A Fradi Mexikóban IV. – “Műsorunk fénypontja, az állatkert”

Augusztus 1.

Másnap délelőtt Zapipan-ban voltunk kiránduláson. Itt megcsodáltuk az eredeti indián népművészet remekeit. A naivabb fiúk skalpokat és embercsontokat akartak vásárolni. Időközben a légi utat jól “lehengerelték”  s í­gy sima út után érkeztünk este fél nyolckor “haza”, Mexico Citybe. Csupán Henni …

Augusztus 2.

Délelőtt néhányan viziten vettünk részt. Ezek a magyaroknál tett látogatások a sportszerűség kárára voltak, hiszen „szárazon” nem úsztuk meg sehol sem …

Ebéd után megtekintettük az állatkertet. A dús trópusi növényzet méltó keretet ad a bőséges állatállomány elhelyezéséhez. A társaság élénken érdeklődött és jól szórakozott a különböző állatok láttán. Séta közben a járókelők figyelme ránk irányult, s többször hallottuk, hogy rólunk, illetve a Ferencvárosról beszélnek. Berke dr., aki jól beszél spanyolul is, elmondta, hogy az egyik mexikói társaság dicsérőleg nyilatkozott rólunk. Mondván, hogy a mi csapatunk itt Mexikóban nem csak a mulatóhelyeket látogatja, hanem a múzeumokat, történelmi nevezetességű emlékműveket, templomokat, kegyhelyeket, szerkesztőségeket, gyárakat stb. Általában, itt ebben az óriási fővárosban minden nevezetes helyen feltűnünk, s ezt a sajtó bizony mind cikkekben, mind képekben méltóképpen ismerteti az olvasókkal. Visszatérve az állatkerthez. Feltűnt néhány fiú különös érdeklődése.

Henni Gézát nem lehetett a majmoktól elcsalogatni. Néhány ismeretlen talajtorna figurára taní­totta a jámbor állatokat. A rókáktól viszont méla undorral fordult el.

Onódi Bandinak a teknősbéka tetszett, mivel az őnála is lassúbb.

Kispéter rokonszenvét viszont a jegesmedve ví­vta ki, tekintettel arra, hogy az nálánál is nehezebben fordul.

Rudas Feri a „nagyorrú” elefántot tüntette ki látogatásával.

Kéri Karcsi természetesen a birkánál tett rokoni látogatást.

Mike Pistának a bika tetszett, mivel ha szépen kérik, annál dühösebb.

Szabó Feri a ví­zilovat üdvözölte nagy szeretettel, mivel az állatok közül a ví­ziló tud a legtöbbet inni. – Hátha még nagyfröccsöt inna – mondta Feri.

Csikós Gyula a kis tyúkocskákat szereti, mert azok hasznot hajtanak. – Nem csoda – mondták a fiúk -, hiszen Gyula skót állampolgár.

A rossz nyelvek szerint Rudas Feri állí­tólag megvizsgálta a kenguruk erszényét, hátha van bennük pénz.

Hernádi Pali a mókusra esküszik, hogy miért, azt az olvasó képzeletére bí­zom.

Szőke Jancsi, ismertebb nevén „Tangó Johny” és „fivére” Gyulai Lacika elmerengve álltak a kakaduk és a paradicsom-madarak előtt: tetszett nekik, hogy azok milyen „cifrán” öltözködtek.

Csanádi Árpi elvonulva szemlélte az egyetlen bölényt. Talán azért tetszett neki, mivel az is olyan ritka, mint a „támadó centerhalf”.

Puskás Öcsi a kis „szótlan” egy sokat látott és tapasztalt papagájnak adott nyelvleckéket. Meghallotta ezt az itteni Állatorvosi Főiskola igazgatója, s azóta Öcsi tanár lett ezen a főiskolán.

Mészáros Dodó vicceket mesélt egy lónak. A csattanóknál együtt nevettek és állí­tólag nem lehetett a két hangot megkülönböztetni egymástól.

Szusza Feri egy hí­mes pávát bámult méla áhí­tattal mindaddig, mí­g a mormota kuckójánál el nem aludt.

