A FRADISTÁKAT IS ÉRDEKELHETI

Őszintén szólva nem szoktunk hozzá, hogy rangos tudományos folyóiratok elkényeztessék a sportrajongókat. Azonban a Hadtörténelmi Közlemények legújabb (2012/2) száma ez alól igen kellemes kivételt jelent. Ugyanis a közelgő londoni olimpia alkalmából a Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata rangos szerzők tollából hat komoly sporttörténeti tanulmányt közöl. Ezek közül kettőnek van kifejezetten Fradi vonatkozása is.

Sallay Gergely Pál “Dobogósok mundérban” cí­mmel megjelent tanulmánya sorraveszi mindazon olimpiai érmeseket akik valamilyen módon a honvédelemhez kötődtek. Mint olvasható: „A bemutatott személyek közül sokaknak valóban élethivatást jelentett a katonai szolgálat, mí­g mások már élsportolóként csatlakoztak a hadsereghez, néhányan pedig polgári felső végzettségük révén viseltek katonai rendfokozatot.”

így természetesen ismerteti Budai, Kocsis és Czibor pályafutását is.

Sokkal érdekesebb a Fradi vonatkozásában Kiss Balázs “Békebeli futball a háborús Magyarországon (1914-1918)” cí­mű tanulmánya. Emléket szeretne állí­tani azoknak, “akik nem csak a futballpályákon, de a világháború csataterein is megví­vták harcukat”.

Általános futballtörténeti bevezetője után ismerteti a Hadikupákat és a Hadibajnokságot, majd bemutatja egyes jeles labdarúgók sorsát. Köztük nemegy fradistáét is, akiket most sorraveszek.

Payer Imre (1886-1956) sokszoros válogatott hátvédünk egy III. Kerület elleni Hadikupa találkozó idején éppen szabadságon volt, beállt játszani. És (idézi a korabeli tudósí­tást) “A maga nemében páratlan volt Payer gólja, aki egy szabadrúgást 40 méternyi távolságból – a közönség ujjigása mellett – a kapuba röpí­tett. Ehhez a bravúrjához hasonlóan szép volt az egész játéka, amelyen egyáltalán nem látszik meg, hogy a háború kitörése óta a harctéren volt.” [Kiegészí­tésül: 1915. IX. 6. Üllői út, FTC-III. kerület 3:1 – YSE]

A futball háborús halottjai között megemlékezik a hősi halott Kóródy I Károlyról (1887-1917), a hadifogságból való hazatértekor betegségben elhunyt Rónay Zoltánról (1888-1920).

Azonkí­vül megemlí­ti Frőlich Sándort (1897-1982) aki hosszú ideig volt hadifogságban, ám hazatérte után teljesedett ki igazán sportpályafutása, Pataki Mihályt (Pityke, 1893-1977) aki sikeresen szökött meg a hadifogságból és folytatta sport majd sportvezetői karrierjét.

Nincs emlí­tés a dolgozatban rövid pályafutású középcsatárunkról, Ruttkay Károlyról (1898-1919; 1916/17-ben 10 mérkőzés 1 gól), aki 1919. július 2-án gyakorlórepülés közben elvesztette uralmát a gépe fölött, lezuhant és meghalt. Az egykori vizsgálat (mint annakidején kiderí­tettem) az okot felelőtlen bravúroskodásában találta meg.

Nem kötődött a Fradihoz a MAFC válogatott labdarúgója, Friedrich István (1883-1951), aki később a Tanácsköztársaság bukása után rövid ideig egy ellenforradalmi kormány miniszterelnöke volt, majd vezető jobboldali politikusként tevékenykedett.

Ezenkí­vül is még számos Fradi vonatkozású adatot emlí­t meg tanulmányában. És felhasznált forrásai között ott vannak Nagy Béla könyvei is. Béla halála után elérte azt, ami nagyon kevés amatőr kutatónak adatik meg: rangos tanulmányban hivatkoznak munkáira.

A HK ezen számát (és nemcsak a sporttörténeti tanulmányokat) szí­vből ajánlom minden Fradista figyelmébe!

YSE