Amikor örökre elköteleztem magam az FTC mellett – Ultras Comeback, a „Tábor” visszatérése elé
Bárkit kérdezünk meg, hogyan vált FRADISTÁVÁ, mindenkinek, egyéni története van erről. Jómagam – már leírtam máshol, e hasábokon is – családi tradíciók mentén kaptam zöld-fehér alapokat, habzsoltam szeretett Nagy Bélánk könyveit, kívülről fújtam a Ferencvárosi TC futball történelmét, csüggtem a TV-n, ha játszott a Fradi, a vereségeknél egy hétig használhatatlan voltam, elkeseredett és „életunt” (tizenévesen.:-).) , ha nyertünk, akkor rohantam a játszótérre focizni másnap és én voltam, Ebedli, Nyilasi és Pogány (egy személyben…). Később, a győzelmek után, még a házibuliból is elszöktünk többed magunkkal a Blahára, ahol éjfél körül megjöttek az első Népsportok és olvasgattuk az osztályzatokat, habzsoltuk a tudósítást és boldogan szemléltük a tabellát: „1. Ferencváros…” De volt azért ott még valami. Valami, ami nem igazán SPORT, mégis elmaradhatatlan, utánozhatatlan kelléke annak, a kulissza, a körítés. A Fradi tábora. A 12. játékos, a szurkoló!
Az MI voltunk. Mi , EGYÜTT! Hol 10-, hol 12-, hol 20-, esetenként a Népstadionban 50 ezren. Akiknek a hangja betöltötte az arénát, akik miatt az ellen lába már a gondolattól is megremegett. Az egyik sztorit már elmondtam. Az első meccsem az 1980. augusztusi nyitány volt, a Dunaújváros ellen (8-0!). Ott, akkor nem csak a Fradi játéka fertőzött meg végleg. A hangulat, a stadion atmoszférája. Ahogy a beszoruló ellenfél (a 39. percig 0-0 volt) láttán megszólalt a tábor, majd követte Őket kánonban mindhárom további lelátó oldal. Hátborzongató volt, míg az ellenfél megbénult. Az újvárosiak onnantól csak menekültek volna. De nem lehetett, és a Fradi kitömte őket. Akkor, ott, egy 3-4 ezres, csöndesen méltatlankodó publikum előtt talán semmi nem történt volna, esetleg ki is kapunk.
Amikor, később, már újságíró igazolvánnyal a nyakamban, egy DVSC elleni meccsen a klubházból a játékos kijárón át mehettem be az Üllői úti pályára a csapatokkal együtt, ott és akkor értettem meg igazán, miért is mondták azt a vidéki játékosok, hogy már a Budapest táblát meglátva elvesztették a meccset. Alig lehettek 8-10 ezren a tribünön, de a Fradi induló dallamára beérkezve a hangorkán szinte a földhöz szegezett bennünket. Lopva pillantottam a mellettem bandukoló hajdúsági focistákra, a falfehér arcokra, a remegő szájszélekre, a kezüket tördelő játékosokra, akiken látszott, hogy „most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni…” ahogy a sláger kissé ferdített mondanivalójára gondolunk.
Az FTC táborának iszonyatos ereje van, volt, és – remélem – lesz is.
Amikor 1983 tavaszán egy fordulóval a bajnokság vége előtt FTC-Tatabánya meccsre és – párhuzamosan, egy időben – Bp.Honvéd-Rába ETO rangadóra került sor, az állás szerint a győriek egy pont előnnyel vezették a tabellát. Azaz: ha kikap a Győr és győz az FTC, elsők vagyunk az utolsó forduló előtt, pontelőnnyel! 25 000 reménykedő zöld-fehér szívű fanatikus volt a körítése a meccsnek… Jól indult a derbi, Pogány Laci korai góljával vezettünk, de nem sokkal később Hermann kiegyenlített, majd az idő előre haladtával – ahogy a játékunk egyre reménytelenebbé vált-, már a szurkolók sem hittek igazán abban, hogy itt fordulat következhet be…mígnem: Idézzük csak fel a korabeli sportújságot: „És mit tesz a technika? A Bp.Honvéd második, vezető gólja után olyan hangorkán tört ki a ferencvárosi szurkolókból, hogy valósággal megbénította a vendégeket, és a 75. percben jött is a zöld-fehér gól!”
Rubold Peti találatával egy percig első számú bajnokesélyesnek érezhettük magunkat, ám kisvártatva sajnos Kispesten egyenlített a Rába..Ettől függetlenül, ha nincs az a diadalittas ordítás a lelátók felől, azt a meccset reggelig is játszhattuk volna, akkor sem nyerjük meg, ez szent meggyőződésem. A Fradi tábor visszatérése nagy öröm és remélem, újabb diadalmenet kezdete, hiszen újra a szokásos oroszlánbarlanggá válhat az Üllői úti FTC – Groupama Aréna!
