Berán József 1883-1905

Berán József császári és királyi önkéntes tizedes, a Ferencvárosi Torna-Klub választmányi tagja és első footballcsapatának kapitánya meghalt Budapesten huszonkét esztendős korában. Holnap, szerdán délután négy órakor temetik a XVI. számú helyőrségi kórházból.

(Budapesti Hí­rlap, 1905. augusztus 16.)

A labdarugóknak ez a derék alakja, a sportközönségnek is egyik kedveltje, itt hagyott bennünket.

Nem ismertem egyetlen ellenségét sem. Talán még irigyei sem voltak. Barátait, clubtársait, sőt még sportbeli riválisait is, kik emléke körül a legbensőbb részvéttel állanak, nemcsak az a megdöbbenés egyesí­ti a gyászban, melylyel az érzéketlen sorsnak ilyen tragikus szeszélye minden érző lelket megragad, hanem a szeretet is, melylyel életében magához fűzte észrevétlen minden ismerősét.

Nem az az ember volt, akinek mielőtt az első találkozásnál kezet fognánk vele — fürkésző tekintettel nézünk az arczába; az ő szép szál termete daczára szerény megjelenése, tiszta arczának halványrózsa szí­ne és szemeinek szelí­d fénye megnyugtató bizalommal és vonzalommal töltött el mindenkit az első pillanatra. És ezt az első benyomást sohasem hazudtolta meg, még a sportban sem.

Mikor a Ferenczvárosi Torna-Club alakulóban volt, már ő ott forgott az alakí­tók közt, mint a IX kerület felső kereskedelmi iskola 16 éves diákja és szinte nélkülözhetlen lett rögtön, mert különösen apróbb dolgokban ezermester volt: a trainingekhez szabadterületet keresni a város szélein, ma itt, holnap ott (mert akkor még pályánk nem volt), a „mozgó-pálya“ felszereléseit hamarosan előteremteni, a már agyonkinzott öreg labdába uj életet „pumpálni“ s több hasonló dologban fáradhatlan volt. És footballozott, trainirozott az öregekkel együtt folyton kedvvel és kitartással. A footballban valódi tehetség volt, mert nagy mértékben meg volt benne a hozzávaló erő, ügyesség és flegma. Alig 3 évi játék után 1903-ban már a szövetség reprezentatí­v csapatában látjuk őt szerepelni, mely kitüntetés ismételve is összesen ötször éri őt. Ez olyan rekord, melyhez hasonlót kí­vüle csak ketten, szebbet pedig senki sem ért el a magyar játékosok közül. Különösen kedvelték a Ramblerek, kiknek csapatában majdnem mindig be volt osztva.

Csak természetes, hogy clubjában talán még jobban ismerték és méltányolták tehetségeit. Már 1900 őszén az I. csapat játékosa lett, 1902-től fogva pedig egyszersmind a csapat játékkapitánya is s mint ilyen is a legnagyobb szimpátiának örvendett mindig még ellenfeleinél is; mert az ellenfelet presszionálni vagy alkudozni nem szokott, nem is volt érzéke hozzá; ha kellett, inkább engedett, mert azon kevesek közé tartozott, kik a footballt inkább a játékért, mint az eredményekért szeretik.

Példaképe volt az igazi játékosnak, ki a játékban komolyan, szinte hangtalanul, de azért teljes erővel játszott, kerülve azonban a legkisebb durvaságot is. Soha nem panaszkodott rá egyetlen ellenfele sem. Játék után azonban a fehér asztalnál, vagy kivált utazásoknál kifogyhatatlan volt hangulatkeltő jóizü tréfáiból és kedves mókáiból, melyeken csak mulatni de megsértődni senki sem tudott, mert durvaság vagy sértő él soha sem volt bennük. Ilyenkor látszott csak, hogy igazán milyen áldott kedélyű, jó fiú volt.

Komoly dolgokban, clubügyekben azonban mindig komoly és korrekt gondolkozást tanúsí­tott. Eredeti, kedvencz eszméivel sokszor lepett meg; de azok kivitelét sohasem erőszakolta. Kritizálni nem szeretett; általában békét hagyott mindenkinek; csak olyankor hallottam néha-néha elitélő szavát, mikor valaki renitenskedett vagy pláne hűtlen lett a clubhoz; ezeket nagyon elitélte, mert clubját jobban szerette, mint a mennyire mutatta és hü is maradt hozzá mindvégig a kisértések daczára.

Mindezek mellett elég jó athléta is volt s mint képünkön látható, több érmet és dijat nyert diszkosz és sulydobásban, meg futásban

Ilyen derék, lelkiismeretes és kedves tagot veszí­tettünk mi benne; de veszí­tett a magyar sport is, mert bizony nagy szükség van még nálunk az élő jó példákra.

Horváth Ferencz.

Berán József 22 éves korában, ifjúságának virágában halt meg hastí­fusz következtében. Idén önkéntesi évét szolgálta s ezredével Szegedre ment az ott kitört arató sztrájk lecsillapí­tására s viz ivás közben kapta meg a súlyos bajt, mely 10 nap alatt életét kioltotta. Temetése szerdán volt a budapesti sportegyletek képviselőinek részvéte mellett. Koporsóját a koszorúk garmadája borí­totta, melyet clubtársai és az egyesületek tettek le kegyeletük jeléül. A sirnál dr. Schneider, a Ferenczvárosi T. C. titkára tartott megható búcsúbeszédet.

(Sport-Világ, 1905. augusztus 20.)

Berán József ” .Legrégibb, legtehetségesebb és legrokonszenvesebb játékosaink egyike. Berán József, a FTC. kitűnő hátvédje és kapitánya augusztus 14-én, 22 éves korában hirtelen meghalt a XVI. helyőrségi kórházban, hova mint egyéves önkéntes tizedes került. Berán már régóta kedvelt hátvédje volt közönségünknek. Szép, hatalmas, de arányos termete, nagy testi ereje volt, de játékközben durva soha nem volt: miért is a MLSz. is több í­zben kitüntette nemzetközi játékkal. Nyugodt, higgadt játékos volt, kit ellenfelei is becsültek, mint barát pedig kifogyhatatlan jókedvű mulató társ volt. Most rövid betegség után hastí­fuszban meghalt — mielőtt élt volna. Temetésén a társegyletek és csapatok képviselői testületileg jelentek meg, hol Schnieider Béla dr. a FTC., Pokorny Ödön pedig a Kis-tétényi SE. nevében mondott búcsúztatót, hol Berán sportszereplését kezdte. Halála vesztesége a magyar labdarugó sportnak.

(Nemzeti Sport, 1905. augusztus 20.)