lalolib
Feljegyzések a fotelból – Kimi igazsága győzelmet ért
Már jócskán benne voltunk a mába, de még nem jött álom a szememre. Nem forgolódtam az ágyban, nem kezdtem visszaszámolni száztól és nem is kerestem az álmot. Mivel fullasztó meleg volt a szobában, az ablakok tárva-nyitva voltak, ahonnan behallatszott a nyári forróságnak végett vető közelgő vihar suhogása. Majd az esőcseppek is verdesni kezdték a lassan sivataggá váló földet. Legszívesebben kipattantam volna az ágyból és szerelmes kamaszként kirohantam volna és az eső hűsítő árnyékában, széttárt karokkal kiáltottam volna bele az éjszakába: Győztünk!!!!!!!!! Olyan elnyújtott felkiáltójelet harsogtam volna, hogy az ország összeg Fradistája meghallja. Még azok is, akik kételkedtek abban, hogy győztesen tudjuk elhagyni az ETO parkot. Köztük állnék én is. A lelkiismeret furdalásom közepette azonban eszembe jutott egy gondolat, mely “nem bántott engem”, de egész héten elkísért. Kimi Raikkönen mondta egy győztes futam után: “A győzelem számomra a minden. Sokkal jobb úgy nyerni, hogy korábban már vesztettél. Soha nem fogom elfelejteni ezt a nagyszerű érzést.” Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Napégetett vereség
Forró hétvégére ébredtünk. A hét eleje kellemes, hűsítő emléke gyorsan tovatűnt és vasárnapra a nap olyan égető sugarakat szórt ránk mintha büntetni akarná azokat, akik a bányatavak csábító hűs vizei helyett a focipályák betondzsungeleit választották. Pedig tudhatná, hogy akinek a szíve zöld-fehér, az a győztes nyitány után fel van vértezve annyira, hogy nincs az az UV erősség, mely visszatartaná. Szombaton délután fél ötkor még főpróbát is tartottam az udvaron, és bár 10 perc után visszamenekültem a légkondis szobába, de ez sem tarthatott vissza attól, hogy vasárnap felüljek a Puskás nem éppen árnyékos lelátójára. Most persze idézhetném Kibédi Ervin örök érvényű megállapítását, mely szerint “nem hinném, hogy normális vagyok”, de ebben az esetben nem nekem kéne az “SZTK-ba” mennem kivizsgálásra, hanem azoknak akik úgy gondolták, lehet az augusztusi kánikulában, a nap perzselő fogságában a lelátón élvezni a zöld gyepen izzadó és levegő után kapkodók játékát. Jó lenne, ha a “mindent megteszünk a magyar labdarúgás fejlődéséért” nem csak szlogen lenne, hanem igazi, felelősségteljes döntések sorozata. Ha pedig “büntetésnek” szánták a magyar csapatok idő előtti kieséséért, akkor meg tényleg megérdemeljük a sorsunkat azért, mert vagyunk még néhányan, akik mindezek ellenére, önszántukból vállalják ezt a középkori kínzással felérő büntetést. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Nehézkes győzelem
Gyorsan elröppent a két hónap. Főleg úgy, hogy az előző bajnokságot gyorsan el is akartuk felejteni. Bár voltak kedvező jelek, remek mérkőzések, de a végső célunkat nem értük el. Persze ennek utólag belegondolva volt előnye is, hiszen kimaradtunk abból a szégyenletes nemzetközi szereplésből, amit a magyar csapatok produkáltak. Ráadásul ha a Fradi esik ki az első körben, minden bizonnyal sokkal nagyobb felzúdulást okozott volna a médiában, mint a jelenlegi “topcsapatok” siralmas szereplése. Ennek ellenére mégis vártuk a bajnoki rajtot, pedig tudjuk, hogy egyre távolabb kerültünk Európától, de ahogy Pelikán mondta: “kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.” Sőt, a miénk nem is sárga, hanem zöld-fehér és számunkra soha nem volt savanyú. Azt persze a 2013/14-s bajnoki nyitány első mérkőzése előtt még nem tudtuk, hogy mennyire lesz édes és zamatos, de úgy vagyunk vele, mint egy gondos gazda: megteremtettük a lehetőségét adnak, hogy jó termés legyen. Vártunk is rá sokat, néha talán türelmetlenek voltunk, de mindig hittük azt, hogy a Ferencváros örök és a 10 éves “pauza” után talán eljött a mi időnk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
2013/14: Rajtra készen!?