Ahogy a korabeli sporttörténet elsárgult lapjairól olvashatjuk, a három E – Erkölcs, Erő, Egyetértés – közül az Erő, nem csupán a fizikai erőt, vagy a hangerőt jelentette, hanem a szellemi-erkölcsi erőt legalább annyira! A B-Közép nem egyszer háromszoros éljent kiáltott az ellenfélre is, az MTK betiltásakor a klub és szurkolói külön küldöttséget indítottak a nagy rivális megmentése érdekében például. A nagy Fradi zászlót, a legendás B-Közép lobogóját pedig a rákosista korszakban eldugták és megőrizték, bár a hatóságok vadásztak rá, Rákosiék pedig fel kívánták oszlatni a „fasiszta tüntetéseket generáló” FTC-t….Az akkori tábor a verést és a bebörtönzést is vállalta az ÉDOSZ-Kinizsi korszakokban a „Hajrá Fradi” szurkolással-többek között.
Ők voltak a dicső elődök tehát.
Ilyenformán óriási a felelősség is az Ultrák részéről, hogy ne okozzanak kárt a jelenlétükkel, hanem az elődeikhez méltó módon segítsék a csapatot! Ezt várjuk tőlük és önmagunktól is azért, hogy a „modernkori Peterdy Pálok” újra leírhassák azt, amit a nagyszerű újságíró anno, 1983-ban, egy FTC-Újpest meccsen, ahol a lila tábor kántálta a szokásos „Újpest, Újpest!” rigmusát, majd: „ Akkor megmozdult az óriás, és csendre intette a törpét!” Jött a Fradi tábor és hangerejével elsöpörte az ellenfél szurkolóit és erőt adott a mieinknek! Gyerekként és már felnőttként is a Fradi szeretetéhez hozzátartozott a „zöld ár”, a tábor, az IGAZI , hamisítatlan meccs-hangulat! A Fradi induló közös éneklése, a moraj, a dübörgés, a tombolás, az eufória!
Köszöntünk Benneteket újra Itthon és azt a dalt is várjuk, de nagyon, hogy: „Mikor holnap leszáll az est, Ünnepel majd Budapest! Vár a kocsma és egy jót iszunk, Újra bajnok lesz a csapatunk!”
Úgy legyen, egyesüljön az FTC család, jöjjön a harmadik csillag a mezre: Hajrá Fradi!
9 hozzászólás a(z) Amikor örökre elköteleztem magam az FTC mellett – Ultras Comeback, a „Tábor” visszatérése elé bejegyzéshez
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Miért nem láthatom a hozzászólásokat?
Ahány meccsélmény, annyi emlék. Mégis az 1983-as hangorkán, amikor futótűzként terjedt a lelátón, hogy vezet a Kispest, és fölharsant a bíztatás, pontosan így él bennem is! Remélem szombaton hasonló jókban lesz részünk! Hajrá Fradi!
A FradiMob már kitette a Gyűlölünk mindenkit fényképet, a XVI-os szektor pedig a Rémálom visszatér képet.
A Tempó Fradi meg alig várja. Gratulálok.
Erre bukkantam ma:
Elég bûvös és rejtéjes a dolog, mivel a “Magyar Nemzet” azt ìrja, hogy nem kötelezô senkinek többé a szkenner.
❓ 😛
“Közös sajtótájékoztatót tartott az FTC vezetőség és az Szszjn.
Röviden a lényeg:
A csoportvezetők és 500 önkéntes szkennel, hogy a többi tábortagnak ne kelljen. Ez megtörtént.
Azoknak akik nem akarnak szkennelni, B típusú szurkolói kártyát kell kiváltani. Ez olyan, mint a régi szurkolói kártyánk.
A mérkőzésre való belépéshez ez a B típusú szurkolói kártya, a belépő és egy arcképes hivatalos igazolvány (személyi,jogosítvány,útlevél stb) szükséges együtt.
Mind a három. Ha valamelyik hiányzik, nem tud belépni a stadionba az illető. Mindenki érkezzen hamarabb a stadionhoz.
A Debrecen elleni visszatérésig minden nap -kivéve 16 és 22 óra között lehet kiváltani a B szurkolói kártyát és megvenni a belépőt.
B típusú szurkolói kártyával a B2-B3-C1 szektorokba lehet belépőt venni.
Későbbiek során online is vehető majd jegy ezzel a kártyával is.
A szkenneres minibusz 14 városba fog elmenni, ahol lehetőség lesz a B kártya kiváltására.
Kubatovot ha okot ad rá, lehet szidni, a közösen kidolgozott pályarendszabályok tartalmazzák mit lehet és mit nem, illetve aki megsérti az, miért-milyen büntetést kap.
Lesz közös fegyelmi (kitiltó) bizottság, benne szurkolók és klub képviselők.
Szszjn (Szurkolòk személyisgi jogok nélkül“ vezető: Meg kell tanulni viselkedni a lelátón.
http://fradimob.hu/index.php/friss/aktualis/item/5386-b-típusú-kártya-a-tábornak-sajtótájkoztató
Sziasztok!
