A Fradi naptára, október 26.

Közzétéve: 2024. október 26. szombat | Szerző: Szerkesztőség

Évfordulók:

32 éve született Diallo, Ulysse
71 éve született Ebedli Zoltán
50 éve született Hrutka János
74 éve született Kerekes Gyula
37 éve született Martinez, Joaquín Pastor
92 éve született Thomann Antal
40 éve született Williams, Jan Michael

Mérkőzéseink ezen a napon:

1919. III. ker. TVE – FTC 0-0, NB1
1924. FTC – Rapid 1-3, nemzetközi barátságos
1930. Ferencváros – VAC 4:1, Edzőmérkőzés
1938. Honvédkórház – Ferencváros 2:2, Edzőmérkőzés
1946. Haladás – Ferencváros 0-0, NB1
1947. Ferencváros – Csepel 1-1, NB1
1952. Bp. Kinizsi – Dorogi Bányász 0:1, NB1
1963. Vasas – Ferencváros 3:0, Edzőmérkőzés
1966. Bp. Vegyiművek – Ferencváros ?:?, Edzőmérkőzés
1969. Újpesti Dózsa – Ferencváros 1:1, NB1
1974. SBTC – Ferencváros 0:0, NB1
1980. Ferencváros – Bp. Honvéd 4-2, NB1
1983. Kecskeméti SC – Ferencváros 1-8, Edzőmérkőzés
1985. Ferencváros – Videoton 0-1, NB1
1991. Ferencváros – MTK-VM 1-2, NB1
1993. Nagykanizsai Olajbányász – Ferencváros 1-3, Edzőmérkőzés
1996. PMFC – Ferencváros 1-2, NB1
2011. Szolnoki MÁV – Ferencváros 2-5, MK
2013. Ferencváros – Mezőkövesd 1-1, NB1
2014. DVSC – Ferencváros 2-2, NB1
2016. Koroncó KSSZE – Ferencváros 0-9, MK
2023. KRC Genk – Ferencváros 0-0, EKL csoportkör

Összes díjmérkőzés: 16 mérkőzés, 4 győzelem, 8 döntetlen, 4 vereség, 27-17 gólkülönbség

Ezen a napon játszotta első díjmérkőzését a csapatunkban:

1919. Bihari Ferenc
1919. Takács Géza
2016. Kundrák Norbert

Ezen a napon játszotta utolsó díjmérkőzését a csapatunkban:

2016. Jova Levente

Ezen a napon játszotta utolsó válogatott mérkőzését az FTC csapatából:

1930. Berkessy Elemér

“A mérkőzésen csak küzdelem volt, az is csak a mezőnyben, a kapu előtt a csatárok tehetetlennek bizonyultak. A döntetlen eredmény igazságosnak mondható, bár a Haladásnak több alkalma volt a győzelmet jelentő gól elérésére…Dimény Lajos: — Játék nem volt, hanem csak küzdelem. A válogattak kímélték magukat.” (1946 – Haladás)

“Kellemetlenül szeles időben a vártnál kisebb számú közönség gyülekezik az Üllői úti pályán. Mire véget ér az ifjúsági mérkőzés, csak mintegy 6000 néző övezi körül a pályát. Persze még jönnek…A Ferencváros öltözőjében Lakat mutatja alaposan megdagadt bokáját. — Nagyon régen nem hagytam ki mérkőzés – mondja panaszkodva…Igazságos eredmény született a mérkőzésen, amely igen izgalmas és helyenként színvonalas volt. Az első félidőben a Csepel támadott többet, a Ferencváros azonban veszélyesebb volt. A második félidőben széllel hátban a zöld-fehérek támadtak többet és fölényükből megérdemelten szerezték meg a vezetést. A gól után is sokat támadtak a ferencvárosiak, a csepeliek azonban nem adták fel a harcot, s ki is egyenlítettek – hála a ferencvárosi védelem lesfortélyának. 1:1 után kiegyenlítetté vált a játék, a győzelmet bármelyik csapat megszerezhette volna.” (1947 – Csepel)

