ABDI-tól – DZURJÁK-IG
Dombai András: 70
Igazi labdarúgócsaládból származik a Ferencváros kapusa. Generációk sora erősítette a tatabányai labdarúgást.
Az 1976 nyarán Tatabányáról igazolt kapus bemutatkozása az FTC 1000. Ülllői úti mérkőzésére esett! Mindez 1977 májusában történt, és egy év múltán Dombai már ismét a bányászváros csapatában viselte a kapusmezt.
Egykori kapusunk így nyilatkozott pályafutásáról: Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berán József
Berán illetve Barna néven már az 1900-as labdarúgó-mérkőzéseken is pályára lépett a kistétényiek (Rapos, Pokorny és Borbás is a csapattársak között volt, ill. ezidőtájt Pokornyval és Kovács Gézával a IX. kerületi polgári iskola növendékei voltak) és az FTC színeiben is.
A labdarúgó-szakosztály megalakulásánál “fölvételre jelentkezett”… Az FTC-be 1901. június 2-án “a tagok sorába fölvétetett.” – írja a Sport-Világ.
“Mikor a Ferenczvárosi Torna-Club alakulóban volt, már ő ott forgott az alakítók közt, mint a IX kerület felső kereskedelmi iskola 16 éves diákja és szinte nélkülözhetlen lett rögtön, mert különösen apróbb dolgokban ezermester volt: a trainingekhez szabadterületet keresni a város szélein, ma itt, holnap ott (mert akkor még pályánk nem volt), a „mozgó-pálya“ felszereléseit hamarosan előteremteni, a már agyonkinzott öreg labdába uj életet „pumpálni“ s több hasonló dologban fáradhatlan volt. És footballozott, trainirozott az öregekkel együtt folyton kedvvel és kitartással. A footballban valódi tehetség volt, mert nagy mértékben meg volt benne a hozzávaló erő, ügyesség és flegma.” – írja róla Horváth Ferenc a Sport-Világban megjelent nekrológban. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Braun Ferenc
„FTC-jobbszélső. Franzstadti bennszülött volt. Ő már fejlettebb technikával rendelkezett. Általában nagyon hasznos és gólképes csatár volt. Korán visszavonult a futballozástól. Atletizálni kezdett és mint 400-as futó, sok díjat nyert.” – írja a válogatottakról szóló cikksorozatában Fodor Endre, a Nemzeti Sport 1924. december 24-i számában. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csaja Mihály
Saját nevelésű védőnk tagja volt az 1975/76 évi kupagyőztes csapatnak és az 1976/77 évi bronzérmes gárdának is. Ugyanebben az idényben a bajnoki címet nyert tartalékcsapatban is szerepelt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Budai László
A sok sikert aratott „aranycsapat” jobbszélsője Kocsis Sándorral együtt világhírű szárnyat alkotott. Kettőjük összeszokottsága (szinte minden edzés után még vagy egy órát gyakorolta a híressé vált ferencvárosi jobbszárny ezt a specialitását) mintaszerű volt. Szinte egymás gondolatait is ismerték. A zömök, lendületes, bátor labdarúgó nagy gyorsasága kitűnően érvényesült ebben a környezetben. „Behunyt szemmel” is tudta, hogy Kocsis mikor és hová íveli vagy lövi eléje a labdát, amellyel azután villámgyorsan elszáguldott — akár az alapvonalig. Pontos beadásaival — amelyekből társai, főleg Kocsis, sok gólt értek el — mesterien értett a támadások eredményes befejezéséhez. Erőteljes lövéseivel gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját. Roppant hasznos, fáradhatatlan, a mezőnyben is nagy munkát vállaló játékos volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Csányi József
Saját nevelésű csatárunk az 1952 és 1953-as idényben hat bajnokin szerepelt a Kinizsi színeiben, majd Szegedi Haladáshoz igazolt.
Később tagja volt a Szolnoki Légierő csapatának, de egy idény után innen is továbbállt, ezúttal Diósgyőrbe. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Berkessy Elemér
Mielőtt pályafutására térnénk egy érdekes történetet elevenítünk fel gyerekkorából, amit egyik levelében írt:
– Úgy kezdeném, hogy én nem csupán láttam Ady Endrét, hanem úgy 8-10 éves koromban a költő kedvence is voltam. Atyai nagyapám báró Bánfi főerdésze volt és végkielégítésként Csúcsán kapott egy nagy kertes házat, pontosan a Boncza-kastéllyal szemben. Nos, szüleim a nyári szünetekben ide küldtek az özvegy nagymamához jó levegőt szívni. Házunk országúti frontján mindennap délutánján pontban hatkor találkám volt egy fáradtnak tűnő bácsival, aki zsebeiből szedte elő a savanyú cukrot. Türelmetlenül vártam, amint a Boncza-kastély hosszú lépcsősorán vigyázva szedi lépteit. Aztán belefúrta ujjait hosszú, szőke, göndör hajfürtömbe, s így biztatott: — Szaladj, kicsi csikóm, szaladj…
Utunk általában a mintegy hét kilométerre fekvő Kis-Sebes Körös felé vezetett és bizony kifáradva értem vissza. De a napi szórakozás és az adag cukor ellensúlyozták fáradtságomat.
Bódis János
Egykori jobbszélsőnk 1917 és 1919 között szerepelt az FTC-ben. Az 1917/18-as idényben volt a leggólerősebb öt góljával. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Dimény Lajos
Idehaza a BTC, majd az MTK játékosa volt. 1924 – 1930 között a Savona játékosedzőjeként tevékenykedett. 1930-tól a Ravenna, a US Trani, a US Russi, az Aquila, a Sulmona, majd ismét a Ravenna edzője. 1938-tól a “kis Fradi”, azaz az amatőr csapat mestere lett. Reggeltől – estig a pályákat járta, hat gárda is a felügyelete alá tartozott. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
Barna Sándor
Már az amatőr gárdában is Kemény Tiborral vívott harcot a kezdő tizenegybe kerülésért, majd az első csapatban ugyancsak a későbbi kilencszeres válogatott játékos volt a vetélytársa.
Balszélsőnk a Szeged elleni Magyar Kupa meccsen mutatkozott be, ezzel a csapat később elért kupagyőzelmének részesévé vált.
Ugyancsak egyetlen bajnoki találkozón játszott: 1934 júniusában az utolsó bajnoki meccsen a Phőbus ellen is játéklehetőséget kapott, ahol egy gólt is lőtt, így a bajnokcsapat tagjaként tartja számon a sporttörténelem.
Utolsó meccse pedig egy Bologna elleni KK-találkozó volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz....