Nem is nagyon tudok mit írni. Fantasztikus írás lett. Köszönöm.
Minden Fradistának vannak kellemes emlékei azokból az időkből, amikor még a lépcsőkön is ültek. Számomra a a rendszerváltás előtti évek “pénztárgépes”, “kerítés mászós” időszaka volt a csúcs. Benne egy MTK elleni meccs (négy vagy öt góllal nyertünk) és természetesen egy derbi, benne annyi pénztárgépszalaggal, hogy a félpályáig betakarták a gyepet + Csöpi meg is mászta a tábor előtti kerítést. 2-0-ra nyertünk, a második gólt Bánki szerezte, remélem itt most jól működik az emlékezetem (megnézhetném, de akkor oda az emlékezés varázsa 🙂 .
Köszi az írás becefix, szombatra készülve minden bizonnyal sok-sok Fradistánál beindul az emlékgyár. Jó lenne, ha a tábor visszatérése győzelemmel párosulna, így a mostani generáció majd 15-20 év múlva is emlékezne rá.
A gratulációt pedig köszönöm!!!
Gratulí lok becefix ìrí sodhoz.
Kettô idézetre ki szeretnék térni:
“Akkor, ott, egy 3-4 ezres, csöndesen méltatlankodó publikum előtt talán semmi nem történt volna, esetleg ki is kapunk…” (elsô idézet)
“Ahogy a korabeli sporttörténet elsárgult lapjairól olvashatjuk, a három E – Erkölcs, Erő, Egyetértés – közül az Erő, nem csupán a fizikai erőt, vagy a hangerőt jelentette, hanem a szellemi-erkölcsi erőt legalább annyira! A B-Közép nem egyszer háromszoros éljent kiáltott az ellenfélre is, az MTK betiltásakor a klub és szurkolói külön küldöttséget indítottak a nagy rivális megmentése érdekében például…” (mí sodik idézet)
becefix, örömmel olvastam ìrí sodat.
Nem mindig értettem Veled egyet a mùlt években, de valahogy ki Tudtad hozni a jelenlegi és mindenkori tí bor mély és hatí rozott elkötelezetségét. (elsô idézet)
Tanulsí g Volt szí momra, hogy ez az elkötelezettség nem csak a csapat irí nt Volt, hanem a hí rom E-betû irí nt is bebizonyosodott. (mí sodik idézet)
Mindig azt gondoltam, hogy a tí borra szükség van, mert ôk (is) a Fradi “örök” oldalí t képviselik.
Sajnos az a mí r hí rom évig eltartò í rok a csapat, a tí bor, illetve a tí bor és a vezetôség közt csak tí gult és nem vagyok biztos abban, hogy eztet “betemetni” megoldòdni fog-e egy vagy netí n két meccs í ltal.
Sok mindent be kellene temetni, amirôl talí n mi semmit Sem tudunk és semmit Sem fogunk megtudni.
Félek, hogy a mostani Fradiban jí tszò (többnyire légiòsok) nem fogjí k megérteni mi is az a tí bor, hiszen akkor érkeztek az Üllôi ùtra, amikor mí r az ultrí k elbùcsùztak.
A kérdés, hogy “ti mit akartok” talí n még elmélyìtheti is az í rkot, amely keletkezett.
Bizonyí ra fel kell tölteni az í rkot elôször, mielôtt fel tud töltôdni ùjra az a hangulat, amely Volt egyszer.
Tudom, nem nagyon szereted a hasonlí sokat.
Lesz-e az ami Volt egyszer ? Lehetséges-e, hogy a tí bor (és a megmaradt szurkolòk) azok lehetnek-e amilyenek voltak ?
Az í rok sajnos létezik. Fel kell tölteni.
Azonban van lehetôség rí .
Ha a tí bor meg mindig felùjul és megùjul, akkor van esély rí , hogy ez meg is történjék.
Komolyan kell venni a tí bort, és a tí bornak azokat a szurkolòkat, akik megmaradtak a hí rom év alatt is azoknak.
Egy ví lí sper nem vicc !
Az ùjbòl összekelt hí zastí rsaknak meg megalí zò, ha mindennek ùgy kell folytatòdnia, amilyen eleinte Volt.
Ha mindketten belí tnak és tanulnak, akkor van közös ùt.
Ha nem, akkor lesz egy ùjabb ví lòper.
Kedves Laci!
Ezért is nem foglaltam állást, csak jeleztem, hogy sokunknak meghatározó élmény volt a Fradi tábora és sokáig, sokan “hiányoztak a táncból”..Most hazatértek. És igen, azt várom, hogy újra lehet “egy a tábor, egy a zászló”..Lehet, hogy naív vagyok, de ott leszek szombaton és nagyon várom, hogy újra egy igazi, vérbeli Fradi hangulat legyen végre egy szép győzelemmel..!