Quo vadis Ferencváros?

Évek óta nyüglődik és bosszankodik a Fradi tábor, mivel nem tudja, mi történik imádott klubjánál. Kérdésből nincs hiány? Amire nem mindig reagálnak a zöld-fehérek vezetői. Mint például a SZTÁR SPORTnak sem, jóllehet a négy kérdés megválaszolására három hét állt az FTC vezérigazgatójának rendelkezésre. A prémiumrendszer kidolgozására ennél is több, elvégre minimum szokatlan, hogy mí­g több NB I-es csapat meccsenként többszázezer forintért futballozik fejenként, addig a Fradinál – legalábbis a magyar játékosok – ingyen lépnek pályára. A brit tulajdonos, Kevin McCabe erről is csak később értesült, s talán nem véletlen, hogy immáron a gazdag üzletember és fia, Scott is az FTC Zrt. igazgatótanácsának tagja lett. A kérdés ettől még továbbra is a levegőben lóg: merre tartasz Ferencváros?

Gyenge keret, zárt kommunikáció, vegetáló utánpótlás és egyre rosszabb hangulat jellemzi a magyar rekordbajnokot. Ősszel gyengén futballozott a csapat, s csak az edzőváltás után került el a veszélyes zónából. A sikertelenségnek több összetevője akadt. Egyrészt az angolok felületessége, hiszen rosszul mérték fel a gárda erejét, egyben az NB I-es mezőnyt, másrészt a rátarti vezetési stí­lus, a motiváció hiánya is hozzájárult a gyatra teljesí­tményhez és akkor a nézőtéri indulatokról nem is beszéltünk. Bobby Davisonnal magabiztosan jutott fel a Fradi az élvonalba, ám az NB I-ben már nem lehetett izomból eredményt elérni. A gondolatszegény, sematikus labdázás nálunk sem lehet sikeres, ráadásként a csapattal sem volt túl jó a brit tréner kapcsolata. A sajtóval sem, de az nem befolyásolta a gárda produkcióját, csupán a hangulatot. Nem véletlen, hogy a játékosok zöme nem bánkódott az edzőváltáskor, egyikük őszinte– éppenséggel a házi lapban, a 100% Fradiban megjelent – nyilatkozata mégis 100 ezer forintos büntetést vont maga után.

Miután Craig Short átvette a szakmai irányí­tást, jöttek az eredmények, majd az öltözői hangulat is megváltozott. A hajdani kiváló védő közvetlen kapcsolatot alakí­tott ki a játékosokkal, gyakran kikérte a véleményüket, s jól meccselt. Ezek után érthető, hogy a labdarúgók szí­vesen dolgoznának tovább Shorttal. Végül Ron Reid lett a ferencvárosi futball elsőszámú szakmai felelőse, a tapasztalt edző a jövőben szakmai igazgatóként dirigálja a csapatot, mí­g az eddig megbí­zott vezetőedző Craig Short lesz Reid jobbkeze. Apró szépséghiba, hogy egyik brit trénernek sincs pro licence, márpedig e nélkül nem edzősködhetnek az NB-I-ben, amit az MLSZ gyorsan nyomatékosí­tott is. Ron Reid egyébként eddig a Sheffield United akadémia-igazgatója volt, Anglia egyik legelismertebb utánpótlás-edzője, aki a jövőben a ferencvárosi utánpótlásért is felel majd. Ami biztos, mindkét szakember tisztában van a felelősségével, amiről Craig Short í­gy beszélt: „A Fradinál folyamatos a nyomás az emberen, az eredménykényszer óriási, de ezt el kell viselni. Nincs ez másként Angliában sem, játékosként volt rá példa, hogy az utcán, az étteremben kérték számon rajtunk, futballistákon a vereséget, és magyarázatot követeltek. Ez a játék kényelmetlenebb oldala. Kritikus helyzetben vettem át a csapatot, ám sokat jelentett, hogy pozití­van fogadtak a drukkerek. Még tanulom a szakmát, de labdarúgó-pályafutásomra lehet épí­teni. Úgy érzem, a közeg befogadott, nem éreztetik velem, hogy kí­vülálló lennék, olyan külföldi, akit nem látnak szí­vesen. A jövőben Ron Reiddel alakí­tjuk ki a keret összetételét. Kollégám tanácsaitól sokat várok, évtizedek óta a profi futballban él, ezért minden szituációban tudja, mi a helyes döntés. Nekünk most a feszültséget, a nagy nyomást elviselni képes rutinos, kész játékosokra van szükségünk ahhoz, hogy stabilizáljuk a csapatot, és felzárkózzunk a tabellán. Ha minden a terveink szerint alakul, ott lehetünk a dobogó közelében.

