A Fradi naptára, december 7.

Évfordulók:

30 éve született Boli, Franck
86 éve született Göncz István
130 éve született Pataky Mihály

Mérkőzéseink ezen a napon:

1913. FTC – Törekvés 3:2, Corinthian díj
1919. FTC – Törekvés 2-1, NB1
1924. FTC – Zugló 3-0, NB1
1930. Ferencváros – III. ker. FC 4-2, NB1
1941. Ferencváros – Szeged 2-3, NB1
1947. Ferencváros – MTK 1-0, NB1
1952. Bp. Kinizsi – Szegedi Honvéd 0:1, NB1
1955. Dorogi Bányász – Bp. Kinizsi 0:0, NB1
1958. Ferencváros – BVSC 1:3, NB1
1969. Ferencváros – Bp. Honvéd 2:5, NB1
1974. Ganz-MÁVAG – Ferencváros 0:5, Felszabadulás kupa
1975. Szentesi Kinizsi TE – Ferencváros 0:10, Edzőmérkőzés
1977. Ferencváros – PVSK 2-0, MK
1991. H. Szabó Lajos SE-válogatott – Ferencváros 2-4, Edzőmérkőzés

Összes díjmérkőzés: 12 mérkőzés, 7 győzelem, 1 döntetlen, 4 vereség, 25-17 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1952. Bircsák Gusztáv
1952. Koczó József
1952. Pataki István
1952. Szabó II. László
1969. Szűcs Lajos
1969. Vajda Sándor

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1969. Lakat Károly dr.

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1938. Gyetvai László

“Hatodszor játszottak ez idén a Corinthiánok által alapí­tott gyönyörű serlegért. Az idei döntőmérkőzésre az FTC és a Törekvés SE kvalifikálták magukat és ebből tudvalevőleg 3:2 arányban az FTC került ki győztesként. Alapí­tása óta immár ötödször nyeri az FTC a serleget és csupán egyetlenegyszer, tavaly sikerült a BTC.-nek a győzelmi sorozatot megszakí­tani. A közönség elé oly ritkán kerülő serleget a mérkőzés után kuriózumból megmérték és ez alkalommal kiderült, hogy a serleg 3.5 kg. súlyú, ami tisztán érőben kb. 800 korona értéket tesz ki.” (1913 – Törekvés)

“A várakozásnak megfelelőleg egyenrangú ellenfelek izgalmas, változatos lefolyású és erős küzdelme, mely sajnálatos módon tullépve ja fair játék kereteit, a mérkőzés második felében emberre menő játékban jutott kifejezésre.” (1919 – Törekvés)

“A mérkőzés két félideje teljesen elütött egymástól s teljesen különböző jellegű volt. Az első félidőben egyik fél sem játszott igazi futballt, jóformán egyik részében sem. Csupa csapkodás, rossz passz, elrontott akció, hibás rúgás jellemezte ezt az időt, melyet alaposan unalmassá, csúnyává és élvezhetetlenné tett a – futballnyelven – szúrós stí­lus, melyben a játékosok nem annyira a labdát rúgták, figyelték, mint inkább egymás lábát s csak arra ügyeltek, hogy az ellenfél rúgását elrontsák, lehetetlenné tegyék. Csaknem percenként sérültek meg a játékosok. Ez a játék szemre nem is volt durva, de hatását mutatta a folytonos sérülés és felváltva folytatott sántikálás. A második félidőben az FTC magára talált. Kohut remekelt, Tóth, az öreg turinié, aki mindig teszi a dolgát nyerő embernek bizonyult. Bár a halfsor végig gyenge volt az FTC-ben, de ez nem zavarta úgy meg a csapatot, hogy abból a Zugló bármit is el tudjon érni.” (1924 – Zugló VII. ker.)

“A Ferencvárost csak a Közép fogadta nagy kedvvel, éljenzéssel. Ezzel a megszokott hangulatkitöréssel azonban – úgy látszott – minden be is fejeződött. A játék jó ideig úgy folyt, hogy izgalomra nem akadt ok. Valami sok szépet nem láthattunk, tehát volt miért lelkesülni. A Ferencváros nagy, biztos fölényben volt, tehát a közönség karéja nem kapott olajat izgalma, érzelmei táplálásához. Sőt, a második félidő eleje úgy indult, hogy téli unalomba fullad a játék s akár téli álmába borulhat a nézőtér. De hát van bí­ró is a mérkőzésen! Van bizony! Széll László megmutatta, hogy a legsimább, legunalmasabb meccset is izgalmassá lehet tenni. Nem dicsősége neki, de a BT-nek sem, hogy ezen a téren sikert aratott! De a győztes Ferencváros játéka sem ragadta magával a közönséget. Az a lelkesedés, amely a játék kezdetét fogadta, hamarosan elült s a nézőtér többé már nem is hevült fel igazán, nem is tudott többé igazi hangjára találni. Ez pedig annyit jelent, hogy a Ferencváros játékából ezen a mérkőzésen hiányoztak azok a szí­nek, hatások, ötletek és szépségek, amelyek az elmúlt évek szebb napjainak féltve őrzött emlékei a zöld-fehérek táborában.” (1930 – III. ker. TVE)

“Az utolsó percig izgalmas harcot ví­vott a két csapat. A keret méltó volt a régi rangadókhoz. A mérkőzést a Ferencváros védelme nyerte meg, mely a jelenlegi összeállí­tásában szinte áttörhetetlen. Henni ragyogóan, bravúrosan és nagy biztonsággal védett. A hátvédsorból ezúttal Rudas volt a legjobb. Nem csak szorgalmával, de pompás ütemű szereléseivel is. Kispéter korlátlan úr volt középen. Méltó társa volt Kéri, aki fejjel-lábbal egyaránt biztosan játszott. A fedezetek közül Hernádi teljesí­tménye érdemel dicséretet, de Lakat is sokat harcolt a védelemben. Elől már több hiba csúszott a játékba, nem elég kidolgozni a helyzeteket, azokat be is kell lőni, máskülönben izgalmassá válthat az egész mérkőzés.” (1947 – MTK)

“Az első félidőben az erősen csúszós talaj ellenére is jó volt az iram. Főleg a jobb oldalon indí­totta támadásait a zöld-fehér csapat. Egymás után alakultak ki a helyzetek a hazai kapu előtt. Az NB II-esek is vezettek néhány támadást,de azok veszélytelennek bizonyultak. A félidő nagy részében fölényben játszó zöld-fehérek szép támadásaik után növelték előnyüket. G: Branikovits (2), Szabó (2), Kelemen.” (1974 – Ganz-Mávag)

1977