A változás fuvallata

Ha meteorológus lennék, biztosan pontos meghatározást tudnék adni arról, hogy vajon mi a különbség a szél és a fuvallat között, ezért inkább csak érzékeltetni szeretném, hogy a fuvallat egy lágyabb szélmozgás, mely bár magába hordozza a közelgő változást, de talán nincs olyan ereje, hogy komolyabban befolyásolja a környezetünket. Másrészt meg irodalmibb, költőibb megfogalmazás is, amit jobban lehet szeretni, és ha ezt mindenáron a Ferencvárossal akarom összeboronálni, akkor a szelí­debb jelző jobban a kedvemre való.

Ezt annak ellenére í­rom, hogy néhány napja a Közelmúltunk sorozatban, az 1989 tavaszi szezont a „változások szeleként” jellemeztünk, de abban a cí­mben benne volt a kor társadalmi, politikai metódusa is, amit nem lehetett elvonatkoztatni még a labdarúgástól sem (sajnos időnként most sem).

Nem lennék igazságos, ha most nem emlí­teném meg, hogy ezt a bizonyos fuvallatot csak néhány hete érzem igazán. Kedves olvasó talán emlékszik rá, hogy az újévi első jegyzetem (A remény bajnokai) elég pesszimistára sikeredett még akkor is, ha a bennem motoszkáló hitet és reményt Paul Coelho örök érvényű gondolatával akartam igazolni. Ettől függetlenül volt bennem keserűség és csalódás az elmaradt eredmények és a beí­gért változások nem teljesülése miatt.

Vajon mi változott egy hónap alatt? Ha maradnánk a meteorológusi jelzőknél, akkor a kemény hideg és a sok bosszúságot okozó hó (bár a gyerekek biztos örültek) után lassú felmelegedés várható, mely nem csak újabb kellemetlenséggel fog járni, hanem magával fogja hozni a változás fuvallatát is. Melynek ittléte az elmúlt hetekben már megmutatta a biztató jeleit is.

Ennyi bemelegí­tés után ideje rátérnem a konkrét fuvallatokra, melyek az elmúlt hetekben újra bizakodással kezdtek eltölteni. Ha bemelegí­tés, akkor természetesen Málta, ahol egy jó hangulatú alapozás folyt, és a kint lévő tudósí­tók (az üllöi129 stábja ismét kitett magáért) szerint a szakmai munkában is jelentős változások történtek. Az ott eltöltött napok kemény és helyenként játékos edzései mellett az igazolásokról is szóltak.

Arról persze lehet elmélkedni, hogy a Haber, Csizmadia, Stockley, Doherty és Edling minőségi igazolásnak számí­t-e, de az tény, hogy az elmúlt évhez viszonyí­tva jelentős a javulás. Végre posztokra igazoltunk és olyanokat, akik már tapasztalt, és rutinos játékosok. Ha még hozzávesszük a ma bejelentett Schembri-t, akkor elmondhatjuk, hogy az igazolásaink többsége már szerepelt nemzete válogatottjában.

Ettől még nem lesz minden szép és jó, mert kritikák is megfogalmazódtak, és a teljes összképhez ezek is hozzátartoznak. Stockley egyszer már abbahagyta az aktí­v játékot, Edling alacsony osztályból érkezett, sokak hiányoltak még egy belső védőt és talán csatárposzton is ránk férne még erősí­tés. Ehhez jött még Wolfe és Morrison elnyújtott „szabadsága”, mely akkor is bosszantó, ha tudjuk, válogatottal készültek… de nem a csapattal. Ezektől függetlenül érzem a változás fuvallatát, és ahogy figyelem a különböző fórumok (főleg az üllöi129) szurkolói reakcióit, ott is többségben vannak azok, akik egy szebb és főleg eredményes tavaszban reménykednek.

A csapaton túl (bár egy szurkoló számára annál nincs fontosabb), a klub (zRT)  életében is történtek változások. Alakult egy új kommunikációs csapat, reményeink szerint olyan, akik ismerik is a Ferencváros jelenét és a múltját, és képesek ahhoz igazodva, a szurkolói elvárásoknak megfelelően ténykedni. Munkájuk azért van bőven!

Kezdődött a szurkolói kártya „eladásával”. Viták, különféle fogalmazványok keringenek, vannak, akik jogászokhoz, vannak, akik ombudsmanhoz, és vannak olyanok, akik egyből a kukásokhoz fordulnának az ügy tisztázása érdekében. Sokan féltik a személyes adataikat, sokan a szabadságjogok megnyirbálásának tartják, de talán még többen vagyunk azok, akik magát a Ferencvárost féltik, és ezért nem is fordulnak máshová, hanem egyből a regisztrációs csapathoz. Tudom, a kérdés nem ilyen egyszerű és nem is akarom népszerű demagógiával leplezni az aggályokat, mert azt látom én is, az alapvetően elfogadható ötletet nem előzte meg teljes körű előkészí­tés. Ha az időjárás nem játszana velünk, a jövő héten már pályára kéne lépni, de vajon mi van a szurkolókkal? Nyomják már a szurkolói kártyákat? Ha még nem, akkor hogyan kaphatok én jegyet? És ha már vettem bérletet, de még nem jött meg a szurkolói kártyám, akkor hogyan mehetek be a stadionba?

Az internetnek és az „üllöi129” barátainknak köszönhetően az í­rás közben olvashatom is a sajtótájékoztatóról a hí­radást. Berki Krisztián szerint 4000 (kedves Krisztián, biztosan ennyi?) regisztráció van, ami a megelőző vitákat pillanatok alatt sutba dobja és szabad utat enged a bevezetésnek. Mert ha 4000, az ténylegesen négyezer, akkor már senki sem hivatkozhat kizárólag a szurkolótábor érdekeire, mert innentől csak kisebb csoportokról lehet szó. Óvatos „duhajként” azért még várnék a pontos számra.

Nem volt elég a sok hó, a vitatott regisztrációs kártya, a kommunikációs hiányok, amikor már úgy látszott, hogy az új stadion ügye végre rendeződik, jött egy hatóság és saját érdekeit előtérbe helyezve belekötött a végleges engedélyezési folyamatba. Úgy tesz, mintha kí­vülálló lenne, mintha állam lenne az államban, mintha kizárólag nála lenne a bölcsesség köve és megpróbálja megvétózni azt, amire nem csak a Fradistáknak van igénye, hanem az ország gazdaságának is. Most csak bí­zhatunk abban, hogy végül győzedelmeskedik a józanész és ésszerű kompromisszumok után a nyáron elindulhatnak a bontási munkálatok és 2012-ben a Ferencváros múltjához méltó stadionban játszhatjuk a mérkőzéseinket.

Szél ez, vagy csak fuvallat? Erre most még nehéz válaszolni. Amennyiben a hó is úgy akarja, néhány hét múlva azért megkapjuk az első válaszokat. Szurkolói kártyával, az új játékosokkal, a megújult kommunikációs csapattal, az ÁNTSZ engedélyével – teljesen mindegy, csak induljon már útjára a labda, teljenek meg a lelátók és több ezer torokból szóljon, hogy Hajrá Fradi!

Mert végül is, ez a legfontosabb.

– lalolib –