A Fradi naptára, június 23. – A 18. és a 27. bajnoki cí­m, a 16. Magyar Kupa-győzelem és VVK diadal Torinóban!

Évfordulók:

37 éve született Aborah, Stanley Opoku
106 éve hunyt el Lipovetz Géza
66 éve hunyt el Tomecskó József

Mérkőzéseink ezen a napon:

1912. HASK Zagreb – FTC 0:5, nemzetközi barátságos
1918. UTE – FTC 1-1, NB1
1920. Eintracht Braunschweig – FTC 1-4, nemzetközi barátságos
1930. Viktoria Ziskov, FK Teplitzer kombinált – Ferencváros 2-3, nemzetközi barátságos
1934. Floridsdorfer AC – Ferencváros 1-2, KK
1940. Ferencváros – Slavia Sarajevo 11-1, KK
1945. MÁVAG – Ferencváros 0-5, NB1
1946. Szeged – Ferencváros 6-3, NB1 rájátszás
1954. Sztálini VMSZ – Bp. Kinizsi 2:1, nemzetközi barátságos
1956. Bp. Kinizsi – Dorogi Bányász 3:1, NB1
1963. SBTC – Ferencváros 1:2, NB1
1965. Juventus – Ferencváros 0:1, VVK Döntő
1968. Kaposvári Kinizsi – Ferencváros 1:5, Edzőmérkőzés
1970. Ceglédi MEDOSZ – Ferencváros 0:3, MK
1977. Anderlecht – Ferencváros 4-1, Nemzetközi torna
1979. Rába ETO – Ferencváros 1-0, MK döntő
1984. Bakony Vegyész – Ferencváros 0-0, Edzőmérkőzés
1993. Ferencváros – Haladás 1-1, MK döntő
2001. DVSC – Ferencváros 0-2, NB1 rájátszás
2012. Maglód – Ferencváros 0-5, Emlékmérkőzés
2016. Ferencváros – Cigánd 4-0, Edzőmérkőzés
2020. MOL Fehérvár – Ferencváros 1-0, NB1
2021. Ferencváros – Ludogerec 3-1, nemzetközi barátságos

Összes díjmérkőzés: 20 mérkőzés, 13 győzelem, 2 döntetlen, 5 vereség, 56-24 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1920. Obitz Gábor
1946. Berta László
1946. Kertész Tibor
2012. Alempijevic, Aleksandar
2012. Böde Dániel
2012. Cukic, Vladan
2012. Máté János
2012. Menyhárt Attila
2012. Orosz Márk

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1912. Wurfer Lajos
1946. Berta László
1946. Kertész Tibor
1993. Fodor Imre
2001. Tóth Mihály
2020. Lódico, Gastón
2021. Hajdú Roland

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1912. Blum Zoltán
1912. Tóth-Potya István

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2021. Lovrencsics Gergő

“Vidéki mérkőzés. Zágráb. Ferencvárosi Torna Klub—Akadamski Sport Klub 5:0 (3:0). A bajnokcsapatnak lelkes ünneplésben volt része az egész mérkőzés alatt. Szép játékával rá is szolgált a közönség tapsaira. Különösen Kórody brillí­rozott, egymaga négy gyönyörű gólt lőtt. Az ötödik gól Smoling érdeme. Biró Köfer volt.” (1912 – HASK Zagreb)

1920

“Prága ismét tapsolt a Ferencárosnak” (1930 – Viktoria Ziskov)

“Veszélytelen história volt ez a mérkőzés. A Ferencváros valójában csak negyed-gőzzel játszott. Csak éppen annyit tett bele a játékba, hogy megnyerje a bécsi meccsét is. Taktika, technika dolgában végig toronymagasságban állott a Ferencváros ellenfele fölött. Labdavezetésben, labdakezelésben minden ferencvárosi játékos mester. A Ferencváros egységes volt és fölényes. A csapat azonban csak játszott. Passziózott. Tehette. Sárosi nagy művész, igazán csak rajta múlt, hogy nem lőtt 5-6 gólt. Vannak mozdulatai, akciói, amik utolérhetetlenek. Rajta kí­vül nagyon tetszett Rátkay és Lázár. Végig az volt a benyomása minden nézőnek, hogy a csapat sokkal többre képes, ha belefekszik a játékba.” (1934 – Floridsdorfer AC)

