lalolib
Feljegyzések a fotelból – Igazságos döntetlen
Sok évvel ezelőtt az egyik ismerősöm nekem szegezte kérdést: miért szereted úgy a Fradit? Értetlenül néztem rá, de mivel tudtam, hogy igazából a “focianalfabéták” táborát erősíti, így nagyon egyszerű választ adtam: mert zöld-fehér a színűnk. Még szinte be sem fejeztem a mondatot, de láttam rajta, hogy megcsillantak a szemei: akkor a Haladást is szereted? – kérdezte kaján vigyorral, miközben jókat bólogatott, ezzel is kifejezve kérdése talányos voltát. Jobbnak láttam rábólintani (ezt nem is nagyon értette), pedig belül dúltam-fúltam egy kicsit, mivel azokban az években (a 80-s évek közepén) több alkalommal is megtréfáltak minket a szombathelyiek. Bár a hazaiak soha nem tartoztak a közvetlen élvonalhoz (kivétel a 2008/09-s bajnokságot, amikor is harmadikok lettek), de a Ferencváros vendégjátéka mindig “társadalmi eseménynek” számított és a játékosok is dupla elánnal vetették magukat a küzdelembe. Ettől függetlenül a Fradi mindig esélyesként, győzelmi “kényszertől” hajtva utazott Magyarország legrégibb alapítású és a Nyugat királynőjének becézett vasi városba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Régi idők örömfocija – interjú Julian Jennerrel
A tavaszi idényben még hibátlan a Ferencváros! Azért, hogy a zöld-fehérek három bajnokin kilenc pontot szerezzenek, Julian Jenner igen sokat tett, két-két gólt és gólpasszal járult hozzá a terméshez. A 29 esztendős holland középpályás nem zárja ki, hogy az új Fradi-stadionban is eredményes lesz. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Könnyed húsvéti szórakozás
Érzelmekkel teli héten vagyunk túl. Elbúcsúztattuk a Szentélyt, utoljára léptek pályára közelmúltunk kedvenc játékosai és egy hatalmas markoló nem csak a tribün falába harapott, hanem a szívünkből is kitépett egy darabot. Sokunk számára az eltelt negyven év egyet jelent a Fradizmussal. Tudjuk, hogy csak a kőfalak omlanak le, az emlékek, a győzelmek, a soha semmihez sem hasonlítható hangulat örökké velünk marad. Mégis nehéz a búcsú, nehéz a költözés. Másfél évig albérletben leszünk és bár tudjuk, hogy vannak olyan pillanatok amikor az élet bizonyos dolgokat örökre elválaszt egymástól, mégis nehéz lesz mindazokat az élményeket átültetni a Puskásba, melyek mindig is a 12. játékost jelentették a csapat számára. De van reményünk arra, hogy 2014 őszén egy új világ köszönt ránk. Ahhoz persze nem csak új stadionra lesz szükség, hanem egy olyan csapatra is, mely végre visszaadja azt a rangot a Ferencvárosnak, amit 2006-ban jogtalanul elvettek tőlünk. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
„Otthonunk e Szentély”
1974. május 19. – sokunk számára második születésünk napja. Egy hely, mely a második otthonunk. Egy stadion, ahol felnőttünk, ahol Fradistává váltunk. A Szentély – mely szó a hívő emberek számára a szertartás színtere, számunkra hitvallás a három E betű mellett, az örökké élő Fradizmus mellett. Mely összeköt, mely egyetlen nagy családdá kovácsolja a zöld-fehér szín szerelmeseit. Ahhoz azonban, hogy megértsük és megfejtsük a titkát, nem elég a mostani stadion megnyitásáig visszatekinteni. A jövőt csak úgy lehet felépíteni, a jelent csak úgy lehet megérteni, ha ismerjük a múltunkat is. 2013. március 24.-e, az utolsó fellépésünk a Szentélyben sem jöhetett volna létre, ha 1911. február 12-én nem adják át a Ferencváros első saját stadionját. A Fradi addig a Soroksári úton játszott, az utolsó ottani mérkőzésünkön, 1910. október 30.-án, az UTE ellen nyertünk 7:1-re. Egy saját stadion építése 1908-ban, az engedélyek beszerzésével indult el. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
FTC Baráti Kör nyílt levele
Nyílt levél Csányi Sándornak, az MLSZ elnökének
Tisztelt Elnök Úr!
