A Fradi naptára, május 25. – Az 5. Magyar Kupa-győzelem
Évfordulók:
95 éve hunyt el Braun II. Rezső
65 éve született Kvaszta Lajos
5 éve hunyt el Tarsoly Géza
49 éve született Zombori Zalán
Mérkőzéseink ezen a napon:
1911. FTC – Oldham Athletic 2:2, nemzetközi barátságos
1913. UTE – FTC 2:4, Edzőmérkőzés
1924. Mezőkövesd – FTC 1:13, Edzőmérkőzés
1930. III. ker. FC – Ferencváros 1-2, NB1
1931. III. ker. FC – Ferencváros 4-1, MK döntő
1933. Ferencváros – Újpest 11-1, MK döntő
1934. Viktoria Plzen – vegyes Ferencváros, Hungária 4-4, nemzetközi barátságos
1941. Tokod – Ferencváros 0-7, NB1
1957. Gyömrői SE – Ferencváros 2:4, Edzőmérkőzés
1958. Ferencváros – Radnicki 3:3, Duna kupa
1960. Ganz-MÁVAG – Ferencváros 2:4, Edzőmérkőzés
1966. Szolnoki MÁV – Ferencváros 3:5, Edzőmérkőzés
1971. Elektromos – Ferencváros 0:8, Edzőmérkőzés
1974. Bp. Honvéd – Ferencváros 2:2, NB1
1983. Ferencváros – Nyíregyháza 2-1, NB1
1985. Csepel – Ferencváros 0-0, NB1
1994. Ferencváros – Kispest-Honvéd 3-0, MK döntő
1996. Ferencváros – Fehérvár Parmalat ’96 2-1, NB1
2002. Ferencváros – Dunaferr 2-0, NB1
Összes díjmérkőzés: 13 mérkőzés, 7 győzelem, 5 döntetlen, 1 vereség, 41-19 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
2002. Pinte Attila
2002. Vén Gábor
Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:
1969. Szőke István
2016. Ramírez, Cristian
“Szorgalmas tréninget folytatott az FTC csapata az egész héten át, hogy az angol mérkőzésekre a legfittebb formába jusson. Az első csapat tagjai naponta futó tréninget vettek és csak a hét két napján dolgoztak labdával, a mikor is főképpen a kapu-lövést gyakorolták…A szimpatikus lilainges angol profik igen jó benyomást keltettek a nagyszámú közönség körében, különösen kitűnt Mc Donald goalkeeper és Montgomery, a kopasz Woodger és Donnackie forwardok játéka A komplett FTC minden egyes embere jól bevált s főleg Borbás, Schlosser, Bródy, Rumbold és Fritz excelláltak.” (1911 – Oldham Athletic)
“A FTC Újpesten! Nagy napja lesz jövő vasárnap Újpestnek. A magyar bajnok csapat kimozdulva fészkéből, a Népszigeti pályán mérkőzik az Újpesti Torna-Egylettel. Régóta történt meg ez már Újpesten és igy érthető, hogy a mérkőzés iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik.” (1913 – UTE)
“A keményen és elszántan küzdő óbudaiak váratlanul komoly ellenfelei voltak a zöld-fehéreknek” (1930 – III. kerület)
“Meglepő, de megérdemelt győzelemmel szerezte meg a III. ker. a kupát a régi nagyágyúit sikertelenül próbálgató Ferencvárossal szemben” (1931 – III. ker. FC)
“A Ferencváros Sárosi fölényes centerjátékával lehengerelte az Újpest csapatát!…Huszonhárom éve küzdenek csapataink a Magyar Kupáért és tizenötödször állottak fel döntőre tegnap azok a csapatok, melyek méltónak bizonyultak az egész évi küzdelem után erre a díszes, nagyjelentőségű szerepre. De a Magyar Kupa meglapítása óta nem volt még eset arra, hogy ilyen hatalmas gólaránnyal dőljön el a vándordíj védésének sorsa! Az eredmény nagysága, furcsa nagy gólaránya azonban nem azt jelenti, hogy az idei döntőben kisebb értékű csapat volt az egyik fél. Hiszen a Ferencváros a magyar bajnok, az Újpest csapatában pedig az idei bajnokjelölt állott ki a Hungária-út remek pázsitjára. Az eredmény? A futball szeszélyének különös játéka és a Ferencváros dicsősége. A Magyar Kupa döntőjének napja szép és emlékezetes ünnepe volt a magyar futballnak. Megmutatta, hogy ezért a páratlanul szép díjért érdemes küzdeni, a mérkőzéssel pedig bebizonyította, hogy a magyar futball életereje nagy, értékes. Ez az erő az egyesületekben, a játékosgárdában és a közönség lelkesedésében gyökerezik!