Miért nincs meccspénz a Fradinál?

Feltétlenül jelzésértékű, hogy a Zrt. új igazgatótanácsában helyet kapott a tulajdonos, Kevin McCabe, valamint egyik fia, Scott is. Ez azért fontos, mert korábban nem mindenről értesülhetett közvetlenül Mr. McCabe. Mindezt alátámasztja, hogy amikor a játékosokkal konzultálva megtudta, hogy egyes labdarúgóknak nincs meccsprémiuma, a brit üzletember megkérdezte, ezt miért nem a szezon előtt egyeztették a vezetőkkel? A futballisták azonban már tavaly jelezték Berki Krisztiánnak, hogy jó lenne kidolgozni a prémiumrendszert, amire máig nem került sor. Márpedig ez komoly feszültségeket okozott az öltözőben. Mit gondoltak ugyanis azok a magyar labdarúgók, akiknek külföldi csapattársa elmondta, mennyi pénzt kap a pályára lépésért, esetleg a győzelemért, miközben a honi játékosok ingyen játszottak, a szerződésben kialkudott fizetésükből éltek, egyikük jobban, másikuk kevésbé. Ugyanakkor szokatlan és a motiváció hiányára utal, miszerint az ellenfelek közül az egyik rivális csapat 150 ezer forintos pontpénzért, a másik éppenséggel fejenként 500 ezer forintért játszott a Fradi ellen, addig a zöldek magyarjai grátisz tették ezt, miközben a szidalmakat is el kellett viselniük. Félreértés ne essék, a Fradi mez viselése mindenkit kötelez, a legnépszerűbb magyar klubban futballozni dicsőség, a körülményeket azonban illik biztosí­tani a csapat számára, nem pedig nyeglén megjegyezni Kevin McCabe előtt, hogy a 12. helyen álló csapat ne a prémiumról beszéljen.

A karácsonyi ünnepek előtt állt össze az FTC zRt. új igazgatótanácsa, amelyben jelentős változások voltak. A grémium tagja jelenleg Kevin McCabe (elnök-tulajdonos), Scott McCabe, Gerstl Alexander (Esplanade Kft.), David Harrop (pénzügyi igazgató) és Berki Krisztián. Kevin McCabe jelezte, hogy a jövőben fiatalosabb, lendületesebb vezetés irányí­tja majd a klubot, amely napi szinten foglalkozik a Ferencváros ügyeivel, s ez jelentősen javí­thatja a hatékonyságot. Ron Reid mellett Dave McCarthy is csatlakozik az FTC-hez, ő is inkább a futballszakmai kérdésekbe folyik bele, mí­g Andrew Johns marketinges szakemberként segí­ti majd a Zrt. munkáját.