Az elmúlt napokban, amikor a hó fogságába került az ország nagy része, ismételten bebizonyosodott, hogy a hatósági intézkedések az összefogás, az emberek áldozatvállalása és segítőkészsége nélkül eredménytelenek lettek volna. Az összefogás segített a helyzet megoldásában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – A derbi csillagai
Tehetetlenül huppanok vissza a székemre. Felnézek az égre, keresem a csillagokat, várom a segítséget. De az égen nincsenek csillagok, esőcseppek mossák az arcom, néhány pillanatra egy panoptikumban érzem magam, elcsendesül minden, körülöttem feszülten ugráló emberek, gyúlnak a fények és valami megmagyarázhatatlan nyugalom költözik belém. Pedig a kezdő sípszótól eltelt 92 perc egy robbanásra hasonlított, mely 17 ezer Fradista szívet kovácsolt eggyé, mely mindent megpróbált annak érdekében, hogy az erőt a pályán lévő játékosokba plántálja. De ott, a 92. percben már elhagyott az erőm. Felnéztem, a hangorkán újra felerősödött, mellettem Laudetur barátom szinte önkívületben harsogta a „Hajrá Fradit”, én meg csak ülök és búslakodom? Mi a fene ütött belém? Hová tűnt az elmúlt 92 perc varázslatos hangulata? Felpattanok, már együtt ugrálok a többiekkel, zeng-zúg a „Mindent bele”, és már nem érdekel az eső, már nem foglalkozom a kételyeimmel, megpróbálom a többi 17 ezer Fradista erejét összegyűjteni és átsugározni a játékosokba. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A derbi napja – A tavasz legszebb pillanata
Már a hét elején arra gondoltam, hogy orvoshoz kéne fordulnom, bár tudtam, hogy arra a betegségre mely kitört rajtam, nincs orvosság. Legfeljebb kapnék egy gumiszobát néhány nyugtató injekció kíséretében, jobb esetben le kéne dőlnöm a dili-doki díványára és elmesélni az életemet, de annak aztán végképp nem láttam értelmét, hiszen nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy a tüneteim miből is fakadnak. Mert vasárnap nem csak egy mérkőzés lesz, hanem „a” mérkőzés, mely keretbe foglalja zöld-fehér hitünket, a 113 éves dicső múltunkat. Sokan megpróbálták már megfejteni a titkot, de nem sikerült. Ezért nem is kísérletezem vele, mert nincs értelme. Ha véletlenül rá is találnék a megoldásra, azzal megölném a bizsergést, a feszült izgalmat is, azt meg végképp nem szeretném. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Győztes főpróba a derbi előtt
Három hónap kihagyás még nem a világ vége. Néhány éve nem is vettem észre, bár a szerelem soha nem múlt el, de az elmúlt évek hányatottsága azért okozott néhány apró sérülést. 2009. augusztus 1. óta a fotelom is biztonságban van, a ZTE elleni nyitómeccsünkön elszenvedett karfatörés is már csak egy szerencsétlen balesetként él az emlékezetemben. Ma reggeli ébredés mégis visszahozta a régi, semmihez sem hasonlítható érzést. Ehhez hozzájárult Zadir nagyszerű írása a hatéves kisfiúról akinek első élménye az „O” szektorból örökre megváltoztatta az életét. Biztos vagyok benne, akiknek sokat jelent a Ferencváros, ezen a reggelen, ha elolvasták a visszaemlékezést, hasonló érzések kerítették a hatalmába. Mert Churchill szavaival élve, „ha minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre”. És ma, 2013. március 3-án, a tavasz első (harmadik) bajnoki mérkőzése előtt mindenki egy kicsivel „erősebb” szemüveget rakott a szeme elé. Nem csak azért, hogy tisztábban lásson, hanem azért, hogy messzebbre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Rajtra készen!
Mez és a sál szépen kivasalva a szekrényben pihen és türelmetlenül várakozik. Tegnap kinyitottam a biztonsági kamerákkal figyelt ódon szekrényt (tudják, manapság túl sok a tolvaj) és úgy láttam, mintha a mezem is kamerát játszana. Körbemért, talán arra volt kíváncsi, hogy a téli pihenő alatt mennyi pluszt szedtem magamra, de egyből megnyugtattam, hogy már dolgozom a probléma megoldásán, és vasárnap már „feszülés” nélkül magamra tudom húzni. Sajnos még nem viszem ki a lakásból, de mivel az elmúlt hetekben többször tartottam neki előadást arról, hogy majd március 10-én milyen élményben lesz része, így úgy láttam, tisztában van azzal, hogy vasárnap csak a fotelomban fog rajtra készen állni. Ahogy én is. Biztonsági okokból a mez után a fotelt is leellenőriztem annak ellenére, hogy a 2009-s „emlékezetes” karfatörést sógorom szakmai keze hibátlanul megjavította, de a biztonság az fontos, a felkészülés meg még fontosabb. Nemcsak a fotelszurkoló számára, de a csapatnak is. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nekik a pálya nem bársonyszék – Gyetvai Lászlót, a válogatott 94 éves korelnökét köszöntötték
„Harminckétszer!” – mondta büszkén a mikrofonba Gyetvai László a Corinthia Hotel Budapest dísztermében, miután Magyar Zoltán, a Magyar-Skót Társaság elnöke a Róbert Burns Nemzetközi Alapítvány hagyományos bálján, a szombati Burns-est csúcspontjához érve megkérdezte tőle, hányszor koccintottak whiskyvel az 1938-as glasgow-i túrán. A legidősebb magyar válogatott labdarúgó, a Ferencváros egykori balszélsője, a 94 éves öregúr ma már nem tudna föl-le száguldozni az oldalvonal mellett, de jókedve és humora a régi. Nem kellett kétszer kérni, hogy mesélje el, miként is esett, amikor első válogatott mérkőzése után, a mások mellett Bili Shanklyvel felálló skót csapattól elszenvedett 3:1-es vereség után, az esti fogadáson a játékosok felváltva emelték poharukat VI. György király és Horthy Miklós tiszteletére – tizenhatszor-tizenhatszor… Egy kattintás ide a folytatáshoz....
