A Fradi naptára, december 23.
Évfordulók:
75 éve született Máté János
134 éve született Medgyessy Jenő
5 éve hunyt el Poklepovic, Stanko
101 éve született Surányi László
59 éve született Váczi Dénes
Mérkőzéseink ezen a napon:
1900. FTC – Újpesti FC 2:1, Edzőmérkőzés
1927. Kairó válogatott – Ferencváros 2-4, nemzetközi barátságos
1945. Dorogi AC – Ferencváros 1-3, NB1 alapszakasz
1954. Bp. Kinizsi – Győri Vasas 2:1, NB1
1956. Radnicki – Ferencváros 6:2, nemzetközi barátságos
1959. Dinamo Zagreb – Ferencváros 4:0, nemzetközi barátságos
1971. Olimpiakosz – Ferencváros 2:0, nemzetközi barátságos
Összes díjmérkőzés: 6 mérkőzés, 3 győzelem, 3 vereség, 11-16 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
“Az 1900. évi budapesti mérkőzések befejezője volt e match, mely a F. T. C. soroksári-úti pályáján folyt le a közönség nagy érdeklődése mellett. A millennáris pálya közönségének számos törzsalakját láttuk ez alkalommal a Ferenczvárosiak pályáján. Ezt örömmel kell konstatálnunk, mert ebből egyrészt az látszik, hogy nálunk ma már a footballnak oly biztos közönsége van, melyet a hideg és fagy se képes visszatartani, másrészt pedig az, hogy a Ferenczvárosi Torna-Club egy éves szorgalmas, czéltudatos működése alatt a reklám nagy dobja nélkül is képes lett a pesti sportközönség szélesebb rétegeiben érdeklődést kelteni maga iránt. A játék eredményének realítását nagyban gátolta a megfagyott, síkos talaj. Az első goalt az Újpestiek csinálják, bal csatáruk lehozván a labdát, azt a kapu felé rúgja; a kapus kiszalad a nyugodtan guruló labda elé, de a síkos talajon csúszik és a labda lábai között gurul a kapuba. Felállás után a Ferenczvárosiak kiegyenlítik az első goalt. Élesen lövik a labdák a kapura; Bodor visszaakarja rúgni, de a magasan repülő labdának csak az alját érinti, mire az védhetlenül pattan a kapuba. A második félidőben ismét változatos, szép játék folyik a két csapat közt, miközben a ferenczvárosiak egy újabb goallal a győzelmet a maguk részére biztosítják.” (1900 – Újpesti FC)
“Győzelmes görög túrája után Egyiptomba hajózott át a magyar bajnokcsapat és ezt a próbálkozást a magyar közönség különös érdeklődéssel kísérte. Nemcsak azért, mert a piramisok hazájában még nem járt magyar futballista, hanem azért is, mert a Ferencvárostól várta mindenki, hogy revánsot vesz a magyar futballsport légfájóbban sajgó kudarcáért, a szinte szállóigévé vált egyiptomi vereségért. A Ferencváros csapata éppen ezért felelősségének tudatában a legnagyobb ambícióval készülődött az első alkalomra, amikor a Szálemek csapatán meg kellett bosszulni a párizsi vereséget és minden erejét latbavetve küzdött az első egyiptomi ellenfele ellen. A magyar sportközönség hálája és szeretet kíséri őket további útjukon a győzelmes kezdés után. Pedig nagy nehézségekkel kellett megküzdeniük. A Földközi tengeren dühöngő vihar alapos próbára tette az ehhez nem szokott csapat ellenálló képességét és az első mérkőzésen az átszenvedett tengeri átkelés emlékei bizony nagyon meglátszottak a játékosokon. Ezért nem is csodálható, ha jó képességű ellenfele ellen csak nagy küzdelem után tudott mégis győzni. Kairó város kombinált csapatát 4:2 arányban győztük le. A félidő 1:1 volt. Az egyiptomiak szerezték meg a vezetést, azután Rázsó kiegyenlített. Az első félidőben már nem változott az eredmény. A szünet után Rázsó még egy gólt lőtt, majd az egyiptomiak egyenlítettek, de utána jött Szedlacsek és Takács II. és góljaikkal bebiztosították a győzelmet. A Ferencvárost hatalmas ünnepléssel fogadták, amely a mérkőzés folyamán csak fokozódott.” (1927 – Kairó válogatott)
“A csúszós, mély talajon nem alakulhatott ki jó játék. A Ferencváros a játékidő nagyrészében támadott, de elkövette azt a hibát, hogy keveset játszott szélekre. Csak a mérkőzés utolsó negyedórájában igyekezett a Fradi széthúzni a dorogi védelmet és ekkor mindjárt veszélyesen támadott. A dorogiak határtalan lelkesedéssel küzdöttek, remekül védekeztek, de a nagy védekezésből igen gyakran lendültek támadásban is. Technikában a Ferencváros felette állt ellenfelének, mégis a mutatott játék ellenére meg kell állapítanunk, hogy csupán a nagy rutin döntötte el a mérkőzést a Ferencváros javára. Fejelésben a Dorog valamivel jobb volt, de gyorsaságban a Ferencváros javára billen a mérleg. Kondícióban is a Ferencváros látszott jobbnak, ami a nehéz talajon döntőnek bizonyult. Egyénileg Rudas volt a mezőny legjobbja, Lakat és Sárosi III. is megfelelt, elől Sárosi dr. igen jól játszott, a többieknek azonban nem ment a játék.” (1945 – Dorog)
“Havas eső esett és enyhén csípős szél fújdogált, amikor a csapatok kivonultak a pályára. A kedvezőtlen időjárás, no meg a korai kezdés volt az oka annak, hogy a Kinizsi-viszonylatban aránylag nehezen gyülekezett a közönség. Az első félidő végére azonban már sűrű sorokban jöttek és egyre többen lettek a nézőtéren. Azok, akik kijöttek a mérkőzésre, nem csalódtak, mert a két csapat találkozója az első perctől az utolsóig heves iramú, nagy küzdelmet hozott. A harmadik helyért harcoló Kinizsi lendületes, lelkes játékkal, rendkívül nehezen, de megérdemelten harcolta ki a győzelmet a kitűnően védekező Győri Vasassal szemben. 8000 néző előtt a Kinizsi góljait Ombódi és Kertész szerezték, a győriek Dalnoki öngóljával szépítettek.” (1954 – Győri Vasas)
Vélemény, hozzászólás?