A Fradi naptára, június 10. – A 13. bajnoki cím
Évfordulók:
25 éve hunyt el Egresi Béla
97 éve született Kubala László
88 éve született Ormai Ferenc
28 éve hunyt el Zentai Gábor dr.
Mérkőzéseink ezen a napon:
1906. FTC – Postás 1:1, Ezüstlabda
1909. Fővárosi TC – FTC 1:11, NB1
1917. FTC – BSE 2:0, Edzőmérkőzés
1923. Kispesti AC – FTC 0-3, NB1
1926. FTC – Szegedi AK 3-0, NB1 Országos bajnoki döntő
1928. Bástya – Ferencváros 1-2, NB1
1934. AIK Stockholm – vegyes Ferencváros, Hungária 3-1, nemzetközi barátságos
1934. Ferencváros – Phöbus 6-0, NB1
1935. Ferencváros – Admira 1-2, Jubileumi mérkőzés
1945. Zuglói MADISZ – Ferencváros 1-8, NB1
1948. Slovena Trencin – Ferencváros 0-4, nemzetközi barátságos
1951. III. ker. Vörös Lobogó – BP. Kinizsi 1:7, Edzőmérkőzés
1956. Bp. Kinizsi – RC Lens 7:1, nemzetközi barátságos
1959. Budai Spartacus – Ferencváros 2:4, Edzőmérkőzés
1962. Ferencváros – Juventus 0:1, KK
1967. Ferencváros – Bp. Honvéd 2:0, NB1
1970. Ferencváros – Wiener SC 2:0, nemzetközi barátságos
1980. Ferencváros – MTK-VM 2-2, NB1
1981. Volán – Ferencváros 1-3, NB1
1989. Veszprém – Ferencváros 0-2, NB1
1995. Tápszentmiklós – Ferencváros ?-?, Pályaavató mérkőzés
2001. Kispest – Ferencváros 0-0, NB1 rájátszás
2009. Hévíz – Ferencváros 7-5, Edzőmérkőzés
2020. Paks – Ferencváros 2-2, NB1
Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 12 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség, 60-16 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
1980. Horváth Károly
1995. Milovanovic, Dejan
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1935. Kovács János
1995. Christiansen, Kenneth
Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
1908. Rónai Zoltán
2017. Moutari, Amadou
2019. Dvali, Lasa
Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
“A zöld-fehérek utolsó bajnoki mérkőzése váratlanul nagy gólzáport zúdított, a fővárosiak hálójába. Bajnokcsapatunk játékán nem igen látszott meg, hogy a szezon végén vagyunk, bár az ellenfél abszolút rossz játéka munkájukat nagyon megkönnyítette. A Föv. TC.-nak tavaszi szereplése azt látszik igazolni, hogy az őszi szezonban elért kiváló eredményeik csupán a véletlen művei voltak. Múlt vasárnapi vergődésük igazán szánalmas volt. Mert a 11:1 mellett a Ferencváros csatárai még lazsáltak s akárhány tiszta helyzetet a fölényes győzelem tudatában nem is igyekeztek kihasználni. A mérkőzés különben csak addig volt mérkőzés, amig FTC. 3:0-ra vezetett. Ettől kezdve Főv. TC. teljesen összeroppant s már az alatt a néhány perc alatt, ami még a félidőből hátra volt, újabb 2 gólt kapnak be. Félidő: 5:0. A második halftimében sem változik a játék képe. A FTC csaknem állandó támadása sikerrel jár s még hat gólt juttat ellenfele hálójába. Azután e félidőben a fővárosnak egy lefutása is eredményes és Schönfeld révén eléri egyetlen gólját.” (1909 – Fővárosi TC)
“Az Üllői úti pálya utolsó 1922-23 évi bajnoki mérkőzésére négyezernyi nézőközönség gyült egybe és ebben a játékban az FTC igen könnyű győzelmet aratott a Kispestiek csapata fölött. A zöld-fehérek rendes csapatösszeállítása annyiban változott, hogy Héger végre elfoglalhatta a helyét a jobbszélen, ahol szenzációsan gyors lefutásokat produkált. Halász viszont a beteg Kelemen helyére került. A játék igen élvezetes volt – az FTC részéről. A zöld-fehérek a KAC könnyű védőjátéka alapján folytonosan frontban voltak és úgy játszottak az ellenfelükkel, ahogy akartak.” (1923 – Kispesti AC)
“Újra megjelentek a főváros falai között a vidék reprezentásai, hogy bemutassák, mennyit öregbedett tudásban, képességekben a vidék labdarúgása, amitől annyit sokat: új lendületet a fejlődésben, új tehetségeket az ország sportjának reprezentálásában, egy szóval: újjászülést vár a magyar sporttársadalomra. A vidék újra elhozta lelkesedni tudó szívét, elhozott sok egészséges bokát és térdet, amik még becsületesen tudnak rúgni a labdába, bemutatott néhány fejlődésben lévő és sokat ígérő talentumot, de egészben véve nem sokat produkált…Tóth Potya István, az FTC trénere: — Az FTC az első perctől fogva tudatában volt annak, hogy győzelme nem lehet kétes és ezért nem is erőltette meg magát túlságosan. A harmadik gól után a vasárnapi döntőre való tekintettel teljesen lefékezett a csapat. Szeged annyit sem mutatott, mint tavaly itt az FTC pályán lejátszott elődöntőn a Szombathely ellen.” (1926 – Szegedi AK)
“Nivós meccs botránnyal füszerezve” (1928 – Szegedi Bástya)
