lalolib
Egy baráti találkozó margójára
Magunkról ritkán írunk. Csak akkor szoktuk tájékoztatni a kedves olvasót ha változik a honlapunk felépítése, vagy ha olyan események történnek a szerkesztőségünk munkájában amit minden körülmények között meg akarunk osztani a Fradista közösséggel. Számunkra első a Fradi történetének teljes feldolgozása. Eleinte kizárólag Nagy Béla munkásságára hagyatkozhattunk, de ahogy egyre mélyebbre ástunk a történet feldolgozásában, egyre nagyobb igény mutatkozott arra, hogy szélesebbre tárjuk a „látóterünket”. Könyveket vásároltunk, könyvtárakat bújtunk régi újságokat keresve. Ahogy egyre nőtt oldalunkon az elérhető adatok mennyisége, úgy „találtak” ránk egyre többen. Nem csak olvasók, hanem olyanok is, akik felajánlották a segítségüket.
Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Végveszélyben
Amikor 1970. április 13-án elhangzott a legendás mondat az Apolló 13 parancsonokától (Houston! We have a problem!), az amerikai űrközpontban, de az űrhajó fedélzetén sem tört ki a pánik. Mindenki tudta, a problémák azért vannak, hogy megoldják őket. Bíztak a tudásukban, bíztak az addig elvégzett munkában és bíztak önmagukban. Ma, 2011. augusztus 28-án hiába küldenénk jelentést az Üllői 129 szám alá, ott csak tehetetlenül és értetlenül egymásra meredő embereket látnánk, aki ugyan elolvasnák az üzenetet, de a fejcsóváláson kívül másra már nem képesek. Szörnyű ezt leírni, de a Ferencvárosi Torna Club végveszélybe került. A Vasas elleni mérkőzés lefújásának pillanatában először a legvadabb gondolataim támadtak. Úgy éreztem, egyetlen egy menekülési útvonalam maradt, a gúnyolódás. Még pikírt mosollyal az arcomon fel is kiáltottam: vajon hová tűnt Rósa Dini cetlije? Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Fejetlen fejes a gödörbe
Nem is tudom hol is kezdjem. Vagy talán azzal tennék jót mindenkinek ha hallgatnék, ha egy kis időre szüneteltetném a fotelt, mert ennek így semmi értelme. Hétről hétre írni a megaláztatásról, hétről hétre magyarázni a magyarázatlant, nagyon hálatlan feladat. És méltatlan is egy olyan honlapon ezt közzé tenni, ahol a Ferencváros dicsőséges múltjának szinte minden apró rezdülése feldolgozásra kerül. „Józan ésszel” beszélni a tegnap estéről meg nem is lehet. De mivel hétfő reggel van, így legfeljebb csak a koffein hatása alatt állhatok, ezért a habzó sörre sem foghatnám ha most „habzó szájjal” belekiáltanám a világba: ennyi volt, és ne tovább! Valaki vessen már véget annak az ámokfutásnak, annak a fejetlenségnek ami jelenleg jellemzi a Ferencvárost. Szégyen ami itt történik, szégyen azokra nézve akik örökre a csillagokra írták az erkölcs, erő, egyetértés hitvallását, akik bajnokságokat, nemzetközi kupákat nyertek, akik miatt évtizedeken át százezrek rajongtak ezért a csodálatos klubért. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Tamás kemény melót ígér a Fradinál
Nagy Tamás egyelőre még csak megbízott edző lesz
Feljegyzések a fotelból – Kétségek között
Még nem fordult elő a fotelszurkoló két éves történetében, hogy már a mérkőzés előtt belekezdjek a mondókámba. Bár számtalan esetben előfordult, hogy közvetlen a mérkőzés után nem volt valami szívet melengető érzés leülni a számítógép elé és megírni azokat a gondolatokat, érzéseket melyek néhány perccel előtte még szét akarták szakítani a lelkem. A hazai mérkőzéseknél valamivel könnyebb volt a helyzet, hiszen a hazaútig volt idő átgondolni, de akkor is azokat az érzéseket próbáltam papírra vetni, melyek a közvetlenül a találkozó alatt értek. Az ettől való eltérés okai a hét történéseinek tükrében mindenkinek érthető. Néhány nap eltelt már és a médiákban a legvadabb dolgok is napvilágra kerültek és sokan szinte már sportot űztek abból, hogy magyarázatot adjanak a történésekre. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Vajon most miről is írjak?