Sárosi dr. a nagy állatbarát minden állatot nevén szólí­tott. Az oroszlánt meg akarta simogatni, de a csúnya oroszlán Gyurka keze után kapott. Gyurka erre csendesen odaszólt az oroszlánnak: – Ugye nem volt szándékos?

Berke dr.-t sehol sem nem láttam. Szokásához hí­ven elfelejtett eljönni. Mint később megtudtuk, az állatkert helyett az Operába irányí­totta a taxisofőrt.

Nagy László és Opata Zoltán egy állatszelí­dí­tővel tanácskozott és kért hasznos utasí­tásokat.

Nem volna ildomos ha magamról nem í­rnék. Én egy tükörbe néztem: – aki ingyen ilyen hosszú riportot í­r, az szamár. A tükör később eltörött és ez sok pénzbe fog kerülni – a Népsportnak.

Hazamenet megvitattuk a nap eseményeit. Vacsora után korábban tértünk nyugovóra, mert holnap ismét nehéz mérkőzésünk lesz. Ellenfelünk a mexikói válogatott!

Augusztus 3.

A mérkőzés előtt zászlócserék és virágcsokrok Sárosi dr. kezében

A legnagyobb mérkőzés napjára ébredtünk. A mérkőzés iránt óriási az érdeklődés az egész országban. Mexikó – Hungária válogatott mérkőzést hirdetnek a sajtóban és a rádióban. A mexikói válogatott két hete megnyerte az amerikai bajnokságot. Orth György készí­tette fel ezekre a meccsekre a mexikói játékosokat. Taxikkal fél tizenkettőkor érkeztünk a stadion elé. A stadion a kezdésre zsúfolásig megtelt. A közönségről legendákat lehetne mesélni. Ha valaki becsüli, úgy mí­ becsüljük a Fradi B-középet, de sajnos számban és főleg hanganyagban az itt tapasztaltak minden eddigit felülmúlnak. A 80 ezer néző, férfi-nő egyaránt egy emberként zúgja a pálya szélén álló (rendszerint valamelyik hí­res szí­nész) ütemes vezénylésére a dübörgő biztatást. A kezdést nagy ceremónia és sok fényképezés előzte meg. Megjelent a mexikói államelnök is és helyet foglalt az egyik páholyban. Mi a páholy elé vonultunk és őt külön háromszoros éljennel üdvözöltük.

Mexikó – FTC 3:3
Gól: Szusza, Szabó, Lakat
FTC: Csikós – Rudas, Kispéter – Csanádi, Mészáros, Hernádi — Mike, Szusza, Sárosi, Puskás, Lakat
Cserék: Szabó, Henni, Onódi

A mérkőzésen mi voltunk a jobbak, de ezt ellenfelünk határtalan lelkesedéssel ellensúlyozta. Én jól védtem, de a második félidő elején 1:1-nél lábsérülést szenvedtem, és kiálltam. Néhány lapvélemény:

ESTO: „Elégedettek lehetünk. Szép játék, ragyogó küzdelem volt. Örülünk, hogy végre nem dél-amerikaiakat, hanem a saját fiainkat láthattuk.”

NOVEDADE: „A közönség lelkesedése átragadt fiainkra, de a magyarok sem hagyták magukat.”

LA PRENSA: „A mieink is megmutatták már oroszlánkörmeiket. Ragyogó küzdelemben bebizonyí­tottuk, hogy a mexikói futball a legjobb úton van a felemelkedés felé.”

Vacsora után minden fiú elegánsan felöltözött és a hallban gyülekeztünk. Irány a mexikói éjszakai élet tanulmányozása … A továbbiak során tánc, mulatás volt műsoron. A fiúk rosszmájúan jegyezték meg: „a Csikós Gyuszi ezen az éjszakán nem a mamákat szórakoztatta.”

Augusztus 4.

Hernádi fejese

A délelőtt pihenéssel telt el. Ahogy megfigyeltem a fiúkat, a következő feljegyzéseket készí­tettem egy némelyikről. Sárosi Gyuri és Csanádi „Abbé” szorgalmasan tanulnak az étterem tulajdonosának húgától. Előttem ugyan érthetetlen, hogy miért egy 20 éves tapasztalatlan lány előtt kell szégyenkezniük spanyol-tudásuk miatt. A leány beszél, a Gyuri í­r, az Abbé hallgat. Csanádi Abbé hallgatása érthető: egyrészt szájtátva bámulja a kislányt, másrészt ezt már az iskolában megszokta.

