Sárosi III. Béla
Sárosi Béla
A “kisebbik” Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt. Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmet nyert csapat keretének is (ún. nem utazó, biztonsági tartalék volt). 1946-ban — az MLSZ hozzájárulásával — Olaszországba távozott.
Vb-ezüstérmes Fradi-legenda a Don-kanyarból
A bevezető – „nulladik” – rész után jöjjön az első a II. világháború és a magyar futball kapcsolatával foglalkozó sorozatunkban: az alábbiakban Sárosi I György labdarúgó, Sárosi II László vízilabdázó és Sárosi III Béla labdarúgó katonai szolgálatáról lesz szó. Mindhárman szolgáltak a II. világháborúban, de nem mindegyikük került ki a frontra, és nem is mindegyikük harcolt. Sárosi doktor – mindhármuk közül a legismertebb, legelismertebb – egészen a keleti hadszíntérig jutott, ám aligha harcolt a frontvonalban, állítja egyik szakértőnk. Keleti hadszíntér? Ez a Donnál csatázó 2. magyar hadsereg harcmezeje, mondja másik (történész) szakértőnk. Sárosi Gyurka a Don-kanyarban? Igen! – tudta meg a Nemzeti Sport Online. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Bajnoki beharangozó: Ritka vendég a döntetlen a Bozsik stadionban
A két csapat 194. (Kispesten az 50.) bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban.
Közel 100 éve, 1914. december 5-én találkozott egymással a két klub először. Az Auguszta serlegért vívott találkozót 7:0 arányban a zöld-fehérek nyerték. Az I. világháború alatt még további két alkalommal (az Amatőr Ligabajnokság és a Hadikupa ugyancsak bajnokságpótló mérkőzések keretében) mérkőzött meg a két egylet 1915-ben. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A Sárosi család emléktáblájának avatása
1912 és 1939 között Budán, a Budafoki út 10/b alatti házban élt a családjával Stefancsics Bálint szabómester. Feleségével három igen eleven fiúgyermeket neveltek, Györgyöt, Lászlót és Bélát. A három fiú – már Sárosira magyarosított néven – lett a magyar sport, a Ferencvárosi Torna Club büszkesége. Dr. Sárosi György és Sárosi III Béla labdarúgóként, Sárosi László pedig vízilabdázóként emelkedett válogatott szintre. A Sárosi (Stefancsics) család emlékét a ház falán a mai napig nem őrizte semmilyen jel.
Újbuda Önkormányzata, a Ferencvárosi Torna Club és az FTC Baráti Kör támogatásával, dr. Sárosi György születésének 102. évfordulóján, emléktábla avatására került sor a Budafoki út 10/b ház bejáratánál. Az Önkormányzat részéről dr. Hoffmann Tamás polgármester emlékezett meg a Sárosi családról. Orosz Pál, az FTC labdarúgó Zrt. vezérigazgatója méltatta a Sárosi fiúk sporteredményeit, s hangsúlyozta, hogy nagy szükség van az emlékek ápolására. Rudas Ferenc, az FTC Baráti Kör elnöke, a legidősebb élő válogatott labdarúgó büszkén emlékezett vissza arra, hogy ő még együtt játszhatott Sárosi Gyurkával és Bélával a Fradiban, sőt Bélával a válogatottban is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Sárosi (Stefancsics) család emléktáblájának ünnepélyes avatása
Pethő Zoltán – Sárosi Béla: Egy barátság képesalbuma
A mai korosztály számára már nem sokat jelentenek a kézzel írt képeslapok. Az internet világában, amikor már a posta helyett a virtuális szállítócég kézbesíti az üdvözleteket, nem a tintától színesednek el az ujjaink, hanem a billentyűzet nyomkodásától fájdulnak meg az ujjperceink. A képeslapok világában az albumok jelentették a „végállomást”, a jelenünket a különböző adattárolók és közösségi oldalak uralják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jelen technikai vívmányai nem képesek visszaadni az emberi érzelmek apró rezdüléseit. Valami azért mégis megváltozott. Egy képeslap elküldése nem egy gombnyomásból állt. Ahhoz először le kellett sétálni a közeli újságosbódéhoz, de előtte el kellett dönteni, hogy kinek és milyen alkalomból küldjük, mert ehhez kellett kiválasztani a képeslapot. Utána tollat kellett ragadni, és saját kézírásunkkal, saját gondolatainkat kellett a papírra vetni. Nem volt előre gyártott „template” (sablon) és nem a számítógép által felkínált betűket használtuk, hanem saját kezünk vezetett a gondolatok szárnyán. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
73 éve léptek pályára Sárosiék a világbajnoki döntőben
1938. június 19-én Magyarország és Olaszország csapatai mérkőztek meg a világbajnoki címért.
A magyar csapat világbajnoki keretében 8 ferencvárosi játékos is szerepelt: Háda, Korányi, Lázár, Polgár, Sárosi III., Toldi, Bíró és Sárosi I. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Győzelem 65 év után?
“A Ferencváros első támadását Sárosi dr. éles fejessel küldi a kapu mellé, de a 4-ik percben már megvan a Ferencváros első gólja. Pósa futtatja Gyetvait, az nagy előnnyel kanyarodik a kapu felé, aztán futtában remek lövést küld a bal felső sarokba, amely után Horváth hiába nyúl. A labda hálót ér. 1:0-ra vezet a Ferencváros.” – írta a 1939. február 19-én lejátszott mérkőzésről a korabeli sportsajtó.
A két csapat 20. első osztályú bajnoki mérkőzése következik. Ez történt a múltban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: dr. Sárosi György
Tartalékosan
Nagy kedvvel, fényesen ragyogva futballozott egy bajnokin Sárosi György, a Fradi védjegye, üdvöskéje. Fél tucat góllal terhelte meg az ellenfél hálóját.
A vesztes fél bánatos szívű szurkolója panaszkodott.
— így könnyű. A Fradi a legjobb csapatával állt ki, mi pedig tartalékosan…
— Miért? Ki hiányzott maguknál? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Fradista anekdoták: Sárosi III. Béla
Pozzo pánikban
Hogy Doktor Gyurka, egészen pontosan Sárosi György milyen kaliberű labdarúgó lehetett, azt minden ékes szavú méltatásnál jobban bizonyítja Vittorio Pozzo őszinte kétségbeesésben fogant megjegyzése.
Genovában vendégszerepelt nemzeti tizenegyünk 1940 decemberében. Sárosi I György dr. már Európa-szerte ismert nemzetközi klasszis volt, Béla öccse viszont akkor lett válogatott. Pozzo, a kétszeres világbajnok olasz válogatott atyamestere természetesen már az első edzésen alaposan szemrevételezte csapatunkat. Éppen a játékosnévsort vizsgálgatta, amikor Sárosi III-hoz érkezve az ősz mágus felhördült: Egy kattintás ide a folytatáshoz....