséből.

A mérkőzés:

Európa Konferencialiga, 3. selejtező kör, 1. mérkőzés:

Hamrun Spartans — Ferencváros: 1-6 (0-1)
Ta’ Qali, 19:30. 2.400 néző.
Vezette: Eldorjan Hamiti (asszisztensek: Avdo, Zaimi; tartalékjv.: Koci – albánok)

Hamrun Spartans: Marchetti — S. Borg, Emerson, Bjelicic — Mbong (Corbolan, 72.), Elionay (N. Krstic, 72.), Prsa, Nenov (Eder, 59.), Camenzuli — Jonny (Montebello, 59.), S. Paintsil
kispad: Debono, Tom, Xerri, J. Zerafa, Bilic, Attard
vezetőedző: Luciano Zauri

Ferencváros: Dibusz — Makreckis (Wingo, 57.), Cissé (Knoester, 66.), S. Mmaee, Ramírez (Pászka, 78.) — Sigér, Abu Fani (Nguen, 66.) — Traoré, Ben Romdhane (Owusu, 57.), Zachariassen — Varga B.
kispad: Varga Á., Őri, Gojak, Abena, Baráth P., Marquinhos, Katona B.
vezetőedző: Máté Csaba

Gól: Montebello (89.) illetve Abu Fani (3.), Zachariassen (51.), Varga B. (53., 56., 65.), Owusu (90.)
Sárga lap: Prsa (32.), Nenov (37.), S. Borg (66.), Montebello (70.) illetve Makreckis (45.)

Kakaskukorékolásra kaptuk fel a fejünket… De nem ám hajnali ötkor, napfelkeltekor, vagy reggeli közben. Ebédidőben, majd délután háromkor, és ki tudja még hányszor a nap folyamán… Az utolsó négyzetméterig beépített Vallettában talpalatnyi zöld terület nincs, és mégis… Időközönként több irányból kakaskukorékolás hallatszott. A rejtélyt nem sikerült megoldanunk, pedig kerestük, végül arra jutottunk, elképzelhető, hogy a helyiek az emeletes házak erkélyein nevelgetnek baromfikat.

Valletta – sőt, az egész sziget – zsúfoltsága a helyieket is zavarja. Tíz évvel ezelőtt a lakosság lélekszámát hatezerre becsülték, ma ez az agglomerációval együtt 480 ezer (!) fősre duzzadt. A világ számos pontjáról özönlenek ide az emberek a nyugalmat keresve, csakhogy a tömeges betelepülés mára kiverte a biztosítékot a helyieknél: autójukkal órákba telik a sziget egyik végéből eljutni a másikba, és a helyiek szerint a kormány az építkezések felett teljesen elveszítette a kontrollt…

De hogy a futballra kanyarodjunk: a Ta’Qali-stadionban abban lehetett bízni, hogy a magyar bajnok Ferencváros is jól építkezik, s nemhogy nem veszíti el a kontrollt a mérkőzésen, hanem kézben tartja az irányítást. Arra azért fel kellett készülni, hogy a máltai együttes játéka kifejezetten kemény lesz – a játékosok rúgnak, csípnek-harapnak –, és már a meccs előtt kiderült, miért is annyira testhez álló ez a stílus nekik, a pálya széléről spártai harcosnak öltözött drukker tüzelte a szurkolókat. A hangfalakból bömbölő Spartan-induló szövegét azonban nem sok hazai játékos értette, a két máltai futballistán kívül három brazil, olasz, szerb, horvát, bolgár, nigériai és ghánai légiós is volt a kezdőcsapatban.

Máté Csaba néhány helyen ezúttal is „belenyúlt” a kezdőcsapatba, a jól bevált védelmen nem változtatott, a középpályára ellenben bekerült Mohamed Ben Romdhane és Mohammad Abu Fani is, előbbi támadó, utóbbi védekező szerepkörben – de szó sem mindenáron való védekezésről!

