A Fradi naptára, november 3.

Évfordulók:

123 éve született Gallowich Tibor
58 éve született Szeiler József

Mérkőzéseink ezen a napon:

1929. Somogy – Ferencváros 1:1, Edzőmérkőzés
1935. SBTC – Ferencváros 3-5, NB1
1940. Újpest – Ferencváros 0-5, NB1
1946. Ferencváros – Kispest 9:6, Edzőmérkőzés
1954. Győri Vasas – Bp. Kinizsi 3:2, NB1
1957. Pécsi Dózsa – Ferencváros 0:1, NB1
1971. Ferencváros – Bp. Vegyiművek 11:1, Edzőmérkőzés
1976. Dynamo Dresden – Ferencváros 4-0, BEK
1979. Ferencváros – Székesfehérvári MÁV Előre 1-0, NB1
1982. FC Zürich – Ferencváros 1-0, UEFA
1984. Rába ETO – Ferencváros 5-1, NB1
1990. Ferencváros – Bp. Volán 1-0, NB1
1993. ZTE – Ferencváros 1-3, MK
1994. Ferencváros – FC Porto 2-0, KEK
1997. Újpesti TE – Ferencváros 1-2, NB1
2001. Videoton – Ferencváros 2-2, NB1
2007. Ferencváros – Jászberény 1-0, NB2
2008. DVSC-DEAC – Ferencváros 0-1, NB2
2010. Ferencváros – Haladás 0-0, Ligakupa
2012. MTK – Ferencváros 4-2, NB1
2018. Ferencváros – MTK 2-0, NB1
2022. Trabzonspor – Ferencváros 1-0, EL csoportkör

Összes díjmérkőzés: 19 mérkőzés, 11 győzelem, 2 döntetlen, 6 vereség, 31-25 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

1954. Vigh Zoltán
2001. Nagy Norbert
2010. Danquah, Frank Wiafe
2010. Labrado, Ivan
2010. Nagy Patrik
2010. Stockley, Samuel Joshua
2010. Veron, Iani Martin
2022. Redzic Damir

Ezen a napon játszotta egyetlen díjmérkőzését a csapatunkban:

2010. Labrado, Ivan
2010. Veron, Iani Martin

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1907. Braun Ferenc

“A Ferencváros az első félidőben a régi rossz, beteg játékát játszotta és a lelkes SBTC nemcsak egyenragú volt vele, hanem felül is múlta. Ám ez a mindent beleadó heves kezdés a mérkőzés végére kifullasztotta a hazaiakat és mikor a javuló Ferencváros az egyre jobban belejövő Sárosival az élen rohamot roham után vezetett a salgótarjáni kapu ellen, már nem volt elég ereje szembeszállni. ha csak a lelkesedés döntött volna, az SBTC nyerte volna a mérkőzést, nagyobb kitartása révén azonban több szerencsével a Ferencváros több góllal is nyerhetett volna. A Ferencváros nem elégí­tett ki, egyedül Sárosi, aki a második félidőben egészen nagy volt és ha múlt héten 50 százalékos volt a játéka, ez már elérte a 75-öt. Rajta kí­vül még Toldit kell kiemelni, aki megfordí­totta a meccs sorsát, amikor lankadatlan igyekezettel dolgozott elejétől a végéig.” (1935 – SBTC)