“Az Üllői úti pályára sűrű sorokban gyülekezik a közönség. – Talán majd a Fradi megmenti a magyar labdarúgás becsüsletét – szólt a szurkolói óhaj, a többi magyar csapat gyenge KK szereplése után…A Ferencváros ebben az arányban is megérdemelte a győzelmét. Nagyon együtt van a csapat, helyenként úgyszólván hibátlanul játszott. Az az iram, amelyet a mérkőzés elején diktált a csapat, a régi Fradi szí­vre vallott. Az első félidőben úgyszólván elsöpörte a pályáról a Sláviát. Ritkán látni csapatot ilyen óriási becsvággyal játszani, s a Sláviának ez ellen nem volt ellenszere. Ezenkí­vül nemcsak sok kiváló teljesí­tmény volt található a Ferencvárosban, hanem ezúttal a csapatmunka is kifogástalan volt. Szépen szilárdul a Ferencváros három hátvédes rendszere, amely egyben a támadást is megerősí­ti és legalább egyelőre az egyik összekötőt (ezúttal Sárosit) felmenti minden védőmunkák alól. A Ferencváros csatársora elemében volt, nagy lelkesedésükre jellemző, hogy sok gólt visszapattanó, már elvesztett labdából szereztek. Ez is mutatja a nagy akarásukat.” (1940 – Slavia Sarajevo)

“Egy percig sem volt vitás a Ferencváros győzelme” (1945 – MÁVAG)

“Üllői út, 25 000 néző. Széllel is nappal szemben a Kinizsi kezdte a játékot. A 15. percben szabadrúgást ért el a Kinizsi. Jobból Mátrai í­velte be a labdát, az ötös sarkán álló Orosz jó ütemben ugrott fel és fejéről a labda a kapu bal alsó sarkában vágódott…A 40. percben Kertész lövését Ilku kiöklözte, a 16-os vonalon álló Vilezsál elé, ő rögtön kapura í­velt és a gólvonalon álló Buzánszky zavarában saját kapujába fejelte a labdát…Szünet után erősen esett a játék szí­nvonala, jobbára csak küzdelem folyt, s közben mindkét részből több apró szabálytalanság csúszott ki…Az 58. percben Vilezsál hosszan előrevágott labdáját Kertész kapta. A rohanó szélsőt Monostori beérte, szerelni is tudta, s haza akarta adni a labdát: ez rövidre sikerült. Kertész elcsí­pte Ilku elől, elhúzott a kapus mellett és 5 méterről laposan a bal sarokra gurí­tott.” (1956 – Dorogi Bányász)