Mohammad Abu Fani két perc és tíz másodperc elteltével pompás gólt lőtt, a léc alá küldte a labdát úgy, hogy a trombitáló, doboló máltai szurkolók egy csapásra elhallgattak. A város irányából ekkor csupán a távoli tűzijáték durranásai hallatszottak – aligha a jól kezdő Ferencvárosnak szóltak. A hazai szurkolók összezuhantak, a Hamrun játékosai azonban ellencsapást indítottak, sőt a máltai támadók rövid idő leforgása alatt kétszer is alaposan megtornásztatták Dibusz Dénest, ám utána szerencsére helyreállt a rend. A Fradi nyugodtan, higgadtan járatta a labdát, az indításokkal pedig a tükörszélsőt játszó Kristoffer Zachariassen és Adama Traoré, valamint a középen a labdát elkérő Mohamed Ben Romdhane lódult meg legtöbbször. Utóbbi kettő könnyedén növelhette volna a Ferencváros előnyét, a jobbról érkező labdát követően nagy helyzetbe kerültek, csakhogy az olasz Federico Marchetti kapus mind a kétszer védett.

A Hamrun az idő előrehaladtával egyre inkább bekeményített, több ferencvárosi is fejsérülés miatt maradt a földön, a hazaiak pedig néhány sárga lapot begyűjtöttek. A ferencvárosi futballisták azonban türelmesek maradtak: precízen tolódtak a játékosok egyik irányból a másikba, majd vissza, elzárva az utat a kapu irányába. A labdavesztések után Sigér Dávid és Mohammad Abu Fani is pillanatok alatt visszazárt a védelem elé, rendre megtörve a középen lendületből előretörő hazai középpályásokat. Fontos volt, hogy a szünet előtt ne kapjon gólt a magyar csapat – és nem is kapott, mert rutinosan, okosan járatta a labdát, ha pedig terület nyílt, nyomban bejátszotta a széleken megnyíló réseket, és próbált helyzetet kialakítani.

A Ferencváros a második félidőt is parádésan kezdte: a meccs elején kevesebb mint három perc kellett a gólhoz, a szünet után tizenegy perc alatt hármat is berámoltak a zöld-fehérek a Hamrun Spartans kapujába, eldöntve ezzel nemcsak a mérkőzést, hanem alighanem ezt a kupapárharcot is. Kristoffer Zachariassen ismét jókor volt jó helyen, az NB I gólkirálya, Varga Barnabás pedig egyre inkább elkapja a fonalat, előbb közelről, majd éles szögből lőtte a labdát a kapuba, s a csatár nem sokkal később a csapatot ragyogóan mozgató Abu Fanitól kapott újabb mesteri indítást. Varga Barnabás úgy lőtte be ezeket a helyzeteket, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, s kevésen múlott, hogy a négy is meglegyen, a máltaiakat a kapufa segítette ki.

A tetemes előny birtokában Máté Csaba vezetőedző nyugodtan cserélhetett. Henry Wingo személyében például olyan sérülésből visszatérő futballistát vetett be, aki március óta nem lépett pályára. A Ferencváros hat gólt szerezve győzte le a Hamrun Spartanst, s bár a hazaiak a hajrában a szépítő gólt összehozták, a zöld-fehérek alaposan elrontották az estéjüket.

A párharc visszavágóját csütörtökön 19 órától a Groupama Arénában játssza a két csapat, s ha nem történik csoda, a rájátszásban a vilniusi Zalgiris lehet az FTC ellenfele, a litván csapat ugyanis hazai pályán 3–1-re kikapott a svéd BK Häckentől, és így – ha búcsúzni kényszerül – az Európa-liga után a Konferencialigában folytathatja.

