A Fradi naptára, december 17.

Évfordulók:

103 éve született Bosánszky Jenő
38 éve született Jovanovic, Aleksandar
99 éve született Pesti György
30 éve született Rju Szung Vu
129 éve született Schaller József
33 éve hunyt el Száger Mihály

Mérkőzéseink ezen a napon:

1911. FTC – Törekvés 2:1, Edzőmérkőzés
1916. III. ker. TVE – FTC 2-0, NB1
1927. Olimpiakosz – Ferencváros 2-4, nemzetközi barátságos
1931. Jugoszlavija – Ferencváros 3-1, nemzetközi barátságos
1932. Rabat válogatott – Ferencváros 1-11, nemzetközi barátságos
1933. Admira Wien – Ferencváros 1-1, nemzetközi barátságos
1939. Ferencváros – Újpest 0-1, NB1
1944. MÁVAG – Ferencváros 2-1, NB1
1950. ÉDOSZ – Textiles 1:3, NB1
1956. Vojvodina – Ferencváros 1:3, nemzetközi barátságos
1958. Ferencváros – SBTC 3:1, NB1
1961. River Plate – Ferencváros 2:0, nemzetközi barátságos
1977. Ferencváros – MTK-VM 2-0, NB1

Összes díjmérkőzés: 12 mérkőzés, 5 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség, 27-19 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1944. Ónodi II. Béla
1944. Tátrai Sándor

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1944. Berkessy Elemér
1950. Vadas Miklós

“Az FTC négy játékosa lévén Münchenben, a megegyezés értelmében a Törekvés is tartalékokkal spékelt csapattal állott ki. A mérkőzés igen szép volt. Az FTC két goalját Pataky lőtte, a Törekvését Kováts. Biró: Ujváry Ödön (BTC). A ferencvárosi csapatban ismét szerepelt Szeitler Károly, a kitűnő jobbszélső.” (1911 – Törekvés)

1927

“Csütörtökön a 22:0-ás rekord túraeredményt ért el a Ferencváros s tegnap szintúgy kétszámjegyű eredménnyel fejezte be a mérkőzést. Amí­g a csütörtöki II. osztályú csapatokból állí­tották össze a zöld-fehérek ellenfelét, addig tegnap I. osztályú játékosokból került ki Rabat válogatottja. Ezt érezni is az eredményen, hiszen a zöld-fehérek ezúttal éppen félannyi gólt lőttek, mint legutóbb. De azért ez is elég még! Végig borús időben, földes, teljesen sáros talajú pályán léptünk pályára 6000 néző előtt. Csapatunk nagyszerű játékával itt is egy-kettőre megnyeri a közönség tetszését s nem sokkal a kezdés után megindul a gólözön, ebből az első félidőben különösen Turay veszi ki a részét. Szünetben incidens támad a bí­ró és ellenfelünk között. Már a pályán is kifogásolták a rabatti játékosok a bí­ró í­télkezéseit s a megsértődött bí­ró nem hajlandó tovább vezetni a mérkőzést. Bí­rót cseréltünk, de megváltoztatjuk az összeállí­tásunkat is. Bukovai pihenőt kap a vasárnapi mérkőzésre, Sárosi hátrahúzódik, Takács II. is kiáll s szóhoz jut a két tartalék, Székely és Kovács. Székelynek ez az első játéka s eleinte kissé elfogódottan mozog. Annál jobb Kovács, aki egymásután lövi a góljait. Végeredményben Turay négy, Kovács három, Takács II., Táncos, Sárosi és Kohut egy-egy gólt szerzett.” (1932 – Rabat válogatott)

“Csapatunkat már a határon fogadták a Vojvodina vezetői. A vasárnapi lapok nagy cikkekben számoltak be a Ferencváros érkezéséről és igyekeztek minél jobban beharangozni a Vojvodina elleni mérkőzést. Az érdeklődés ennek megfelelően nagy volt. Több mint 15 ezer néző jelent meg a pályán. Hűvös, őszies időben indult a mérkőzés. Őszintén megvallom, nemigen reméltük, hogy legyőzzük a kitűnő noviszádi csapatot. Játékosaink többsége kiegyezett volna egy döntetlenben is. Hogy mégis sikerült a győzelem az elsősorban a csapat küzdőképességének tulajdoní­tható. A mérkőzés után valamennyien nagyon boldogok voltunk, hiszen a Ferencvárosnak újjáalakulása óta ez volt az első nemzetközi mérkőzése. Reméljük a folytatás is sikeres lesz és a csapat mai fiataljai ugyanolyan jól megállják majd a helyüket, mint hí­res elődeik. A Vojvodina többet támadott mint a Ferencváros, a mieink azonban gyorsabb csatárjátékot mutattak, több gólhelyzetet teremtettek, mint az ellenfél s helyzeteiket jobban használták ki.” (1956 – Vojvodina)

1956, A Kinizsi-korszak után, a Fradi Jugoszláviai túráján ők viselték először az “FTC” feliratos mezt. Állnak (balról): Szigeti, Mátrai, Buzánszky, Gulyás, Dalnoki. Elől: Kertész, Fenyvesi, Dékány, Varga, Ombódi, Orosz (fotó: File László)

“Nagyszerű idő kedvezett a hétköznapi mérkőzésnek. Sütött a nap, nemvolt hideg és köd sem zavarta a látást. A pálya talajának kí­mélése céljából az előmérkőzést az edzőpályán játszották le. Kissé laza, de viszonylag jó állapotban lévő pálya várta a játékosokat. A szurkolók már a játékvezetői sí­pszó elhangzása után nagy buzdí­tásba kezdtek: zúgott a Hajrá Fradi! kiáltás. Hosszú szünet után győzött a Ferencváros. A zöld-fehérek nagyon készültek erre a találkozóra, s erejük megfeszí­tésével küzdöttek. Az első perctől kezdve nagyon lelkesen, odaadóan harcoltak, időnként főleg szünet után az első félórában, jól is játszottak. Sokat mozogtak, főleg a csatárok, gyakran változtatták a helyüket, a labdát igyekeztek állí­tgatás nélkül gyorsan továbbí­tani és néha valóban kevés húzással közelí­tették meg a tarjániak kapuját. Meglepően sokat lőttek kapura, főleg Friedmanszky. A játékidő nagyobbik részében a Ferencváros nagy fölényben játszott, és a játék képe alapján ilyen arányban is feltétlenül megérdemelte a győzelmet.” (1958 – SBTC)

“Az első félidő egyenlő erők küzdelmét hozta, az MTK-VM játékának szervezettségével, játékosainak fegyelmezettségével egyensúlyozta a hazai pályán bátran támadó ellenfél technikai fölényét. A bajnokságban eddig látottak alapján sokan arra számí­tottak, hogy Nyilasi kiválása, az erőnléti fölény, a makacs küzdeni tudás szünet után az MTK-VM javára billenti majd a mérleg nyelvét. S hogy ez nem következett be, abban csak mellékszerepet játszott a kék-fehérek számára balszerencsés körülmények között született első gól. Az döntött, hogy a Ferencváros fiataljai sokkal többet mozogtak labda nélkül, szinte minden elpattanó labda a zöld-fehéreké volt, sokszor úgy tűnt, mintha többen lennének a pályán. A Ferencváros tehát megérdemelten nyert, ennyivel jobb volt!” (1977 – MTK-VM)

1911