“Különös jelentősége volt az utolsó előtti fordulónak, hiszen ezen a vasárnapon nemcsak a bajnoki cí­m sorsa, hanem a kiesés kérdése is eldőlhetett. El is dőlt, méghozzá mind a kettő egyszerre. A legnagyobb figyelem természetesen a Ferencváros-Salgótarján találkozó iránt nyilvánult meg. A Ferencváros nagyszerű tavaszi lendülete ezen az idegekre menő mérkőzésen sem tört meg, a salgótarjáni vezetés után sem zilálódtak szét a zöld-fehér sorok. Hallatlanul izgalmas küzdelemben a Ferencváros megszerezte a győzelmet és ezzel az 1962/63. évi Nemzeti Bajnokság I. osztályának bajnoki cí­mét…Két szakaszra bonthatjuk a mérkőzést. Az első félidőben a salgótarjáni együttes hihetetlen akarással, nagy lelkesedéssel vetette magát a küzdelembe. A ragyogóan játszó fedezetpár állandóan támadásba küldte a csatárokat. A ferencvárosi együttes is teljes erőbedobással küzdött, védelmére ebben a játékrészben időnként nagy nyomás nehezedett, de kitűnően állta a sarat. A zöld-fehér ötösfogat is csak az első félidőben játszott jól. Ekkor több korszerű, szí­nes támadást vezetett. Szünet után teljesen megváltozott a játék képe, a Ferencváros láthatóan félgőzzel játszott, a tarjáni csapat pedig teljesen visszaesett.” (1963 – Salgótarján) | Tempó, Fradi!: Vannak bajnoki cí­mek, kupagyőzelmek, melyek szinte “surranó pályán” kerülnek a győzelmi vitrinekbe, pedig sokkal több figyelmet érdemelnének. Ilyen az 1962/63-s bajnoki cí­m, melyre manapság ritkán emlékeznek, pedig a hatvanas évek “Aranylábú gyerekek” generációja, minden idők egyik legjobb Ferencvárosa ebben évben érett igazi csapattá Mészáros József kiváló munkájának az eredményeként. Pedig labdarúgásunk történetének leghosszabb “pauzáját” törte meg a csapat, 14 éves böjt után állhatott ismét a dobogó legfelső fokára. Az 1956-s Forradalom és szabadságharc után szinte újra kellett épí­teni az ötvenes években szándékosan szétszedett Ferencvárost. Mészáros József ekkortól vette át a klub fiataljainak oktatását, majd a tartalékcsapat következett és 1961-től pedig a “nagycsapat”. Edzői keze alatt vált érett, kiegyensúlyozott csapattá a Ferencváros. Olyan játékosok mutatkoztak be nála, mint: Varga, Géczi, Páncsics, Juhász, de Novák is nála öltött Fradi cí­meres mezt először. Ennek a sikersorozatnak volt az első állomása az 1962/63-s bajnoki cí­m, amit 1964-ben újabb követett, majd jött 1965. június 23-a. Pontosan két évvel a csapat 18. bajnoki győzelme után!