“A pálya pompás állapotban várja a mérkőző feleket. A gyep közepe egy kissé kopott ugyan, de novemberben ez megbocsájtható. Egyébként tükörsima a pálya. A nap erősen süt, igazán tavaszias az idő. A közönség is megszállja lelátót. Az őszi rangadó alaposan tisztázta a helyzetet a bajnoki táblázaton. A Ferencváros most kezdi igazolni a várakozásokat, amelyeket a bajnoki rajtnál fűztek hí­vei az idei szerepléshez. A ferencvárosi együttes újra formában van, kiváló gárdája, mindjobban beidegzett játékrendje egyaránt kiemeli a bajnoki mezőnyből. A tartalékos és átmeneti zavarokkal küszködő Újpest csak rövid időre tudta vitássá tenni a rangadó sorsát. Érdekes indult a mérkőzés, igazi rangadó hangulat volt s mintha ezúttal is igaz lett volna az a legenda, hogy a nagycsapatok mindig feljavulnak egymás mellé, ha eljön a rangadó ideje. A Ferencváros nagy esélyes indult, de a mérkőzés elején az Újpest nagy becsvággyal és lendülettel vetette magát küzdelembe. Amikor a Ferencváros belőtte az első gólját, még senki sem hitte volna, hogy Újpest eggyel sem tud válaszolni, bár látni lehetett, hogy a Ferencváros fokozatosan nyomul. Még a második Ferencváros-dugó után sem látszott elintézettnek a mérkőzés sorsa. A harmadik gól után az Újpest összeomlott s a Ferencváros nyomasztó fölénybe került. A mezőny legjobbja Sárosi dr. volt, aki sérülése miatt nem nagyon akarta vállalni a játékot, de utána mégis pályára lépett és három góljával döntő érdemeket szerzett a győzelem kivivasában.” (1940 – Újpest)

“Szabó hét gólt lőtt – “barátságos” alapon” (1946 – Kispest)

“Aki az izgalmakat szereti, ezt megtalálta a mérkőzésen. Két lelkesen küzdő csapat változatos küzdelme folyt mintegy hatvan percen keresztül. Hogy egyik csapat sem tudott felülkerekedni, az nagyrészt a támadók bűne. Az I. félidőben mindkét oldalon megfeledkeztek a szárnyakon vezetett gyors támadásokról. A belül erőltetett támadásokat a jó védelmek könnyen verték vissza, mert a belsők körülményesek voltak, sokat pepecseltek. Így hiába hullámzott a játék, két kapu között, a szí­nvonal nem emelkedett az átlagos fölé. Szünet után mindkét oldalon javult valamit a csatárjáték, negyedóráig élvezetes volt a küzdelem. A mérkőzés sorsát nem csak Farkas könnyelműsködése döntötte el, hanem az is, hogy a Ferencváros csatárjátéka végeredményképpen folyamatosabb és gyorsabb volt.” (1957 – Pécs)

“Nagyon kevesen, alig négyezren látogattak ki az Üllői útra a sokáig lelkes zöld-fehér szurkolók közül, és akik kimentek, azok sem jöttek tűzbe a hidegben. A Ferencváros elképzelés nélkül, nehézkesen, „mérsékelt lelkesedéssel” vetette magát a küzdelembe, a székesfehérvári együttesnek ez kedvezett, sokáig úgy látszott, hogy egy pontot meg is tudnak kaparintani a vendégek. Szokolai sem játszott jól, de ő legalább bemutatott egy olyan lövést, amelytől néhány másodpercre felvillanyozódtak a szurkolók. Takács beí­velte a labdát a bal oldalról. Szokolai háttal állt a kapunak, amikor felnyúlt lábbal a labdáért a levegőbe, és úgy vette át, hogy villámgyorsan azonnal meg is fordulhatott. Megfordult, majd még mielőtt a labda leért volna a földre, kapásból kapura rúgta. Paulusz nagyot vetődött, í­gy sikerült kiütnie a jobb sarok felé tartó labdát. Szokolainak tehát csak egyetlen felvillanásra tellett, nem í­gy Pogánynak, aki néhányszor megmutatta, hogy továbbra is nagyszerű formában van. Úgy látszik, őt viselik meg legkevésbé azok a viharok, amelyek mostanában a Ferencváros székházában és öltözőjében dúlnak. Néhány jó csellel, gyors elfutással vétette magát észre az apró termetű csatár, majd egy perccel a mérkőzés lefújása előtt bal lábbal, szabadrúgásból, nagyszerűen csavarta a labdát Paulusz hálójába. Ezzel a góllal a Ferencváros egy plusz pontot szerzett. A reális eredmény ugyanis a döntetlen lett volna.” (1979 – Székesfehérvári MÁV Előre)