Szombaton még biztos voltam abban, hogy a cím után csak felkiáltójelet fogok tenni. Azóta csak néhány nap telt el, megnyertük az utolsó felkészülési mérkőzésünket, vezetőedzőnk elégedetten nyugtázta az egész felkészülést, sőt be is jelentette, hogy még igazolni fogunk, mert hátul azért vannak gondok. Talán emiatt az apró kis megjegyzés miatt bizonytalanodtam el?
Tulajdonképpen igen, melyhez szorosan kötődik a mérkőzés utáni értékelése a mesternek, miszerint “védők nélkül hoztuk le ezt a találkozót”. Ez a mondat igen csak szíven ütött. A mester is érezhette kijelentésének súlyát, hiszen a másnapi Nemzeti Sportban már be is jelentette, hogy egy védő érkezése még várható. Ettől még nem nyugodtam meg, bár az is lehet, hogy a kezdődő gyomorideg már a bajnokság nyitányának szól csupán. Hiszen szombattól már nem lehet kényelmesen hátradőlni, a kávénkat szürcsölve pásztázni a Transfermarkt oldalait játékosok után kutakodva. Július 27-én, 19 órakor, Fassbindertől lopva a címet, “útjára indul a gyönyör”, melynek a végén vagy megszületik a 29. vagy megint egy álommal leszünk kevesebbek. Középút nincs. Eddig volt – de mára a szurkolók kitörölték a szótárból. A 28. óta pontosan 10 év telt el és olyan áhítattal várjuk az újabb bajnoki címünket, mint ahogy a britek várták a trónörökös születését. A brit trón várományosa megérkezett, vajon a Fradi 29. bajnoki címe is meg fog érkezni? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Ferencváros-Leeds United: Egy felkészülési mérkőzés margójára
1968 – ha meghallom ezt a dátumot akkor képzeletben néhány perc erejéig én is szerkesztőjévé válok a NagGeo zseniális időkép sorozatának, ahol néhány mondatban és képben elevenítik fel az adott év legfontosabb eseményeit. 1968 több szempontból is jelentős és bár akkor még csak 10 éves voltam, így túl sok személyes emlék nem maradt meg, de egyrészt a történelmi ismereteim valamint a Ferencvárosi labdarúgás történetének feldolgozásakor szerzett információim mind-mind egy olyan évre mutatnak, mely sorsfordítója volt a huszadik századnak. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Minden most kezdődik el
Emlékszel 2011. június 30-ra, amikor a második félidő 63. percében egy óriás toporgott a partvonal mellett és mikor engedélyt kapott a pályára lépésre, egy lábon szökkent kettőt, majd közel két méteres ugrásokkal egy pillanat alatt az ellenfél tizenhatosánál termett? Nem csak a lelátó tört ki extázisban, de az angolok világbajnok hármasugrója, Walter Davis is hálát adott az égieknek azért, hogy Felipe Almeida Félix végül is a foci mellett döntött. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Felejtés – a jövő nemtudásának a folyamata
Azt mondják, az idő felejtésre késztet, de van, ami állandó körforgásként mindig visszatér. Ez pedig nem lehet más számunkra, mint a Ferencváros dicsőséges történelmét megalapozó győzelmek és az azokat kivívó játékosokra és edzőkre való emlékezés. Néhány nappal ezelőtt, amikor szerkesztőségünk arra vállalkozott, hogy feldolgozza az 1938-s világbajnokság ezüstérméhez vezető utat (melyhez 8 Fradi játékos járult hozzá), volt olyan kedves olvasónk aki nemtetszését fejezte ki a sorozatunk címében szereplő “elfeledett” szó miatt, mert szerinte ez a siker soha nem törlődik ki a Fradisták szívéből. Ebben természetesen van igazság, csak sajnos a magyar sportmédia egészen a döntő napjáig nem nagyon vett tudomást a 75 évvel ezelőtti eseményekről. Ahogy “teljes sötétségbe” borult a Ferencváros 1965-s VVK sikere is, amit június 23-án “felállva” kellett volna tapsolnia a labdarúgás szerelmeseinek. De szerkesztőségünkön kívül sehol sem emlékeztek meg erről a győzelemről, mely a magyar labdarúgásnak klubszinten a legnagyobb sikere volt és valószínűleg még nagyon sokáig az is lesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Moniz: Mindig nagyot kell álmodni!
