A Fradi naptára, november 17.

Közzétéve: 2023. november 17. péntek | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

50 éve hunyt el Medgyessy Jenő
130 éve született Pócz Árpád
17 éve hunyt el Puskás Ferenc

Mérkőzéseink ezen a napon:

1901. FTC – Törekvés 6:1, Edzőmérkőzés
1907. BAK – FTC 1:4, NB1
1912. MAC – FTC 0:7, NB1
1918. FTC – BTC 4-0, NB1
1929. Bástya – Ferencváros 3-0, NB1
1935. Ferencváros – Budai 11 4-0, NB1
1940. Kispest – Ferencváros 3-4, NB1
1946. Ferencváros – Csepel 1-0, NB1
1957. Ferencváros – SZEAC 1:1, NB1
1963. Ferencváros – Bp. Honvéd 2:7, NB1
1965. Panathinaikosz – Ferencváros 1:3, BEK
1968. DVTK – Ferencváros 1:2, Edzőmérkőzés
1971. DVTK – Ferencváros 2:2, NB1
1973. Ferencváros – SBTC 2:2, NB1
1976. Ferencváros – Lehel 8-1, MK
1979. Békéscsaba – Ferencváros 2-2, NB1
1982. MEDOSZ ERDÉRT – Ferencváros 1-4, MK
1985. Bp. Volán – Ferencváros 2-1, NB1
1990. Ferencváros – Békéscsaba 4-0, NB1
2001. Haladás – Ferencváros 1-3, NB1

Összes díjmérkőzés: 18 mérkőzés, 11 győzelem, 4 döntetlen, 3 vereség, 56-27 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1982. Krecska János

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1929. Siflis Géza
1982. Lelovits Gábor
1985. Jancsika Károly

Ezen a napon ült utoljára az FTC kispadján díjmérkőzésen:

1965. Vilezsál Oszkár

Ezen a napon játszotta első válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

2022. Zachariassen, Kristoffer

“Kicsiny, lelkes, minden meglepetésre elkészült közönség előtt folyt le ezen mérkőzés az amerikai-uti pályán, melyben — daczára, hogy az FTC a legjobbjait nélkülözte — könnyű győzelmet aratott a BAK felett. A BAK elbizakodott csapata csak az első félidőben felelt meg a várakozásnak, a másodikban oly lanyha játékot produkált, hogy nagyobb goalarányu vereségre voltunk elkészülve. FTC csapatából Gorszky, Bródy, Iványi hiányoztak, a BAK komplett volt. A ferenczvárosiak goalképessége ismét igen kicsiny volt, a fölényt nem fejezi ki a goalarány.” (1907 – BAK)

“Nehéz, sáros talajon nagyszerűen érvényesült ezúttal az FTC kiválóbb technikája. Az első perctől az utolsóig mint a macska az egérrel, úgy játszottak a zöld-fehérek a ellenféllel, akiknek úgy látszik nem volt stopli a cipőjükön, mert különben érthetetlen előttünk, hogy miért voltak többször a földön mint a talpon. Dacára az FTC fölénye folytán egyoldalú játéknak, élvezetes látványt nyújtott az, amennyiben a zöld-fehérek ezúttal valóban remek formáról adtak bizonyságot. A MAC teljes csapatával szemben az FTC Blum nélkül állt ki, kinek helyét Weisz töltötte be, míg jobbszélsőt Potya játszott. Mindjárt a mérkőzés elején nagy erővel fekszik a játékba az FTC és a szünet előtt három dugó nyom a MAC kapujába. Helycsere után még nagyobb az FTC fölénye és újabb négy dugó jelzi a zöld-fehérek fölényes győzelmét.” (1912 – MAC)

“A ferencvárosiak jó formában lévő csapata nívós játék után értékes győzelmet aratott…” (1918 – BTC)