…Az első húsz perc gólzápora nemcsak a mérkőzést döntötte el, de Újpest katasztrofális vereségének is alapja lett. Sárosi irányítása megfiatalította a ferencvárosi támadósort. Aki ezt a mérkőzést végignézte, sohasem felejtheti el Sárosi játékát. Amikor Sárosi első ízben ment el az újpesti védők mellett, mindenki felfigyelt. Mert úgy ment el, mintha nem is lett volna ellenfele, s olyan biztosan mozgott a labdával, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. S később azt is bebizonyította, hogy kiváló érzékkel játszik, mindig tudja hová, kinek kell a labdát adnia. Mivel pedig meg is tudta csinálni, amit a helyzet kívánt, kibontakozott előttünk az a center, akire a magyar futballnak olyan égetően szüksége van. Játékát látva a nézőtőr sok szakértője sóhajtott fel: — Ha a center Sárosi mögött egy másik Sárosi játszhatna a válogatottban centerhalfot, akkor nem okozna fejfájást egyetlen ellenfél sem. Ez a nagyszerű játék felvillanyozó erővel hatott a többiekre is. Toldi ma is régi volt, Takács megelevenedett, fürge és küzdő csatár lett. A Fradi olyan remek támadójátékot játszott, amely előtt nem állhatott meg az Újpest s amely magától valóan hozta a nagy, évtizedekig, talán örökre emlékezetes eredményt. A döntő lefújása után a közönség viharosan ünnepelte a kupagyőztes csapatot.” (1933 – Újpest)
“Titkos is gólt lőtt, mégsem tudott győzni Pilsenben a zöld-fehér-kék vegyes csapat” (1934 – Viktoria Plzen)
“Tokod és környéke megmozdult vasárnap délután. A mérkőzés előtt egy órával gépkocsin érkező Ferencvárost nagy közönség fogadja. A mérkőzésen a Ferencvárost nem állította nagy feladat elé a tartalékos Tokod. A zöld-fehérek a mérkőzés első percétől fogva jól játszottak. A mérkőzés már akkor eldőlt amikor 1:0 után a tokodiaknak nem sikerült gólt rúgniuk. Ettől kezdve fokozatosan összeroppantak. A Fradi megérdemelte a többgólos győzelmet, de a Tokod is rúghatott volna gólt. A hétgólos győzelem azt is jelentette, hogy Sárosi dr. gólja a 75. percben – Varga lyukat rúg. Sárosi dr. ott van és egy cselezés után bevágja a labdát a kapuba – a Ferencváros 100. találata volt az 1940/41-s bajnokságban.” (1941 – Tokod)
“A Népstadionban, a Duna Kupa I. fordulójában: Radnicski Belgrád—FTC 3:3…A jugoszlávok már 3:1-re vezettek, de szünet után a Ferencváros mindent elsöprő lendülettel játszott és ha nem is szép játékkal, de igen nagy akarással behozta a nagynak látszó hátrányt.” (1958 – Radnicski)
