A Fradi naptára, november 27.
Évfordulók:
29 éve született Gorriarán, Fernando
103 éve született Lakat Károly
124 éve született Reichmann András
52 éve született Selimi, Zenun
Mérkőzéseink ezen a napon:
1904. BTC – FTC 2:0, NB1
1910. MTK – FTC 2:1, NB1
1921. FTC – VII. Kerület 1-0, NB1
1927. Sparta Praha – Ferencváros 4-1, nemzetközi barátságos
1932. Ferencváros – Somogy 7-2, NB1
1938. Phöbus – Ferencváros 4-4, NB1
1949. Győri ETO – Ferencváros 3-1, NB1
1960. SBTC – Ferencváros 2:1, NB1
1963. Dorog – Ferencváros 2:1, NB1
1966. Császártöltés – Ferencváros 1:6, Edzőmérkőzés
1968. DVTK – Ferencváros 1:2, NB1
1974. ERDÉRT MEDOSZ – Ferencváros 0:5, Felszabadulás kupa
1976. Ferencváros – Dunaújváros 3-1, NB1
1993. Videoton – Ferencváros 3-1, NB1
1996. Ferencváros – Csepel 6-2, MK
2005. Ferencváros – DVSC 0-0, NB1
2011. Diósgyőr – Ferencváros 2-3, NB1
2013. Ferencváros – Újpest 0-0, MK
Összes díjmérkőzés: 17 mérkőzés, 7 győzelem, 3 döntetlen, 7 vereség, 37-30 gólkülönbség
Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:
1910. Fischer Elek
1921. Wiener János
1968. Karába János
1974. Ebedli Ferenc
2011. Csizmadia Csaba
“Régóta epedve várt reváns tehát sikerült, meg kell azonban állapítani, hogy korántsem abban a stílusban, amelyet az FTC-től a nagy előkészületek után várni lehetett. Az FTC csatársora igen gyenge teljesítményt nyújtott, Tóth nem való összekötőbe, Nikolsburger nem elég erélyes, a két összekötő között Pataki finomságai csak ritkán érvényesülnek. A halfsor mélyen tudása alatt játszott. Kifogástalan munkát csak Obitz végzett, Blum fáradtnak tűnt. A játék elején mindenki az FTC nagy gólarányú győzelmét várja. Gólt mégis csak a második félidő 31. perce hozza: Pataki a tétovázó védők mellett kiszökik s bár hátulról nyomják, a kapus mellett gólba gurítja a labdát. A meccs eldőlt.” (1921 – VII. ker. SC)
“Az eredmény megfelel a játék képének. A Ferencváros klasszisokkal jobb futballt játszott, s sokszor a legjobb Ferencváros-iskolát juttatta eszünkben. A kapu előtt azonban még az új csatárok nem értik eléggé a helyzetcsinálás mesterségét. Sárosi kezdi már beletalálni magát az új rendszerbe, Lázár kevésbé. Örvendetes volt a halfsorban Bukovi nagy javulása. A sokáig pihent válogatott játékos végig kitűnő stílusban dirigált s megszilárdította posztját. Ahogy Turay, aki a balhalf szerepben sokkal jobban megtalálja önmagát mint centerben…Blum Zoltán edző: – A játékkal meg vagyok elégedve, ha a végével nem is. Fejlődést látok a játékban és így igazolását átcsoportosításunknak, amely mellett természetesen tovább is kitartunk.” (1932 – Somogy)
“Kitűnő mérkőzést láttunk. Volt izgalom, gólok, váltakozó játék. Ez mindennél többet mond. A tapasztalatok alapján az eredmény igazságos. Miért vesztett pontot a Ferencváros? 1. Mert az egész csapat csak 2:4 után kezdett úgy játszani, ahogyan bajnokcsapatnak kell. 2. Mert Lázár fölényeskedett és Tóthtal egyáltalán nem törődött. 3. Mert Gyetvay szinte égette a társait. 4. Mert a zöldek nem volt gyorsak, sokat vitték a labdát, nem továbbították hamar, főleg nem kapásból. 5. Mert a ferencvárosi összekötők keveset mentek hátra…Sárosi dr.: – 2:4 után örülhetünk a döntetlennek.” (1938 – Phöbus)
“A Diósgyőr óriási becsvággyal vetette magát a küzdelembe. Kitűnően megszervezte a védelmét, Hajas ügyelt Albertre, Várkonyi Branikovitsra, Ruttkai pedig a ferencvárosi támadások szervezőjét, Rákosit igyekezett zavarni a mezőnyben. Mögöttük pedig ott volt a biztosító hátvéd szerepkörében Salamon. Ebben a hadrendben vezette támadásait a hazai csapat és több alkalommal veszélyeztette Géczi kapuját. Különösen a gyors Szurgent okozott zavart a zöld-fehér védelemben. A szélsők is megfelelően támogatták a támadásokat. A zöld-fehérek a széleken vezették támadásaikat, de eleinte kimaradtak a helyzetek. Fordulás után élénk volt a játék, a Ferencváros vezető gólja után a zöld-fehérek mindjobban fölénybe kerültek és higgadt játékkal megnyerték a mérkőzést az igen lelkes, nagy akarattal játszó Diósgyőrrel szemben. A zöld-fehérek ezzel a győzelemmel a táblázat élére kerültek.” (1968 – DVTK)
“Jól kezdtek a vendégek, de az első negyedórában nem csupán helyzeteiket, hanem még egy büntetőt sem tudtak értékesíteni. A Ferencváros az első játékrészben szétesően, nehézkesen, sok hibával játszott, nem voltak lendületesek az akciók, sok volt az oldaladogatás, s minden időt adott a vendégeknek a kapu előtti tömörülésre. De nem csupán a támadásszövésük volt erőtlen a zöld-fehéreknek, lövésekkel sem igen kísérleteztek. A vendégek a mezőnyben ügyesen tartották a labdát, sőt, a kpau előtt több veszélyt jelentettek mint ellenfelük. A szünet után lendületesebb, gyorsabb lett a Ferencváros, többet mozogtak a csatárok, harcosabban, lelkesebben játszottak. 1-0 után a zöld-fehérek is büntetőt hibáztak, de Vad gólja után úgy tűnt eldőlt a mérkőzés. A gyors szépítés azonban lendületet adott a vendégeknek, de ekkor már a Fradi nem engedte ki a kezéből a győzelmet. Ebedli gyönyörű szabadrúgás gólja a mérkőzés végén már csak hab volt a tortán.” (1976 – Dunaújváros)
Vélemény, hozzászólás?