A Fradi naptára, május 10.

Évfordulók:

134 éve született Biró Gyula
40 éve hunyt el Jakab László
30 éve született Majzik Adrián
24 éve született Makreckis, Cebrail

Mérkőzéseink ezen a napon:

1903. MUE – FTC 1:2, Edzőmérkőzés
1908. FTC – UTE 2:0, NB1
1914. FTC – BTC 1:0, NB1
1925. Kispesti AC – FTC 0-1, NB1
1930. Újpest – Ferencváros 2-3, MK
1931. Hungária – Ferencváros 1-4, NB1
1936. Kispest – Ferencváros 3-6, NB1
1942. Ferencváros – Újpest 3-3, NB1
1945. Csepel – Ferencváros 2-2, NB1
1953. Csepeli Vasas – Bp. Kinizsi 0:0, NB1
1959. Ferencváros – Tatabánya 1:0, NB1
1961. Olimposz – Ferencváros 1:7, Edzőmérkőzés
1964. DVSC – Ferencváros 0:3, NB1
1967. Ferencváros – Tűzoltó Dózsa 1:0, Edzőmérkőzés
1969. MTK – Ferencváros 3:4, NB1
1970. Ferencváros – Haladás 2:1, NB1 alapszakasz
1972. Vecsés – Ferencváros ?:?, Edzőmérkőzés
1975. Békéscsaba – Ferencváros 1:0, NB1
1980. PMSC – Ferencváros 2-1, NB1
1981. Orosházi MTK – Ferencváros 1-4, Edzőmérkőzés
1989. Siófok – Ferencváros 2-1, MK
1995. Ferencváros – Csepel 1-0, NB1
1997. Újpesti TE – Ferencváros 1-2, NB1
2003. MTK Hungária – Ferencváros 0-0, NB1
2008. Ferencváros – Tököl 1-1, NB2
2009. MTK II – Ferencváros 1-2, NB2
2011. Ferencváros – ZTE 4-4, NB1
2014. Ferencváros – Diósgyőr 2-1, NB1
2015. Ferencváros – DVSC 1-1, NB1

Összes díjmérkőzés: 24 mérkőzés, 14 győzelem, 7 döntetlen, 3 vereség, 47-29 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1945. Nagy IV. Károly
1969. Tátrai Antal
1989. Báder János
2008. Kutasi Zsolt
2008. Tóth Bence

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1914. Weisz Gyula
1930. Zilahi Pál
2008. Mátyus János
2009. Wolfe, Wolry
2011. Haber, Justin

“A FTC. nagyobb gólarányú győzelme volt várható. Azonban Weinber helyén játszó Medgyesi I. már az 5-ik percben súlyos sérülést szenved s igy a FTC. végig 10 emberrel játszik. Ennek dacára az UTE. állandóan védő játékot produkál, még pedig meglehetős durván. A FTC. csatárai csak ritkán jutnak jobb alkalmakhoz, mert az UTE. kapu előtt állandóan 7—8 ember tanyáz. Nagy hibája a zöld-fehér belső csatároknak, hogy még a rumlikból is, közvetlen közelből teljes erővel belevágnak a labdába, mikor csak gyönge helyezéssel biztos eredményt érnének el, a lövések pedig célt tévesztenek…Ha az UTE. más pályákon játszik, rendesen kifogástalanul fair szellemben dolgozik. Saját pályáján nem lehet ráismerni. A biró a páros lábbal való beugrást helytelenül értelmezi s ezért a FTC.-nak egy tizenegyest kellett elszenvedni. Ugyanis a FTC. kapu előtt Manglitz egy magas labdát fel ugrással kifejelt s ezért a biró penaltyval felelt. Magas labdát nem lehet ugy fejelni, hogy az egyik láb a földön maradjon. Hogy mi a páros lábbal való beugrás, azt a szabály egész, világosan körülí­rja.” (1908 – UTE)

“A mérkőzést sok mulatságos eset füszerezte. Volt egy tó a klubház felé eső részen…” (1914 – BTC)

“Ünnepélyes aktussal kezdődött a mérkőzés, a KAC egy selyemzászlót nyújtott át a jubiláns FTC-nek, de a mérkőzés maga már nem volt ünnepi. Szürke, mindennapos látványt nyújtott a küzdelem, csak itt-ott tarkí­totta az egyhangú és már kiinduláskor eredménytelenségre kárhoztatott fölényes FTC támadásokat egy-egy KAC lerohanás, vagy a balszárny egy-két intelligens akciója. Talán a nagy meleg tette, talán egyéb körülmények, hogy az FTC nem játszott azzal az okos beosztással, mely néhány utóbbi meccsén örvendetesen meglepett. Az FTC csapat feltétlenül megérdemelte a győzelmet, hiszen a játék 80 százalékában ő támadott. Amselnek alig akadt dolga, a halfsorról nehéz kritikát mondani, a csatársornak feltétlen nyeresége az ifjúsági Lyka.” (1925 – Kispesti AC)