További képek: fradi.hu

Nyilatkozatok:

MÁTÉ CSABA: NEM HEGYEZNÉM KI PUSZTÁN VARGA BARNABÁSRA A MÉRKŐZÉST

– Ez a párharc, úgy tűnik, eldőlt. Hányadik gólnál nyugodott meg?
– A harmadik gólnál éreztem, hogy a hazaiak feladták a harcot – válaszolta a sajtótájékoztatón az FTC vezetőedzője. – Ilyen a futball lélektana. A csapatunk viszont nem állt le, a játékosok keresték a további lehetőségeket, így lett nagy különbségű a győzelem – a hat-egyes végeredmény valóban sok jóval kecsegtet a továbbjutást illetően.

– Az első számú csatár, Varga Barnabás mesterhármasa mit árul el a vezetőedző számára a jövőt illetően?
– Nem hegyezném ki pusztán Varga Barnabásra ezt a mérkőzést. Összesen öt nyári új igazolásunk lépett pályára, és tény, ezúttal a csatárunk szerezte a gólok felét, de fontos, hogy azt láttam az összes támadó játékosunkon, éhesek arra, hogy eredményesek legyenek, s szeretnének a kapuba találni. Varga Barnabásnak remekül kijött a lépés, máskor viszont valamelyik másik játékosunknak lesz jó napja.

– A korai gól mekkora lökést adott a csapatnak?
– Fontos volt az első gól, meghatározta a mérkőzés kimenetelét. Az első félidőben is sok jó támadásunk volt, a védekezésünkben volt egy-két alkalommal hiba, akadtak lehetőségei az ellenfélnek. Sok energiát kellett beletenniük, hogy labdát szerezzenek, ezért is lehetett könnyebb a második félidő.

A SPARTANS EDZŐJE SZERINT ELKESERÍTŐ AZ EREDMÉNY

– Mi történt a csapatával a második félidőben?
– Hibát hibára halmoztunk… – mondta Luciano Zauri, a Hamrun Spartans vezetőedzője. – Az egész találkozót rosszul kezeltük, hiszen az ellenfél gyorsan vezetéshez jutott, s bár utána megnyugodtunk, úgy éreztem, egyenlíthetünk, nem így lett.

– Ennyivel jobb csapat a Ferencváros?
– Most erre mit mondjak?! Hatot rúgtak nekünk, mi pedig a végén csak szépíteni tudtunk. Elkeserítő az eredmény, hiszen eddig éppen a védekezésünk, a hátsó stabilitásunk volt az erősségünk. A selejtezőkben is kevés gólt kaptunk, most valami nem működött a védekezésünkben.

– Mi lehet a cél a visszavágón?
– A tisztes helytállás. Biztos vagyok benne, hogy a Ferencváros a nagy különbségű győzelme ellenére sem vesz félvállról bennünket, hiszen saját szurkolói előtt lép pályára. Nagyon úgy tűnik, a nemzetközi kupaszereplés nekünk Budapesten ér véget.

Ekl: Ezúttal jobb napom volt, próbálkozom, hogy ez minél többször így legyen! – Varga Barnabás

Egyre inkább elkapja a fonalat új csapatában, a Ferencvárosban az elmúlt évi gólkirály. Varga Barnabás az ír Shamrock Rovers és a Fehérvár kapujába is betalált, a Hamrun Spartans elleni 6–1-es idegenbeli Ekl-selejtezőn ezúttal mesterhármast ért el, nem sokon múlott, hogy a negyedik is meglegyen.

– Tudom nem szeret nyilatkozni, de ha el akarja kerülni ezeket a beszélgetéseket, nem kellene ennyi gólt lőni…
– Akkor inkább vállalom a nyilatkozatokat – mosolygott a máltai Hamrun Spartans elleni Európa-Konferencialiga 3. selejtezőkörének első mérkőzését követően a három gólt szerző Varga Barnabás, aki a nyáron Paksról szerződött az Üllői útra. – Tény, nem az erősségem a média kiszolgálása, de ha azon múlik, inkább a góllövést választom, és vállalom a nyilatkozatokat.

