mjozef22
1978.XII.9. Dunaújváros – Ferencváros 2-2
Labdarúgó Világbajnokságok (1978)
A magyar sport aranykönyve (1978)
Hárman a fiatalok – Zsiborás, Tepszics, Mészöly
Szívügyük a Ferencváros
Ha egyszer van pártoló tagság, akkor vajh minek külön klubtagság az FTC-ben? Jómagam sem értettem ezt a szurkolói „kettős állampolgárságot” egészen addig, amíg a klubtanács meghívott egy összejövetelére. Élménybeszámolót tartottam az argentínai VB-ről, és utána még hosszasan beszélgettünk a klub céljairól. Azóta csak leemelt kalappal tudok beszélni az eddigi tevékenységről, a célokról, az elképzelésekről.
A klubtagság más, mint a pártoló tagság.
Ez egy tevékeny társadalmi testület, amely az egyesület propaganda bizottságának keretében működik. Sokféle feladatot vállal magára, de munkásságának lényege az élő kapcsolat tartása a szurkoló gárda és a klub, a sportolók között. Ezen belül például célja, hogy elszigetelje a közönségnek azon rétegeit, amelyek rossz hírét keltik a Ferencvárosnak.
Van is eredménye. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Saját aranybányája van a Ferencvárosnak!
ÖT ESZTENDŐ A MÉRLEGEN
A kép sokáig emlékezetes marad. Nem sokkal a világbajnokság után, az első jelentősebb hazai labdarúgó eseményen, majd kétezer lelkes szurkoló köszöntötte a Ganz-MÁVAG pályán az országos ifjúsági hajnakságot nyert ferencvárosi fiatalokat. A Bp. Honvédot fektették kétvállra, Sas góljával. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Nagy Ida néni nyugdíjba ment
— Amikor régebben szabadságon voltam, tudtam, hogy visszatérek a munkámhoz. Most is az első két-három héten önkéntelenül is ránéztem kora délután az órára, „indulni kell”, gondoltam. De akkor rádöbbentem — nem megyek többet dolgozni. Nyugdíjas lettem.
A rövid monológot Nagy Ida mondta, az őt meglátogató újságírónak. Ilyenkor bizony rosszul fest, ha azt írják: „Amikor beszélt, könny csillogott a szemében.” Viszont tényleg így történt. Ida néni — mindenki csak így szólította tizenkét éven át a Ferencváros sporttelepén —, ahogy visszaemlékezett a munkájára, bizony elérzékenyült. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
A mi fényünk …
Szeptember 21. Majd mindenkinek az ősz első napja jut erről eszébe. Pedig 1978. szeptember 21-e néhány sportbarátommal együtt más esemény miatt lesz örökké felejthetetlen számomra. Önök ezen a napon úgy este 6 óra körül hazatértek a munkából, talán sokan a napi fáradtságot egy kényelmes fotelben félig már ki is heverték.
Az Üllői úton azonban ezekben az órákban tetőfokára hágott az izgalom. Nem, nem volt kapkodás, néhány ember csak lenyomott egy-egy gombot, s pár perc múlva kigyulladtak a fények. Egy kattintás ide a folytatáshoz....