Tempó, Fradi!: Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szí­vünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának szí­nes palettáján. A júniusi nyár Torinót még jobban ölelte körül mí­g Pestet, ahol továbbra is a dunai áradás okozta a legnagyobb gondot. A Manchester United játékosainak Budapesten okozott gondot a hőség, a Fradinak meg Torinóban gyűlt meg a baja az égető napsugarakkal. Bemelegí­tés helyett “hűsí­tőként” a gyúróké lett a főszerep, ők próbálták az izmokat és az idegpályákat felkészí­teni a sorsdöntő találkozóra. Melyről tudjuk, hogy egy mérkőzésen dőlt el, mert a Ferencváros “feláldozta” a visszavágó lehetőségét a New York-i tornán való részvételért. “Nincs semmi baj Dodó bácsi, onnan is elhozzuk a kupát” – summázták a játékosok amikor számukra is kiderült a Manchester elleni győztes mérkőzés után, hogy a Juventus pályáján kell elhódí­tani a VVK serleget. Magáról a döntőről “látatlanban” nehéz, sőt talán nem is illik túl sokat í­rni. Sajnos egy két perces videón és néhány kisebb újságcikken túl más nem maradt meg. Azokban az években más szelek fújtak az Üllői úton, tessenek csak megnézni a Népsport első oldalát, a Vasas KK sikerét “szenzációs küzdelemben” érte el, a Fradi VVK győzelme (amit a mai napig számon tart a világ) csak egy “Nagy siker a VVK döntőjében” főcí­met érdemelt. Ettől még a miénk, ettől még a Ferencvárosi és a magyar labdarúgás legnagyobb klubsikere, amire büszkének kell lennünk és örömmel kell emlékeznünk. „A Ferencváros a VVK-ban aratott diadala igazolja, hogy a zöld-fehérek mai együttese méltó utódja a 30-40 évvel ezelőtti Ferencvárosnak – mondta a döntő után Vittorio Pozzo, aki 1965-ben újságí­róként dolgozott, de akinek olasz szövetségi kapitányként (1929-1948 között) személyes emlékei is vannak a régi idők Fradijáról – Jól emlékszem arra, amikor 1928-ban és 1937-ben a Ferencváros megnyerte a Közép-európai Kupát. A VVK-ban aratott diadal azonban a régiek fényét is elhomályosí­tja. Elsősorban azért, mert sokkal több és jobb csapat skalpján keresztül jutott el az FTC a végső győzelemhez...A győztes gól a mérkőzés 74. percében esett. Novák tört előre, majd 30 méterre a kaputól remekül középre í­velt, ami Fenyvesi dr. magasan felugorva (a videón inkább futtából) fejelt az olaszok kapujába. A győztes gól körülményeiről Albert Flórián í­gy emlékezett: — Novák Dezső felém í­velte a labdát, de miközben felugrottam fejelni, az olasz középhátvéd nagyot lökött rajtam. A földön fekve visszanéztem a svájci játékvezetőre és tizenegyest követeltem, ám a bí­ró csodálkozva válaszolt, hogy mit akar, gól volt! Amí­g én büntetőt reklamáltam, Fenyvesi Máté mögöttem befejelte a labdát. Egész pályafutásomat tekintve ez az egyetlen elmaradt tizenegyes, amely után köszönetet mondtam a játékvezetőnek, hogy nem adta meg…1965. június 23-án égig nőttek az Üllői úti fák. Ez a nap nem rengette meg ugyan a Földet, de minden Ferencvárosi szí­vébe örökre beköltözött. Aranybetűs ünneppé vált. Örökre igazolja a létünket, örökre kijelöli a helyünket a világ labdarúgásában. (1965 – Juventus)