“A sok nemzetközi és válogatott mérkőzés, a túlzsúfolt program, a világbajnokság, a bajnoki küzdelmek nagy próbára tették a csapatokat, különösen a Ferencvárost, amely a világbajnokságig lezajlott válogatott mérkőzésekre a legtöbb játékost adta. Sérülések, különböző betegségek miatt az utóbbi hetekben nem volt komplett a Ferencváros és egyesek, akik az elhalasztott Ferencváros – Phöbus mérkőzésre gondoltak, meghúzták a vészharangot…A sors úgy hozta magával, hogy erre a júniusi délutánra kitűzött Ferencváros-mérkőzés dönti el az 1933.-34. évi magyar futballbajnokságot. A Ferencvárosnak a döntetlen eredmény is elegendő, hogy a bajnokságot megszerezze, vereség esetén azonban az Újpest került volna a bajnokság élére. Ez a körülmény fokozottabb mértékben hevítette a csapatokat, a Ferencvárost azért, hogy egész évi munkája után az utolsó mérkőzésén is győzzön, hogy megszerezze a bajnokságot, a Phöbust pedig, hogy szép eredményt érjen el a Ferencváros ellen és esetleges győzelmével az – Újpestnek juttassa a bajnoki címet. Több mint tízezer néző jelent meg az Üllői úti sporttelepe, a nézőtábor nagy része azonban a Ferencvároshoz tartozott, a riválisok közül kevesen jöttek ki és csak az állóhely egyik részén tanyázott egy kisded csoport, amely tölcséreken keresztül biztatta a Phöbus csapatát. Nem volt vitás, hogy a mérkőzést reális körülmények között egyedül a Ferencváros nyerheti meg, és amit nem tudott megtenni a Ferencvárossal az Újpest, azt most nem bízhatják a Phöbusra.” (1934 – Phöbus)
“Örömmel írjuk le, a két csapat a vártnál többet nyújtott. Különösen dicséret illeti ezért a Bp. Honvéd játékosgárdáját, akik az elmúlt hetekben nyújtott teljesítményünket megduplázva álltak szembe a bajnokságban veretlenül vezető, nagy formában lévő zöld-fehéreket. A támadójátékuk nem volt olyan csiszolt, mint a nagynevű ellenfelé, de a mezőnyben egyenrangú ellenfelek voltak. A Ferencváros szinte szárnyakat kapott a Vasas pontvesztésének hírére. A fergeteges lendületű kezdésüknek köszönhetik a győzelmüket. Erre a Honvéd sem lehetett felkészülve, így a helyzetek alapján a Ferencváros győzelme teljesen megérdemelt. A Fradi két gólja a remek formában játszó Albert szerezte.” (1967 – Bp. Honvéd)
“A barátságos játszadozást az I. félidőben csak a szakadó eső zavarta meg • A második félidei játékával megérdemelten nyert a Ferencváros” (1970 – Wiener SC)
“Ez a mérkőzés nem vonul be a sportág szépségdíjas találkozói közé, de azért emlékezetes, izgalmas 90 percet hozott. Különösen a fradistáknak volt miért izgulni, hiszen negyedórával a befejezés előtt még 1:1-re állt a mérkőzés!..Ezután Ebedli elcsípett egy rövidre sikerült hazaadást, majd a „kis Pogány” talált ismételten a hálóba. (Az első gólt is ő szerezte egyéni akció végén!) Pogánynak – csakúgy, mint egy éve – a Czabán Samu tér ezúttal is „jó pályának” bizonyult. Akkor három, most két góllal terhelte a Volán SC hálóját…A Volán mérkőzés után, a pécsi találkozó előtt Losonci Tibor ügyvezető elnök a klubházban egy baráti ebédre hívta a játékosokat: — Kedves fiúk! Elnökségünk nevében köszönöm helytállásukat, köszönöm, hogy sok százezer fradistának eddig örömet okoztak. Tudom a bajnoki fináléban rendkívül kiélezett a helyzet, nehéz az idegi és fizikai terhelést egyaránt elviselni. Én mégis arra kérem a Ferencváros minden labdarúgóját, hogy ezen az utolsó 180 percen úgy küzdjön, mintha az életük függne a két mérkőzés eredményétől. Ferencvárosi sportemberekhez méltó helytállást kérek és azt, hogy nyerjék meg ezt a két meccset. Erre a sikerre egy életen át büszkék lehetnek és örömmel mondhatják: az FTC 1980-81-es bajnokcsapatának én is tagja voltam …” (1981 – Volán)
Ezúttal három meccsemlékemet osztanám meg a kedves zöld-fehér érzelmű olvasótársaimmal; 1980-ban az MTK-VM elleni örökrangadó már amolyan minden mindegy összecsapás volt számunkra. A csapat a tavaszi gyengélkedése miatt akkor csupán a 6. helyen végzett és így ennek megfelelő hangulatban és színvonalon játszottak a csapatok. Öngól és időnként bosszantó hibák is borzolták a szurkolók kedélyeit ezen az igazi idényvégi találkozón…
Egy évvel később aztán már teljesen más milliőbe csöppenhettek a Rákospalotára ránduló fradisták. Az akkoriban nem éppen gyenge Volán elleni remek, idegenbeli 3-1-es siker a sokak számára emlékezetes bajnoki cím felé vezető út fontos állomása volt…
Sokan bíztak nyolc évvel később is az aranyéremben, de az útobbi negyedszázad talán legjobb Fradija, a Fischer, Pintér, Bánki, Józsa, Simon és a többiek által fémjelzett együttes, Rákosi Gyulával a kispadon a sok sok kihagyott helyzet és elbaltázott tizenegyespárbaj miatt “csak” ezüstérmes lehetett. Természetesen a Bakonyba is rengeteg fanatikus kísérte el a gárdát, amely a nem éppen I. osztályú színvonalú pályán két Dzurják góllal biztosította be az ezüstöt és hat év után léphetett ki ismét a nemzetközi kupaporondra!