A bajnoki cím mellett a másik két sorozatban is sikert vár Ricardo Moniz. Hétfőn elkezdte a munkát a Ferencváros is: bár az edzés zárt kapus volt, Ricardo Moniz válaszolt írásban feltett kérdéseinkre.
Tudom, hogy igazi munkamániás, mindene a futball. A szünetben is dolgozott?
- Jól gondolja, nem tudok elszakadni a futballtól a szabadidőmben sem. Azért nyilván próbáltam feltöltődni, pihenni. Az is igaz, hogy nem telt el úgy nap, hogy ne gondolkodtam volna azon, hogyan tudnánk még sikeresebbek lenni a ránk váró szezonban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1938, az ezüstérem pompás ragyogása
Hioszi Tatiosz szerint „szívünkbe láthatatlan papíron, olvashatatlan tintával kerülnek fel az örökkön emlékezetes pillanatok.” Örök igazság ez az ókori görög filozófustól, de felvetődik egy kérdés: vajon ezek a pillanatok hogyan kerülnek szívünk jegyzettömbjébe? És vajon van-e elegendő tárhelyünk, vagy ha lassan kezd túlcsordulni a memória, akkor akaratlanul elindítunk egy tisztítóprogramot, mely a kellemetlen emléket egyszerűen kitörli a rendszerből? Sokan úgy gondolják, a múlt valójában saját élettörténetünk értelmezése. Kiemelünk bizonyos meghatározónak vélt eseményeket, elfelejtünk másokat. De vajon miért is felejtünk? Miért is törlünk olyan eseményeket melyek nélkül a jelenünk is sokkal kevesebb lesz? Hiúság, hazugság vagy talán félelem a szembenézéssel? Nem tudom a választ, de azt igen, hogy 1938 júniusában megrendezésre kerülő III. Labdarúgó-világbajnokságon elért második helyünk az eltelt 75 év alatt a feledés homályába veszett. Az okát nem tudom, de azt igen, hogy azok számára akik a szívükbe zárták a Ferencvárosi labdarúgást, a megszerzett ezüstérem örökké pompásan fog ragyogni. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
1938, egy elfeledett ezüstérem: Egy kis ijedség után, irány a döntő!
1938. június 16-án csodaszép reggelre ébredt Párizs. Az előtte való napok változékony időjárását verőfényes napsütés váltotta, mintha a nap is a közelgő elődöntőt akarná beragyogni. Mivel az csak késő délután kezdődik, így a Szajnát vette célba, a sugarai szinte belekortyoltak a gyengéden hullámzó folyóba, arra csábítva a kávéházak teraszán bámészkodókat, hogy kövessék a sugarakat egészen a Tulieriák kertjéig. És ha még bírják a lábak, sétáljanak át a Champ-de-Marsra, ahol gyönyörködhetnek a szobrászat, a történelem és kertművészet különleges egyvelegében. De ne sokáig időzzenek, mert lassan már el kell indulni a Parc des Princesre ha nem akarják lekésni a Magyarország-Svédország elődöntőt. Mert ennek a nagyszerű napnak még Párizsban is a világbajnokságról kell szólnia. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