“A Ferencvárosi öltözőben nagyon vidám a hangulat. Csak Pósa öltözik komolyan és lelkesen, látszik rajta, válogatott akar lenni. Móré vicceket mesél a gyúrópadon, a mérkőzésről senki sem beszél. Sárosi feltűnően jókedvű s ennek varázslatos hatása van az egész csapatra, mely a mérkőzés kimenetére is hatott. A győzelem megérdemelt a zöld-fehéreknek. A Budai 11 tartalékos volta miatt már a rajtnál elvesztette a meccset. A négy kapott gól ellenére a mezőny legjobbja Havas, sőt mi több: ma talán ő a legjobb, legmegbízhatóbb, legfürgébb kapusunk. A Ferencváros legjobbja Sárosi, a játék újra azt igazolta, hogy nélküli lényegesen kevesebbet ér a Fradi. A mérkőzés szenzációja, hogy a Ferencváros nem kapott gólt! Ősszel első ízben! Javultak tán a hátvédek? Valamit, de inkább a budai csatárok romlottak. Mailinger Béla, a Ferencváros elnöke: – Nehezen indult, de aztán már jól forgott a gépezet. Nem akarok kiemelni senkit.” (1935 – Budai 11)

Tempó, Fradi!: 1940 őszén, 11 forduló után veretlenül vezettük a bajnokságot, Sárosi doktor vezetésével sorra nyertük a mérkőzéseket és közeledvén az őszi szezon végéhez, a szakma már előre elkönyvelte a Fradi címvédését, mely a 16. bajnoki címet jelentette. Az eltelt 11 fordulóban 46 gólt lőttünk, köztük 5 gól az Újpesti kapuban kötött ki két héttel a Kispest elleni rangadó előtt. A szeles, hideg időben lejátszott találkozó még sem az előre „eltervezett” forgatókönyv alapján zajlott le. Pedig a Kispest négy állandó kezdőjét nélkülözte, a Fradi meg egy ötmeccses győztes szériát produkált. Ráadásul az első félóra után már 3:0-ra vezettünk, a közönség további gólzáport várt Sárosiéktól, de a folytatásban a Kispest szépített, így kétgólos előnnyel zártuk az első félidőt. A második félidő felért egy lidércnyomással a zöld-fehérek számára. Végig a Kispest uralta a játékot, a Fradi hátvédsor nem volt a helyzet magaslatán, de ma a szerencse is a Szoyka-Pósa kettős mellé állt, mert a sorozatos hibáikat a hazaiak nem tudták gólja váltani. Amikor 4:2 után Kincses belőtte a Kispest harmadik gólját, már megjött a hazai szurkolók hangja is. Elemi erővel tört fel a “Hajrá Kispest”, a hazai szurkolók szerint a lélektani előny már náluk volt, csak ki kellett volna használni. Szerencsénkre a hazai csatárok a legnagyobb helyzeteket is elpuskázták, így maradt a 4:3, mellyel tovább folytatódott a „diadalmenet”, bár a Kispest elleni győzelem egy kicsit göröngyösre sikeredett. (1940 – Kispest)

“A rangadó nem hozott szép játékot, csupán küzdelmet láttunk mindkét részről. A Ferencváros szinte alig engedte szóhoz jutni a csepelieket az első félidőben. Szünet után, mikor Mike kiállítása és Ónodi sérülés miatt csonkán játszott, csak az eredmény tartására törekedett. Nagy szívvel játszva ez sikerült is neki és leszögezhetjük, hogy erre a győzelemre teljes mértékben rászolgált a zöld-fehér tizenegy. A csepeliek főképpen teljesen széteső, erőtlen támadósoruknak köszönhetik a vereséget. A játék eldurvulásában nagy része van az erélytelen és nagyon sokszor tévesen ítélkező bírónak. Kohányi játékvezető az idény leggyengébb bíráskodását nyújtotta. Határozatlan volt, megengedte a durva játékot, kizárólag az ő hibája az, hogy a játék teljesen eldurvult. A második félidő elején a csepeli védő belerúg Mikébe, aki utána rúg. A csepeli játékos elesik, majd kivezetik a pályáról. Közben a másik csepeli játékos odaszalad és meginti Mikét. A játékvezető nem látja az esetet, de a partjelző bemondására kiállítja Mikét. Újra indul a játék és a lekísért védő visszatér. A Fradi játékosok most reklamálnak. A játékvezető és a partjelző között újabb tanácskozás indul, melybe a két csapat játékosai is beleszólnak. Áll a játék, a közönség tüntet a játékvezető ellen. Egy rendőrtiszt is bemegy a pályára és külön beszélget a bíróval. Végül öt perc után elkezdődik a játék. Csak Mike marad kint…” (1946 – Csepel)