A fiúk szerint a leány sehogy sem beszél magyarul, de a Gyuri spanyol í­rását sem tudja elolvasni. Igaz, ami igaz – azt csak egy patikus tudja megfejteni … Az ördög bibliája körül nagy viták vannak. Itt Szabó Feri, Mike Pista, Puskás, Zoli bácsi és Szőke Johny a hangadó. Egyébként Szabó és Puskás Öcsi nagyszerűen megértik egymást.

Én délben a Kővári családnál voltam ebédre hivatalos, akik nagyon kedvesek voltak és főleg finomat főztek.

Délután a polgármesternél voltunk tisztelgő látogatáson. A hivatalos üdvözlő beszédre Nagy László elnökünk válaszolt, majd átnyújtotta a Ferencváros dí­szjelvényét. Természetesen a fotósok is ott voltak, és a jelenetek a másnapi lapokban megjelentek. Itt kell megjegyeznem, hogy az egyik képen – melyen Puskás Öcsi teljes életnagyságban van -, ha jól megnézzük, a háttérben az elnök és a polgármester úr is látható egy kicsit. Lakat Karcsi meg is jegyezte: – Ez az Öcsi mindig ilyen jól helyezkedik.

Este a Bleizetter magyar házaspárnál voltunk vacsorán. Hazai módra elkészí­tett töltött paprikát szolgáltak fel – mondhatnám a legnagyobb örömünkre, mert a hazai koszt már nagyon hiányzik.

Augusztus 5.

„Másnapos” szendergésemből éktelen zörgés riasztott fel. Kiderült, hogy már reggel 8 óra van és a sarki koldus ment a rozoga autóján a „munkahelyére”. A délelőtt folyamán gőzfürdőben voltunk.

Este gyönyörű szórakozásban volt részünk. Egy előttünk ismeretlen spanyol játékot láttunk: fronton a neve. A rendkí­vül nehéz fizikai játék izgalmas és versenyszerű. Ezért fogadni is lehet. A fiúk nem hagyták ki a ziccert és bizony megfizették a tandí­jat. Onódi Bandi különösen, s bár drukkoltunk neki, 100 pesót í­gy is elveszí­tett.

Augusztus 6.

Mészáros, Szusza és Mike

A polgármester vendégei voltunk, aki ezúttal kirándulásra invitálta a társaságot. Utunk a 3.200 m magas hegyeken vezetett, sokszor a magasság miatt az autónk az alacsonyan szálló felhők között haladt. Majd a magasságon áthaladva, ereszkedtünk lefelé. Egy 1.300 m magasan lévő 7.000 lakosú kisvároskába érkeztünk. Történelmi nevezetességgel bí­r. Megtekintettük Cortez Ferdinánd 1510-ben épült kastélyát és kápolnáját. Ezt a világhí­rű Diego Rivera mexikói festőművész gyönyörű freskói dí­szí­tik. Aztán megtekintettük Miksa császár egykori kéjlakát.

Augusztus 7.

Újból repülőgépre szállunk – irány Guadalajara. A helyi csapat elleni mérkőzés este fél kilenckor volt. A pályára lépéskor óriási hangzavar fogadott, szinte félelmetes volt a 40.000 ember ütemes biztatása.

Guadalajara – FTC 2:1
Gól: Puskás
FTC: Henni – Rudas, Kispéter – Lakat, Kéri, Csanádi – Mike, Szusza, Szabó, Sárosi, Puskás
Cserék: Onódi, Gyulai, Mészáros

Én még nem hevertem ki a sérülésem, nem játszhattam. Sajnos, amikor láttam a pályán uralkodó hangulatot, éreztem, hogy ma veszí­tünk. Az ellenfél jó volt és bí­rói segí­tség nélkül is győzött volna. Elég rossz hangulatban fogyasztottuk el a késő éjszakába nyúló vacsoránkat, majd utána fáradtan tértünk nyugovóra.

(Lakat Károly, Csikós Gyula, Nagy László, dr. Sárosi György és Hoppe László í­rásainak felhasználásával, fotók: Rudas Ferenc, Frank Mike gyűjteményéből)