A lefújás pillanatában a kezemben szorongatott üres sörös dobozt úgy roppantottam össze, hogy azt sem vettem észre, hogy közben belemélyedt az ujjamba mely következtében piros pöttyök kezdek éktelenkedni a fotel karfáján. Percekig csak szorongattam a dobozt, szerettem volna minden dühömet és keserűséget azon kitölteni és komoly erőfeszítésbe tellett, hogy nem vágtam neki a tévének. Jó kis beruházás lett volna, nem elég, hogy a svájci frank az egekbe szökött, de még nem is láthattam volna Prukner László nyilatkozatát. Amit végül nem is hallottam (hál’ istennek), mert közben észrevettem a piros pöttyöket a karfán, felpattantam a fotelból, a dobozt a sarokba dobtam és elmentem ápoltatni magam. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Mindenről, csak a vereségről keveset
A mérkőzés lefújása után az első gondolatom az volt, hogy erről a debreceni kirándulásról nem szabad egyetlen mondatot sem leírnom. Jobban járnék ha felidéznék régi emlékeket, vagy ismét elővehetném a muzeális beharangozóban említett pulykakakast, amiért érdemes Debrecenbe menni, bár az utóbbi nem lenne a legjobb, hiszen sajnos a Fradi szekere ismét lyukra futott. A pulykakakas meg kiesett belőle, ahogy a három pont is köddé vált. így maradt a 8 éves ponttalanság és maradt az idei nyeretlenségi menetelés. Bár még csak 3 fordulón vagyunk túl, de az eddig megszerzett 2 pont nem nagyon jogosíthat fel senkit, hogy merészebb álmokat szövögessen. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Feljegyzések a fotelból – Emberelőnyből emberhátrány
A mérkőzés 70. percének környékén, a diósgyőriek egyenlítő találata után szerkesztőtársam csapzottan és reményvesztetten fordult felém: kell ez nekünk? Itt ülünk ötven évesen, a fülünkön is folyik már a víz, és ezt kell néznünk! – mutatott a vendégszektor felé ahol a piros-fehérek örömittasan ölelkeztek. Nem tudtam mit válaszolni rá, mert ahogy felé fordítottam a fejem a kapucnimból éppen a szemembe csurgott a víz. Olyan érzés volt, mintha sírtam volna. Pedig a könnyeimet márciusban végleg elhagytam, és akiért utoljára eleredtek ő már a csillagok között pihen. Értetlenül megvontam a vállam, de ezzel is csak azt értem el, hogy egy újabb vízfolyam közelítsen a cipőm felém. Ránéztem az eredmény-jelzőtáblára és magam megnyugtatására konstatáltam, hogy nincs még nagy baj, az ellenfél még továbbra is tíz emberrel van a pályán, a meccsből is van még 20 perc hátra, az meg nem fordulhat végül is elő, hogy egy Ferencváros ilyen helyzeti előnyből nem tudja megverni a bajnokság egyik újonc csapatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Kommentár nélkül – A képek ismét mesélnek
Indulatok nélkül nem lehet a tegnapi napról bármit is leírni. Ezért ma néma marad a toll és helyettünk inkább a képek magyarázzák el, hogy vajon miért is szenvedtünk vereséget a norvég Aalesund csapatától az Európa-Liga második selejtező fordulójának a visszavágóján. Bár nem vagyok szakértő, de mivel évekig jómagam és szerkesztőtársam is aktívan focizott és mindketten a hátvédek nem éppen könnyű kenyerét csipegettük, így a képek láttán azért annyit hozzátennék, hogy ezen a szinten ilyen helyezkedési hibákat nem szabadnak elkövetni. Tanulságos azért is, mert így tisztán látszanak azok a hibák melyek végül is a kiesésünkhöz vezettek. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Menekülés a boldogságba – Liban Abdi
Egy pesti kávéházban ülve sok mindent megtudhat az ember Libán Abdiról – Libán Abditól. Például azt, hogy még egyéves sem volt, amikor Szomáliából egészen Norvégiáig menekült a családja, aztán azt, hogy a fradisták már úgy rajonganak érte, mint ő a Fradiért, no és azt is, hogy az Aalesund elleni Európa-liga visszavágó lesz eddigi pályafutása legnagyobb meccse. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