“A mérkőzés legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy a fiatal játékosok megközelí­tőleg se tudták azt produkálni, amire tulajdonképpen képesek. Ezzel szemben az öregebbek közül még azok is, akik ritkán játszanak nagy meccset, többnyire nagyon jól és biztosan játszottak. A fiataloknak tehát a nagy meccsek levegője, a rutin, a helyzetfelismerés hiánya a legnagyobb baja. Ezeket a hiányokat viszont állandó meccstréning nélkül megszerezni nem lehet. A Ferencváros talán többet támadott mint az Újpest, de Újpest súlyosabban, mint a Ferencváros. Klasszikus játékot nem hozott, de élvezetes pillanatokban bővelkedett a mérkőzés. A Ferencváros jutott be az egyik ágon a Magyar Kupa középdöntőjébe.” (1930 – Újpest)

“A hosszú vergődés után, ami a Ferencváros évét kitöltötte, üdí­tő látvány volt ennek a mérkőzésnek első félideje, melyben a régen látott, sokszor emlegetett és elsiratott zöld-fehéreket láthattuk ismét a pályán. Az első perc szédületes rohama, a régi Kohutra emlékeztető gól egy csapásra meghódí­totta a nézőteret és felébresztette a hatalmas Fradi-tábor minden szép emlékét, vele együtt lelkesedését és együttérzését. S a további támadások, a sok szépséget, élvezetet hozó percek után itt is, ott is felhangzott a kérdés: — Ugyan miért nem játszott egész év folyamán ilyen jól a Fradi, ha egyszer ennyire tud játszani?” (1931 – Hungária)

“Az ülőhelyek – biztos, ami biztos… – már félórával a mérkőzés kezdete előtt foglaltak. A B-közép csengővel fogadja a Ferencvárost, amely nem üdvözli a közönséget, de a kispesti közönség sem a Fradit. Gyilkos az iram, a Kispest két góljára néggyel válaszol a Fradi. A mérkőzés tehát úgy indult, hogy a Ferencvárosnak meg kell azt fordí­tani, ha győzni akar. És ebben a megfordí­tásban döntő szerep jutott Sárosi centerhalf játékának. Folytonos mozgásával, hátulról pompásan irányí­totta még a csatársort is, sőt két góljával a győzelemnek főrészese lett. Kár, hogy Laki és Lázár gyenge napot fogott ki. Úgyszólván magára hagyták Sárosit. Ha két szélsőfedezet feljavul, akkor Sárosi hamarosan a régi nagy lehet a középfedezet helyén is. Klement Sándor: – Biztosan nyertünk. A csapat ebben az alakzatban is jól mutatkozott be…Blum Zoltánnak és Révész Miklós dr.-nak nincs kedve nyilatkozni. Blum Zoltán Kutasit ápolja még mindig. A kapus az kérdezgeti, hogy mi az eredmény, egyébként már jobban érzi magát, miután a második félidő 36. percében két kispesti csatár elgázolja.” (1936 – Kispest)

“Amilyen pompás iramú és magas szí­nvonalú játék folyt az első félidőben annyira ellankadt az iram és elfáradtak az első félidő hősei a szünet után. A tartalékos újpesti csatársor teljesen visszaesett. A Ferencváros most is többet támadott, de csatársorában a sérült Nagy II. inkább csak statisztált és az első félidőben a remek balszárny ereje is elfogyott. Az Újpest végeredményben elégedett lehet a döntetlennel. Bár volt nagy helyzete a győzelemhez is, a játék képe alapján ez igazságtalan lett volna. A Ferencváros a két lőtt kapufával kétségtelenül jobb volt…Igazi derby mérkőzés volt, ragyogó első félidővel, amely legelső sorban arra adott csattanó választ, hogy józan és körültekintő mérlegelés alapján jogos és körültekintő mérlegelés alapján jogos lehetett-e az MLSZ-nek az az intézkedése, amellyel Sárosi dr-t – aki a rendszer kérdésében férfias nyí­ltsággal leszögezte álláspontját – kihagyta a németek elleni válogatott csapatból. A felelet, amelyet Sárosi dr. a tett ékesszóló példával adott, olyan hatalmas meggyőző erejű volt, hogy a mérkőzés nagy részében a közönség újra és megismétlődő, spontán feltörő tüntetést rendezett azok ellen, akik a németek ellen kiállí­tott csatársorunkat megfosztották labdarúgásunk egyik legnagyobb értékétől…Zúgott a Gyurka!…Gyurka!…Gyurka! és a közönség meleg tüntetése Sárosi dr. mellett mindennél világosabban fejezte ki véleményét az angol rendszerről.” (1942 – Újpest)