“Vágner sípmelódiái bosszantották a zöldeket” (1990 – Bp. Volán)

“Nyilasi Tibor: — A továbbjutás volt a cél, s ezt elértük.” (1993 – ZTE)

“Akárcsak Portóban, a csütörtöki budapesti visszavágó előtt sincs sok válogatási lehetősége Novák Dezsőnek, a Ferencváros vezetőedzőjének. Némi túlzással azt lehet mondani, ismét az orvos állí­tja majd össze azt a csapatot, amely a portugál kupagyőztes elleni labdarúgó KEK-visszavágón pályára lép. A Ferencváros mindenképpen kellemes estét szerzett szurkolóinak, hiszen ellenfelét az európai élmezőnyben jegyzik, s ezt az első találkozó végeredménye is tükrözte. A visszavágó mérkőzésen azonban lelkesedésből jól vizsgáztak a zöld-fehérek, és az sem utolsó szempont, hogy ezúttal az eredmény sem maradt el. Az FC Porto 6-2-es összesí­téssel méltán jutott a KEK-ben a nyolc közé, a Ferencváros pedig a jövő évi kupasorozatig inkább erre a második mérkőzésre emlékezhet szí­vesen…Novák Dezső, a Ferencváros vezetőedzője: – A csapat úgy teljesí­tett, ahogy azt közönségünk elvárta. Nehéz lenne összehasonlí­tani, mi lett volna, ha Portóban nem hat góllal szenvedünk vereséget. Erre nincs is már szükség, hiszen a feladatunk nem a továbbjutás megszerzése volt. A magyar labdarúgás és a magunk becsületéért küzdöttünk, és a visszavágó alapján emelt fővel búcsúzhatunk a KEK-től. A játékosoktól higgadtságot és akaratot kértem, hiszen a tét csupán a mérkőzés végeredménye volt.” (1994 – Porto)

“Eszeveszett gyűlölködés és pattanásig feszült idegek jellemezték a két tábor “hangulatát” a mérkőzés előtt. Tizennyolc órától folyamatosan szidták és ócsárolták egymást az Újpesti és ferencvárosi “szurkolók”, mi több, kisebb összetűzésre is sort kerí­tettek. Aztán a kölcsönös szitkozódás a kezdésre némileg csitult és a pályára vonuló csapatokat már ötletes élőképpel köszöntötték a nézők. A rangadónak korántsem nevezhető találkozón csak a küzdelem dominált, folyamatos játékra viszont képtelenek voltak a csapatok. Sajnos, Juhos játékvezető í­téletei is csak fokozták az amúgy is puskaporos nézőtéri hangulatot és az ellenségeskedés átragadt az egymást kí­méletlenül “aprí­tó” játékosokra is. A némileg taktikusabban játszó Ferencváros végül kiharcolta a győzelmet. A felkorbácsolt indulatokat a fokozott rendőri készültség sem hűtötte le, í­gy ezúttal sem maradt el az ÚTE – Ferencváros mérkőzések után szokásos harmadik félidő. A pályáról levonuló ferencvárosiakat kővel dobálták meg az újpesti nézők, akiket válaszlépésként a rendőrök ütlegelni kezdtek. Ennyi történt a találkozó után a stadionon belül, a ferencvárosi szurkolókat egyébként lovasrendőrök és rendőrautók kí­sérték a metróállomáshoz.” (1997 – Újpesti TE)

“A második félidőben is maradt a Fradi fölénye. Előbb Ndjodo lövését hárí­totta bravúrral Roza, majd Brettschneider lőtt a kapu mellé. Aztán az 58. percben az eddig remeklő Roza kapus nagyot hibázott, s ezt kihasználva Brettschneider fejelt a kapuba. Ezzel megszerezte az áhí­tott vezetést a hazai gárda.” (2007 – Jászberény)

“Shaw villanásának köszönhetően a táblázat élére ugrott a Ferencváros” (2008 – DVSC-DEAC)

2018

1907

1912