Fradista anekdoták: dr. Sárosi György

Tartalékosan

Nagy kedvvel, fényesen ragyogva futballozott egy bajnokin Sárosi György, a Fradi védjegye, üdvöskéje. Fél tucat góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.
A vesztes fél bánatos szí­vű szurkolója panaszkodott.

— így könnyű. A Fradi a legjobb csapatával állt ki, mi pedig tartalékosan…
— Miért? Ki hiányzott maguknál?
— Sárosi Gyurka — hangzott a nem is alaptalan felelet.

Van itt ész

Doktor Gyurka egy válogatott összecsapáson a tőle megszokott biztonsággal értékesí­tette a tizenegyest. A sporttelepről távoztában odasomfordált hozzá egy pályamunkás.
— Doktor úr! A gólban nekem is volt egy pici részem. Ugyanis a kapuhoz egy lépéssel közelebb meszeltem ki a büntetőpontot.
— Nagy ég — csapta össze kezét Sárosi György. — Honnan tudta, hogy melyik kapu lesz az ellenfélé?
— Biztosra mentem — húzta ki magát a furfangos „csaló”. — Mindkét kapunál közelebb tettem le a pontot…

A temetőben

Olaszországban portyázott a Fradi. Genovában járva természetesen ellátogattak a csodálatosan szép temetőbe is. A töméntelen művészi sí­remlék láttán az ábrándos, melankolikus lelkületű Sárosi Gyurka felsóhajtott:

— Jó lehet itt halottnak lenni…

Doktor (Karinthy Ferenc)

Örvend az ember lelke, ha olvassa az újságban, hogy manapság egy-egy teljes ví­zilabdacsapat minden tagja csupa-csupa doktor, nekem külön kollegiális büszkeség. ’46-ban, amikor engem avattak, ez még fölöttébb ritkaságszámba ment, bár a medencében nem épp előny, a pontatlan átadás vagy rossz szerelés után társaim tüstént fejemhez vágták:

— Dokikám, mi ez? Most nem a tudományegyetemen vagyunk!

Az első nevezetesebb doktor a sportéletben, akire emlékszem, a Fradi feledhetetlen, ragyogó középcsatára, Sárosi György. Az Est külön tudósí­tásban számolt be a szenzációról, utolsó államvizsgájáról, az egyházjogból, ma is szemem előtt a háromhasábos cikk, amely szerint a teológia nagy tekintélyű professzora ezt a fogas kérdést tette föl mosolyogva a népszerű labdarúgónak:

— Jelölt úr jóképű fiatalember. Ha a győztes mérkőzés után gratulál egy bájos hajadon, önnek megtetszik, megszereti, és nőül óhajtja venni, mi a teendő?
— A polgári esküvő mellett természetesen az egyházi hatóságoknál is bejelentjük házasságkötési szándékunkat — hangzott a kánoni szempontból tökéletes válasz.
— És akkor azonnal oltárhoz vezetheti a kisasszonyt?
— Most épp nem, mert advent van.

Szójátékok

Sárosi hét dugója nagyon fellelkesí­tette a szurkolókat. (1937. szeptember 19., Hungária út, Magyarország—Csehszlovákia 8:3.)

— Szégyen, gyalázat! — kiabált egy néző. — Éppen erre az alkalomra nem indí­tott a MÁV különvonatokat.
— Milyen alkalomra? — kérdezte a szomszédja.
— Hát a “Sárosi-hétre”.

* * *

— Jó napja volt Sárosinak!
— Jó napja?! Jó hete…

* * *

Planicka, a csehszlovákok kapuvédője mondhatta volna:

—    Ez a „hét” is jól kezdődik…

Karli, a védőangyal

Csakis a gentleman-iskola virágzása idején történhetett ilyesmi. Az elithez tartozás sajátos betyárbecsületre kötelezte a klasszisokat, még az egymás ellen küzdőket is. Kételkednénk az epizód hitelességében, ha nem Sárosi György mesélte vol­na el.

„… Bécsben egy réges-régi osztrák—magyaron kapura törtem, közben egy újonc hátvéd hátulról faultolt. Elestem és fektemben láttam, hogy Karli Sesta, az osztrákok máskülönben kegyetlen hátvédje a tetteshez rohant. Úgy futtában lekent ifjú csapattársának egy hatalmas pofont és rárivallt:

—     Jegyezd meg, hogy a Doktorhoz egy ujjal sem érhetsz hozzá. Sárosi az én oltalmam alatt áll.”

-Részlet: Kő András -Török Péter A magyar futball anekdotakincse-