1959

“Aránylag könnyen szerzett győzelmet a Ferencváros. A debreceniek erőtlen csapata nem is késztette nagy erőkifejtésre a zöld-fehéreket. Minden csapatrészükben jobbnak bizonyultak a vendégek, akik ellen a hazaiak taktikailag sem bizonyultak eléggé éretteknek. A Ferencváros nyugodtan, magabiztosan, technikásan és korszerűbben játszott – a mérkőzés egyes részeiben igazi erényeket csillogtatták a játékosok, s győzelmük ebben az arányban is teljesen megérdemelt.” (1964 – Debrecen)

“Örökrangadó a javából, sok góllal, izgalmas, szí­nvonalas játékkal. Örökrangadó, örökrangadó…Örökrangadó? Egyáltalán, mi az, hogy örök? Az ember gyanakodva, összehúzott szemmel nézegeti ezt a jelzőt. A szakadatlan és szapora változások korábban csak afféle megfeketült aranyfüst egy emlékkönyv gerincén. Utolsó lapra í­rom a nevemet, utolsó leszek, ki téged elfeled. Oh…De a környezet bizsergést kelt. Az áramkör pillanatok alatt rövidre zárul. Egek, mennyi ember. A szűk karéjokban összezsúfolódnak, mintha tí­zszer annyian lennének, mintha mindenki itt lenne. Zászlók, transzparensek, egymásra torlódó hanghullámok. Itt a frutti, em-té-ká, em-té-ká, fló-ri, fló-ri, a savanyú-erős cukorka. Szurkolók mindenütt…A világ örökké változik. De – és ez nem akármilyen mentsvárunk, kortársak – a játék örök.” (1969 – MTK)

1970

“A gyenge szí­nvonalú összecsapáson a Ferencváros, Lisztes és Kopunovic vezérletével körülbelül 15 percet játszott jól, ám í­gy is megérdemelte az egygólos győzelmet…Az első negyedórában egyetlen helyzetet sem sikerült kialakí­tania a két együttesnek. A ferencvárosiak birtokolták többet a labdát, de akárcsak a Csepel, ők is nagyon sok hibával játszottak…A 56. percben vezetéshez jutott a hazai csapat. Lisztes a félpályától indult el az ellenfél kapuja felé, a 16-osnál jobbra, Kopunovichoz passzolt, majd a szerb csatár beadását öt méterről a jobb alsó sarokba fejelte (1-0). A gól után ismét visszasüllyedt a szí­nvonal…A találkozó végén a zöld-fehérek uralták a mezőnyt, de helyzeteket már nem tudtak kialakí­tani.” (1995 – Csepel)

“Sajnos a rangadón nemcsak a játéké volt a főszerep, újra szerephez jutott a nézőtéri rendbontás is. A Ferencvárosnak egy szerencsés góllal sikerült megszereznie a győzelmet…Bár előzetesen a vendéglátó újpestiek telt házra számí­tottak, azért nem telt meg teljesen a Megyeri úti stadion a labdarúgó NB I. 30. fordulójának legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapására, az UTE – Ferencváros mérkőzésre…Rohamrendőrök vonultak fel a ferencvárosi szurkolók szektora elé, ugyanis a magukról megfeledkezett drukkerek vészesen rángatták a kerí­tést. Később egy darabját sikerült is kiszakí­taniuk a helyéből. Ám ezt követően átmenetileg megnyugodni látszottak a kedélyek…A mérkőzés után a stadionban és környékén már nem történt újabb rendbontás, bár a ferencvárosi játékosoknak nem volt egyszerű levonulni a pályáról, az újpesti szurkolók ugyanis sűrűn dobálták és köpködték őket…” (1997 – Újpest)

2009

„Bár a mérkőzés eleje elég lagymatag tempóban telt el, a 12. percben vezethetett volna a Ferencváros, ekkor azonban még Zsivóczky lövése a blokkról szögletre pattant. Egy perccel később azonban már gólnak örülhetett a vendégtábor, gyönyörű összjátékot követően Paul Shaw lőtte ki a hosszú alsó sarkot (0–1). (…) A 70. percben ismét megszerezte a vezetést a többet veszélyeztető Ferencváros: Fitos passza után Morrisont vágták fel, a játékvezető büntetőt í­télt, amit Ferenczi a kapu közepébe lőtt (1–2). (…) Az eredmény a későbbiekben már nem változott, és mivel a Békéscsaba ellen nem nyert a Debrecen második csapata, í­gy bajnok a Ferencváros!” (2009 – MTK II.)

2011

2014

1934

1967

1988