– Ezúttal háromszor is összejött. Hiányzik a negyedik? Nem sokon múlott, hiszen a kapufát találta telibe.
– Örülök így is, de mégis csak csatár vagyok, a gólszerzés éltet. Minél többször szeretnék a kapuba találni, úgyhogy nem csak kötelességből mondom, hiányzik a negyedik találat, jó lett volna mesternégyessel zárni, ám a kapufáról ezúttal nem befelé, hanem kifelé pattant a labda. Ebből a szempontból igenis van bennem némi hiányérzet. De természetesen a legfontosabb mindig az, hogy a csapat nyerjen, nem pedig az, hogy én lőjem a gólokat! Most nagy köszönet a társaknak, hogy engem találtak meg ennyiszer jó labdákkal.

– Ettől függetlenül is jó százalékban használta ki a helyzeteit, sőt, kívülről úgy tűnik, a ziccereket úgy lövi be, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ön is így éli meg ezeket a pályán?
– Igyekszik az ember, de szerintem ez inkább kívülről tűnik így. A kapu előtt sokszor centiken, millimétereken múlnak a dolgok, gól lesz a lövésből, fejesből, vagy elkerüli a kaput, esetleg odaér a kapus keze, ujjhegye, vagy sem. Ha a tizenhatoson belül nálam van a labda, minden idegszálammal a gólszerzésre fókuszálok, az összes izmom megfeszül. A kapu előtt nagyon észnél kell lenni. Ezúttal jobb napom volt, próbálkozom, hogy ez minél többször így legyen!

– Érezte, hogy jobb napja lehet a Hamrun Spartans otthonában? Egyáltalán mikor érzi ezt meg egy csatár?
– Általában a pályán derül ki. Az első néhány perc után érezni lehet, milyen napja lesz az embernek. Ezúttal sem ment rosszul a játék, mégsem mondanám, hogy most aztán biztos voltam benne, hogy ezen a mérkőzésen kis túlzással minden bejön majd, és sorra lövöm a gólokat. Ilyen szerintem nincsen… Legfeljebb annyit lehet tudni, hogy friss-e fejben, testben az ember, készen áll-e majd, ha eljön a nagy lehetőség.

– Feltűnő, hogy az összjátékban is egyre jobb, számtalan olyan támadás volt, amikor mesterien készítette le a labdát, remekül kényszerítőzött a társakkal, állandóan megjátszható volt. Mondhatjuk, hogy egyre jobban összeszokik új társaival?
– Igen, azt hiszem mondhatjuk. Minél többet együtt tréningezünk, minél több mérkőzés megy le, annál jobban ráérzünk egymásra. Hogyan szeret mozogni a másik, merre indul be általában, ki szereti lábra kapni a labdát, ki pedig maga elé, hogy lendületbe jöhessen. Ezek apróságoknak tűnnek, pedig nagyon nem azok. Én is egyre inkább tudom, mire számíthatok a társaktól, és ők is, hogy tőlem. Szóval igen, úgy érzem, kezdünk összeérni, és ez jó érzés.

– A máltai játékosok nem kímélték a csapatot, hol könyökkel okoztak fejsérülést, hol becsúszva voltak veszélyesek. Nagyon kemények voltak?
– Rúgtak, én is kaptam egyet kettőt, de ez igazából mindig benne van a játékban. Kétségtelen, a máltai játékosok nem mentek a szomszédba néhány komolyabb belépőért, de Máté Csaba vezetőedző és a szakmai stáb erre is felkészített bennünket. Tudtuk, a párharcokban kőkemények lesznek, és szorosan fognak bennünket. Szerencsére az eredmény nem lett szoros!

– Klasszikus mesterhármasával természetesen ön lett a mérkőzés legjobbja lapunknál. Elfogadható a kilences osztályzat?
– Kilencest kaptam?! Nem rossz. Naná, hogy elfogadható. Köszönöm!

