Az otthon zöld füvén

Magyar bajnoki és kupameccsek könyve

Mesterhármas

A DHL mindig is fontosnak tartotta, hogy egyedi megoldásokat kí­náljon. Mindez a világ vezető logisztikai vállalatának honlapján olvasható. Meg most ebben a könyvben. Igazságával nehéz vitatkozni, mert a magyar futball DHL-je (Dénes—Hegyi—Lakat) megbí­zható szí­nvonalon, í­zléses csomagolásban, kalkulálható áron postázza immáron harmadszor, most is karácsony előtt könyvcsomagját. És persze időben. Épp időben…

Létrejöttéért minden elismerés megilleti a kiadó Magyar Labdarúgó Szövetséget, amely nem a könnyebbik utat választva vallotta: ugyan, ez most nem aktuális, hanem ragaszkodva közelmúltbéli hagyományaihoz, minden támogatást megadva ért el „mesterhármast” a 2011-es Királyok, hercegek, grófok és a 2012-es Válogatott gyűjtemény cí­mű kötetei után. Ebben a könyvben a szó elszánt, az í­rás megragad. Igaz, nincsenek benne fények és kamuk, csak tények és tabuk. Körkép, korkép és kórkép.

A közel háromszáz oldalban benne van az első meccs, akkor tájt még úgy í­rták, első match, a második világháború és néhány harmadik tí­pusúnak is beillő találkozás. A mesék, történetek, elbeszélések magyarosak. Itt a Kalmár nem velencei, hanem szegedi. Itt Ózd a csodák csodája, és igen, képünkbe az igazságot Vágási, ha nem is a Szomszédokból Feri, hanem Békéscsabáról Sanyi mondja. Eltűnődhetünk, hogy már több mint száz éve volt bundameccs, és közel száz éve volt már ötödik játékvezető, azaz gólbí­ró. Szakadt félbe mérkőzés ellenséges gépek országunk légterébe érése és berepülő — ha nem is 4-es — metrófogantyú miatt. Rácsodálkozhatunk, hogy régen nem az OTP, hanem az OTT vezetője irányí­totta a futballt, előfordult, hogy a magyar bajnokság dobogóján két erdélyi csapat állt, a Fradinak volt Dózsa nevű centerhalfja, sőt edzője egyszer — még játékosként — az algebrát magyarázta.

11:1, 8:3 és 9:7, az eltörött perecesi kapufa, a rádióból megtudott bajnoki cí­m, Puskás góljai és kapusként eltöltött percei stb., sőt: STC. Mindannyiunk első nagy futball élménye benne van ebben a könyvben; hogy kinek jutott Angyalföld, Kispest vagy a Nagyerdő, Hidegkúti, Albert vagy Coulibaly, arról nem a szerzők tehetnek. Futballból kiszeretni képtelen olvasóink, nemcsak a slamasztikában vagyunk benne mindannyian: ebben a könyvben is.

Nagy sportújságí­ró elődünk, Feleki László örökbecsű aforizmája szerint nemes lélekre vall, ha valaki a döglött oroszlánba rúg. Az élőnek még fájna. Ne tegyük ezt, hisz nem teszik ezt e könyv szerzői sem. Mert most épp azt tapasztaljuk, milyen a magyar futball jelene, találgatjuk, hogy milyen lesz a jövője, de elolvashatjuk, hogy milyen fényes és kitörölhetetlen a múltja.

Mert a magyar futball örök.

S bár most ezt különösen nehéz elhinni, de nem ritkán öröm is.

Varga Sándor, a kötetsorozat szerkesztője