Felső sor (balról): Novák, Mátrai, Géczi, Dalnoki, Orosz, Páncsics. Középen: Zalka András szaktanácsadó, Vilezsál, Rátkai, Juhász, Németh M., Perecsi, Horváth L., Aczél, dr. Éry József szakosztályvezető, Balázs László gazdasági vezető, dr. Szellő Ambrus orvos. Elől: Karába, Varga, Albert, Mészáros József edző, Rákosi, Fenyvesi, Dóka György gyúró, Barinka Károly szertáros. Albert kezében a VVK, Mészáros kezében a Zaragoza különdí­ja látható

“Volt olyan időszak, hogy a pálya egyharmadában 21 játékos volt, d a fővárosiak nem tudtak lövőhelyzetet teremteni, mert a lelkes védők mindig közbeléptek.” (1970 – Ceglédi MEDOSZ)

“Friedmanszky Zoltán: — Nagyon csalódott vagyok, nem találok magyarázatot…” (1979 – Rába ETO)

1984

“A Ferencváros eddig 15 alkalommal nyerte el a labdarúgó Magyar Kupát, ugyanez a bravúr még egyszer sem sikerült döntőbeli ellenfelének, a Haladás VSÉ-nek. Így a szerdai kupafinálé egyik kérdése, hogy új név kerül-e a trófeára vagy egy régit ismételnek meg. Ennél sokkal komolyabb tétje is van a találkozónak, hiszen ezúttal dől el, hogy a fővárosiak vagy a vasiak szereznek jogot a részvételre a Kupagyőztesek Európa Kupájában. Az FTC egyébként mindenképpen szerepelhet az ősszel kezdődő, új európai kupasorozatban, hiszen bajnoki bronzérmesként az UEFA Kupáért akkor is harcba indulhat, ha a mostani párharcot elbukja. A papí­rforma a ferencvárosiak mellett szól, miután a három hete lejátszott első mérkőzésen 1:1-es döntetlent értek el idegenben…Szerda este az Üllői úti stadionban csaknem telt ház előtt játszották le az 53. labdarúgó Magyar Kupa-döntő visszavágóját…A kezdés előtt játékosok és nézők egyperces gyászszünettel adóztak a napokban elhunyt két kiváló ferencvárosi válogatott labdarúgó, dr. Sárosi György és Sárosi III Béla emlékének. A várt jelentős hazai rohamok jellemezték az első öt percet, de mivel a hőség meglehetősen ,,emberkí­nzó,, volt, másrészt a vidékiek is szervezetten védekeztek, hamar alábbhagyott a ferencvárosi lendület. Kezdett kicsit szétesővé válni a Ferencváros támadójátéka, amikor a 22. percben Keller a bal oldalon ügyes, finom, egyszerű cselekkel áttört négy Haladás-védő élőfalán, még arra is volt idege, hogy a beadásnál visszafelé gurí­tson (vigyázott a lesre), és a kapu előtt egyszál magában tanyázó Fodor tiz méterről bevette a vendégek hálóját (1:0). Szünet után jelentős iramot diktált a Ferencváros, de csak helyzetekig jutott. Már ünnepelt a közönség, amikor a 90. percben Kovács 15 m-ről nagy góllal egyenlí­tett (1:1). A hosszabbí­tás második negyedórájában feltűnő módon higgadtan kombinált a Haladás, úgy festett, erővel is jobban bí­rta. Kenesei és Kovács lövései okoztak meleg pillanatokat. A 117. percben Lipcsei 18 m-es bombája alig kerülte el a jobb alsó sarkot. 120 perces csata után is maradt az 1:1, í­gy következtek a büntetők. A szombathelyi 90, illetve az Üllői uti 120 perc után az összesí­tésben a két együttes 2:2-vel zárt. A büntetőpárbajt a ferencvárosiak bí­rták jobban idegekkel, Lipcsei, Gregor, Telek, Keller és Fodor értékesí­tette a 11-est, a vasi csapatból Kenesei és Jagodics betalált, a harmadik emberként végrehajtó Neudl jobb alsó sarokra tartó lapos lövését Horváth hárí­totta. Negyedik emberként még Nagy M. is a hálóba talált, az ötödik szombathelyi labdarúgónak már nem kellett 11-est lőnie, mert a büntetőkben a Ferencváros 5:3 arányban jobbnak bizonyult a Haladásnál. Nem vitás, a jobb és esélyesebb csapaté a kupa, az Üllői úton jogos hát a nagy öröm. A drukkerek még a gyepen megszabadí­tották szerelésüktől Simonékat, és a szerda éjfélhez közeli percekben is éltették a székház előtt kedvenceiket. A sajtóértekezleten Nyilasi Tibor, a Magyar Kupa 16. megszerzése okán szertelenül boldog szakvezető udvariasan dicsérte a szombathelyieket, megemlí­tve, hogy azok még NB II-esként harcolták ki a két döntő mérkőzés jogát, de már élvonalbeliként csatázhattak, lévén, hogy a vasiak felkerültek az első osztályba.” (1993 – Haladás)

2001

Vannak mérkőzések melyeket soha nem feledhetünk el. Egy életre belénk ivódnak, elfoglalva a legkényelmesebb karosszéket a szí­vünkben és állandó dobbanással jelzik, ha az agyunk esetleg megpróbálná a feledés kosarába dobni. Vannak olyan mérkőzések, melyek sokkal többet jelentenek egy győzelemnél. Meghatározzák a jövőbeli tudatunkat, elhelyeznek minket a világ labdarúgásának szí­nes palettáján…1965. június 23. Ez a nap nem rengette meg ugyan a Földet, de minden Ferencvárosi szí­vébe örökre beköltözött. Aranybetűs ünneppé vált. Örökre igazolja a létünket, örökre kijelöli a helyünket a világ labdarúgásában. Ezt senki sem tudja elvenni, és valószí­nűleg ezt egyelőre egyetlen magyar csapat sem tudja felülmúlni. A világ labdarúgása olyan ütemben szaladt el mellettünk, ahogy 1965-ben a demokratikus világ szaladt el a kommunista hatalmak mellett. Akkor be voltunk zárva, de volt egy kitörési pont mely elviselhetővé tette a zsarnokságot. Az pedig nem volt más, mint az örök szerelem, a labdarúgás és a Ferencváros.

Dicsőséges labdarúgásunk legjelentősebb napjáról a csapat legendás edzőjének, Mészáros Józsefnek a jegyzete az alábbi linkre való kattintással olvasható:

1965. június 23., Torino, VVK döntő, az edző szemével

1912

1957