– Na és a visszavágón mi lenne elfogadható? Lényeg a továbbjutás?
– Ezt azért így nem mondanám. Olyat sosem lehet kijelenteni, hogy biztosan, de ez a párharc valószínűleg eldőlt, idegenben győztünk hat egyre. De aki ettől azt hiszi, hogy félvállról vesszük a visszavágót, téved. Hazai pályán, a Groupama Arénában fogadjuk a máltai együttest, szó sem lehet róla, hogy saját szurkolóink előtt csak úgy kötelességből lehozzuk a második meccset. Igenis nyerni szeretnénk, igenis lendületben kell maradnunk. Legutóbbi négy mérkőzésünket Máté Csaba irányításával megnyertük, oda-vissza megvertük a Shamrock Roverst, a bajnoki nyitányon legyőztük öt háromra a fehérváriakat, ráadásul idegenben, ezúttal pedig hatot rúgtunk Máltán.

– A meccs előtt azt mondta, nincsenek kint a gödörből, teljesen nem dolgozták fel a feröeri Klaksvík elleni BL-búcsút. És most?
– Most sem mondanám. Sok időnek el kell telnie, míg feledtetjük azt a kudarcot. Nagy csalódás volt, hogy rögtön búcsúztunk a Bajnokok Ligájából, továbbra is tartom, hosszú heteknek kell eltelnie, hogy végképp visszanyerjük szurkolóink bizalmát. Éppen ezért kell komolyan vennünk a csütörtöki visszavágót is.

Ekl: a magyar óriás kiütötte a máltai bajnokot – lapszemle

A Malta Independent szerint nem várt, megalázó vereséget szenvedett a Hamrun, amely futball-leckét kapott a Ferencvárostól, és csak Marchetti kapus remeklésének köszönhette, hogy nem kapott még több gólt.

A Times of Malta azt írta, hogy a magyar óriás kiütötte a máltai bajnokot, és hiába próbált meg mindent a Spartans, a Ferencváros a hazaiak minden védelmi hibáját megbüntette.

A One.com.mt tényszerűen számolt be az eseményekről, a gólok leírásán kívül nem fűzött értékelést a máltai vagy a magyar csapat teljesítményéhez.

A maltafootball.com is azt emelte ki, hogy a vártnál nagyobb különbségű vereséget szenvedett a máltai csapat, és hogy a gólokon kívül még kétszer a kapufa is megmentette a Hamrun Spartanst. Ennek az újságnak a cikkében is feltűnt a „magyar óriás” elnevezés a Ferencvárosra.

A Replay internetes televízió idézte Luciano Zauri edző meccs utáni nyilatkozatát: „Ha így veszít a csapat, akkor kár minden szó. Azt viszont mindenképpen érdemes megdicsérni, ahogy a játékosaim az első félidőben futballoztak. Még egy tiszta tizenegyest sem kaptunk meg. Természetesen a Ferencváros sokkal jobb csapat, mint a Hamrun, de az első félidő után elég elkeserítő az eredmény. Sajnos szarvashibákat követtünk el, és az olyan csapat, mint a Ferencváros, azonnal bünteti az ilyeneket. Így lényegében kiestünk, bár nem adjuk meg magunkat, és Budapesten a tőlünk telhető legjobb teljesítményt fogjuk nyújtani. Az európai kupákban olyan erős csapatok ellen játszunk, amelyeknek nagy a tapasztalatuk, ismerik a győzelem módját, ezért ott a Hamrun Spartansnak minden meccs nehéz. A hazai bajnokságban viszont más a helyzet, itthon minket akar mindenki legyőzni, de mi vagyunk a bajnokok, így az a célunk, hogy mindent megnyerjünk.”

(A Nemzeti Sport, az nso.hu, az UEFA, a Ferencváros és a Hamrun Spartans hivatalos honlapja alapján)