“Az FTC teljes csapatával rohamozott, a Nyíregyháza pedig megszállta kapuja előterét, és villámgyors ellentámadásokkal kísérletezett. Taktikájuk bevált, hiszen félidőben 1:0-ra vezettek! A 49. percben egyenlített az FTC. Szabadi kapott labdát a jobb oldalon, gyors csellel tisztára játszotta magát, beívelését középen, a 11-es pontnál Ebedli mellre vette, majd a lefelé hulló labdát kapásból, nagy erővel a bal alsó sarokba lőtte, 1:1 — csodaszép gól volt! A 61. percben szerezte meg az FTC a vezető — sőt, mint később kiderült a győztes gólt. Bal oldalon bontakozott ki az akció. A 16-os sarkánál Pogány kapta a labdát. A balszélső, miután a vonal mellett elfutásra nem kínálkozott lehetősége, befelé cselezett, majd amikor mindenki azt várta tőle, hogy megjátssza valamelyik játékostársát, a balösszekötő helyéről, a 16-os vonaláról óriási erejű lövést zúdított a kapu bal oldalába, 2:1!” (1983 – Nyíregyháza)
“A házigazdák igazi show-t varázsoltak a kupadöntő első mérkőzésére az Üllői útra. A 19. század elején Bonaparte Napoleon hatalmát egy-két emlékezetes csata ingatta meg. Az egykori francia császár pályafutásában a lipcsei csata volt az egyik sorsdöntő ütközet. Lipcseivel kapcsolatos a szerda este is. Őt viszont Lipcsei Péternek hívják, aki az első félidőben olykor extraklasszis teljesítményt nyújtott, az ő jó formája riadóztatóan hatott társaira, a Ferencváros meg sem állt három gólig. A második játékrészben egy rövid időre akadt némi esélye a kispesti vendégnek is, de ekkor Szeiler kapus tett ki magáért. Aki ott volt szerdán este az Üllői úti stadionban, az alighanem soha nem felejti el ezt a meccset. Amit a Fradi ezen a találkozón, illetve a mérkőzés első félidejében produkált, az magyar pályán teljesen szokatlan, mi több, egyenesen felkavaró élmény volt. A csaknem zsúfolásig telt aréna közönsége nem véletlenül jutalmazta kedvenceit vastapssal. A ferencvárosi szurkolók felállva tapsoltak és tizenötezer torokból zúgott a Nyilasi Tibi!, Nyilasi Tibi!, és a Hajrá Fradi!. (1994 – Kispest-Honvéd)
Jól gondolom, hogy ez a legendás 11-1 a még legendásabb T-betűs ötösfogat hattyúdala is volt egyben? Ha jól tudom, Turay azon a nyáron igazolt át a Hungária körútra, Kohut pedig Franciaországba. Utána a Kistaki is csak egy évig maradt már.
A ’94-es 3-0-on pedig ott voltam, egy félidő alatt eldöntöttük. Aztán a visszavágón is voltak maradandó élményeim…
Tulajdonképpen Sárosi centerbe ill. Turay középfedezetbe állításával lett vége a T-betűs csatársornak. De hetekről beszélünk, és jól tudod.
És aztán Turay nem kapta vissza a centerposztot az MTK-nál se, pedig ez volt a távozása egyik oka. A másik meg valamilyen kért és meg nem kapott klubhitel (építkezésre, házvásárlásra tán), ha jól tudom, amiből azért az is kiderült számára, hogy hosszú távon -- vagyis a lejáratig -- már nem számol vele az egyesület. Legendáinkkal sose bántunk kesztyűs kézzel… De az örök riválisnál még középfedezetként is eljött a másodvirágzása, még a ’38-as vébédöntőben is játszott.
SZÉP EMLÉK !
SZERDÁN a PÁLYÁN is FEL KELL ELEVENíTENI !!!
nagyon szerettem őt! azt hiszem az elfogultság érthető és megérthető! ahogy Szkukaleknál is!
nagyon büszke vagyok, hogy ők azok a felvidékiek akiknek teljesült az az álom, hogy Fradi mezben futhattak ki a Szentélyben!
Bizony Pinte Attila. mennyire jó volt hallgatni a nyilatkozatait! mintha magamat hallanám, persze csaka kiejtésben :))