“Egy órával a mérkőzés előtt már húszezer néző a lelátón és virágos jókedv. A Honvéd délutáni veresége felvillanyozta a Dózsa- és FTC szurkolókat egyaránt. Ahogy csökken a nagy vetélytárs esélye, úgy nő az övék…A két tábor számol és tervez, szaval és énekel, rigmusba szedve adja elő szíve legszebb vágyait. Aztán kezdődik a játék, halatlanul izgalmas, változatos, gyors és könyörtelen a csata. Az ember tíz perc múlva úgy érzi, dinamitos hordó áll a pálya közepén, amely a következő szikrától robbanni fog. A játékosok nem kérnek és nem adnak kegyelmet: ütköznek, esnek, felpattannak és rohannak tovább. A Fradi szurkolók torkából tör ki először a diadalittas kiáltás: Solymosi lyukat rúg, Juhász visszaszerzi a már elvesztett labdát, s Branikovits mehet…Viharos ellentámadások a másik oldalon, de a befejezésnél mindig közbeszól egy vetődő test, vagy egy spárgázó láb. Akkor Bene kétségbeesett erővel megvágja a labdát a 16-oson. S a labda – mintha távvezérléssel dolgozna Bene – megkerüli a lábakat s villámként vágódik Géczi kapujába. Zászlóerdő, trombitaszó és a kereplők rekedt hangja ünnepli az egyenlítést. S az egyenlítés közepette méltatlan közjáték: az FTC kapuja mögött ködgyertya robban, méregzöld füstje eltakarja a kaput és a játékosokat….Amikor a játékvezető hármat fütyül, felcsattan a vastaps. Nem dőlt el még végleg semmi sem, s a húszonnéhányezer néző mégis elégedett. Rangadóhoz méltó küzdelmet látott, s végeredményben – öt forduló még hátra van. Izgulhatunk tehát tovább…” (1969 – Újpesti Dózsa)

Tempó, Fradi!: 1980. október 26-án, az Üllői úti Szentély katlanjában olyan mérkőzést játszottunk a Honvéddal, melyet akik láttak, soha nem tudnak feledni. Néhány mondatban nem is lehet összefoglalni és most talán az újság sem adja vissza azt a káprázatos hangulatot és életérzést, amit akkor és ott éreztünk. Már órákkal a kezdet előtt zsúfolásig megtelt a Szentély környéke. Akkor még nem volt annyi autó, a rendőrség sem vonult fel teljes harci díszben, és mivel az egész Üllői út-Könyves Kálmán út zöld-fehérbe öltözött, olyan érzésünk volt, mintha már kinyíltak volna a Szentély kapui és egész Pest „zöld-fehér várossá” alakult volna át…A Nemzeti Sport szerint 28 ezren voltunk, szerintem több mint 30 ezren. Úgy emlékszem, hogy levegőhöz is csak akkor jutottunk, ha a szomszédunk, aki félig a mi lábunkon állt, a folyamatosan szurkolás mellett, néha felénk is pumpált egy kis oxigént…Sokunk akkori bálványa, Nyilasi Tibor pályafutása egyik legjobb meccsét játszotta, de méltó társa volt Nyílnak Ebedli és Pogány is. Ráadásul Nyíl teljesítményét a Népsport 10-es osztályzattal méltatta és a forduló válogatottjába is négy Fradista játékos kapott helyet. Erről így írt a Népsport: “10-es! Ritka mint a fehér holló, hiszen játékosaink nemigen kényeztetnek el bennünket az utóbbi időben nemzetközi mércével mérve is kitűnő teljesítménnyel. Nyilasi Tibor azonban – pályafutása során immár másodízben – méltán érdemelte ki ezt a nagy tiszteletet parancsoló osztályzatot. S elsősorban nem is három góljáért járt ez a tízes – bár aki rangadón háromszor is be tudja venni az ellenfél kapuját, az már eleve nem kis teljesítmény! – hanem azért, mert fő részese volt a győzelemnek. Bejátszotta az egész pályát, szervezett, irányított, remek labdákkal dobta támadásban társait, s ezúttal a védekezésből is alaposan kivette a részét. S tette ezt hallatlan könnyedséggel, szemre is tetszetősen…ahogy csak Nyilasi Tibi tudja.” (1980 – Bp. Honvéd)