Mivel Berki Krisztián maradt a vezérkarban, lapunk, a SZTÁR SPORT ugyancsak kí­váncsi volt a vezérigazgató véleményére. Mivel a karácsonyi ünnepek miatt nem volt sürgős az ügy, december közepén tettünk fel négy kérdést, amire nem sikerült válaszolnia a fiatal sportvezetőnek. Csak a történeti hűség kedvéért, a kérdéseink a következők voltak:

Az új játékosok leigazolásában mennyire kapott szabad kezet, kiket javasolt szerződtetni, az angolok szakmai befolyása mekkora ezen a téren?
Edzőkérdésben a magyar, vagy a külföldi szakembereket támogatja-e, s ki mondja ki a végső szót a tréner személyét illetően, továbbá Lothar Matthäus érkezése ténylegesen felmerült a klubnál, vagy csupán bulvárszenzációnak volt jó a lapoknak?
Az új stadion épí­tésében van valami konkrétum, – például bontási engedélyhez pecsét, – s jelenleg hol tart az ügy?
Tervezik-e utánpótlás akadémia működtetését, a jelenlegi ifi és serdülő játékosok elengedése, eladása kinek a kompetenciája, a beérkezett összegek teljesen visszaforognak-e az utánpótlásba?

Nem kaptunk tehát választ, noha a kommunikációs igazgatóval is egyeztettünk, ám nem meglepő a sajtóval való hűvös magatartás, elvégre a játékosokkal is hasonló a bánásmód a klubnál. Az egyik rutinos labdarúgó például szeretett volna telefonon beszélni egykori csapattársával, az FTC hajdani harmadik számú kapusával, Berki Krisztiánnal, ám kioktatásban részesült, miszerint nyilván a vezérigazgató úrral akar egyeztetni, a válasz azonban nem késett sokáig: „Nekünk hadd maradjon már Krisztián a direktor.”

Ez más kultúra, más futballközeg

A fiatal ferencvárosi sportvezető az utóbbi időben többet szerepelt szerelmi életével a bulvársajtóban, mint a sportlapokban például a Zrt. működtetése ügyében, ami szintén nem tett jót a klub hí­rnevének. Ugyancsak sokat elárul a klubon belüli hangulatról, hogy amikor a tapasztalt védő évzárót javasolt a magyar és a külföldi labdarúgók még jobb kapcsolata, a csapatszellem érdekében, a vezérigazgató méltatlannak tartotta erre a társaságot. Mindezek után nem meghökkentő, hogy a hagyományos szilveszteri koccintáson a korábbi évekkel ellentétben sokkal kevesebben jelentek meg az Albert Stadionban, más helyszí­neken azonban összejöttek a hűséges fradisták, az egykori kiválóságok.

Lássuk be, évekkel ez előtt még lelkesí­tően hatott egy virágzó brit futballvállalkozás magyarországi fellépése, mára azonban bebizonyosodott, hogy aki remekül menedzsel egy haszonnal működő másodosztályú angol klubot, nem tud feltétlenül megbirkózni egy európai elitcsapat BL-be vezetésének feladatával, hova tovább, még első osztályú stabil tagságának kihí­vásaival sem. Más ország, más gyökerek, más kultúra, más emberek. Annak idején a brit gyarmatosí­tók is azt hitték, hogy minden csak erő kérdése, azonban csalatkozniuk kellett szépen lassan a világ minden szegletében. Inkulturáció, a helyi adottságok és lehetőségek, körülmények, lélek el-és befogadása nélkül bizony ez a Fradi sztori sem fog menni. Amí­g Sheffield városában egy Wendesday-United helyi rangadón ma is több tí­zezren összegyűlnének és ennek minden hasznát az utolsó pennyig kihasználnák, a mai Magyarországon képviselt szemlélettel nehezen elhihető, hogy sikeresek lesznek az Üllői úton. Más kávéház ez. És ezt tudomásul kell venni. Azonban az is biztos, hogy sem a Kolozsvár, sem a Debrecen, sem az Artmedia vezetői nem tudnának sikerre vinni egy stabil másodosztályú angol futballvállalkozást. Pont annyi a különbség, mint a magyar sör és az angol ale között. Ki ezt, ki azt szereti, ki ezt, ki azt tudja jól elkészí­teni. Lehet, okosabb lett volna egy jó magyar sörfőzőmester után nézni Kevin McCabe-nek, mert bizony itthon több szénsavval és hidegebben szeretik a Fradi sört.

S persze marad a kérdés is: quo vadis, Ferencváros?

(Bánki József / Sztársport)